Az országot járva-kelve szinte mindenütt erőteljes, már-már túlfejlett repcéket látunk. Nem lesz ebből baj? – kérdeztem Légrádi Miklóstól.
Az országot járva-kelve szinte mindenütt erőteljes, már-már túlfejlett repcéket látunk. Nem lesz ebből baj? – kérdeztem Légrádi Miklóstól.
Az Agrofórum olvasói már tapasztalhatták, hogy a Lengyeltótiban gazdálkodó Légrádi Miklóshoz évek óta baráti szálak fűznek, amelyet a 2008-ban elért rekord repcetermésnek köszönhetünk mindketten. Most is erre hivatkozva kerestem meg egy szakmai beszélgetésre, amelyet azóta is rendszeresen megteszek, ha azt az országos repcehelyzet indokolja.
Először találkoztam Miklós személyében olyan szakemberrel, aki az élet dolgait, a természet rendjét, és benne a növényeket egy sajátos filozófiával közelíti meg – mindennek az okát, a miértjét keresve, és megadva arra a logikus választ.
– Nem lesz baj a repcékkel? – kérdeztem.
– Ha ügyelünk rá, akkor nem – volt a válasz, és következett a magyarázat: Az elmúlt időszak csapadék viszonyai és általában az időjárás kedvezett a repcének, így sokhelyütt már azon gondolkodik, hogy szárba kellene indulnia.
Az utóbbi napok, meg az elkövetkezendők is erre inspirálják (napfény és 14-17 oC meleg). A baj akkor lehet, ha engedünk a repcének, mert ebben az időszakában olyan, mint a versenyló, csak nyargalna, ahogy a napfény, és a meleg, meg a tápanyagok ösztönzik.
Mit kell tennünk? Jó erősen tartani a „szárat” és visszafogni, mint a kanyarban a versenylovat.
Mert milyen repcét szeretnénk a télbe engedni? Olyat, amelynek erős a gyökérzete, legalább ujjnyi vastag a gyökérnyaka, és bármekkora levelei is vannak – mint, ahogy ezt láttuk is – a szár differenciálódása nem indult meg.
A ilyen repce a legkeményebb telet is átvészeli. Tavaszra ezek a hatalmas levelek megfagyva, megsárgulva szinte beborítják az egész táblát, de a növény „közepe” az él.
Ezt pedig úgy érjük el, hogy folytonosan figyelve az állományt, az első túlburjánzó növekedést blokkoljuk valamilyen regulátor alkalmazásával.
– Hányszor? – vetem közbe.
– Ahányszor kell. Akár kétszer, háromszor is.
– Nem károsul a repce?
– Nem, és ha kell akár negyedszer is rámegyek a regulátorral.
*
A beszélgetésünk itt nem ért véget. Felelevenítettük a talajelőkészítés, a tápanyaghasználat, a vetés technológiáját, körülményeit, de ezt – „eső után köpönyeg” alapon – most nem ismertetjük, de valamikor – valószínűleg már csak 2016-ban – visszatérünk rá. Lehet, hogy akkor, amikor az itt látott (bemutatott) repcetábla terméseredményeit is megismertük, mert Légrádi Miklós állítja: itt rekordtermés lesz.
– Úgy legyen.
Utószó: Most még nem késő. Aki hasonló gondokkal küszködik, mint a lengyeltóti gazda, ne sajnálja a vegyszert!
A termést a vetéssel alapoztuk meg, de az eredmény nem csak a Jóistenen, hanem rajtunk is múlik. Ezért tettük most közzé ezt a felhívást és ajánlást.
(Dr. Bódis László – Agrofórum Online)
