Ha rajtam múlna, minden héten főznénk sonkát. Jó, hát lehet, hogy a tormát és a retket időnként lecserélném valami másra, de magát a sonkát szerintem nagyon nehezen tudnám megunni.
Amikor kicsi voltam, akkor még szinte évente volt egy-egy disznóvágás a rokonainknál, és így meg is volt oldva pár hónapra a hús-ellátmány, amiből még húsvétra is jutott persze. Mostanában már nagyon ritka, hogy sikerül ilyen sonkához hozzájutni, de azért gondos kis kutatómunkával igyekszem mindig jó minőségű sonkát beszerezni, hogy aztán kb. egy nap alatt el is fogyjon az egész.
Nálunk így készül a húsvéti sonka:
- Hozzávalók:
Comb sonka
Víz
ízlés szerint fűszerek
Én nem szoktam beáztatni, nálam a főzés a méréssel kezdődik. Lemérem a sonkát, ahány kg, annyiszor 75 perc lesz a főzési idő. Egy nagy fazékba beleteszem a sonkát, és felengedem annyi vízzel, amennyi ellepi. Lassú tűzön, fedő alatt főzöm a súlya alapján meghatározott ideig. Nem forr, csak csendben gyöngyözik a víz, ha egy része elpárolog, pótolom, hogy végig ellepje a sonkát. Sót nem szabad beletenni, de fűszerekkel és zöldségekkel lehet kísérletezni.
Tehetünk a vízbe vöröshagymát, fokhagymát, babérlevelet, borsszemeket, sőt, akár fahéjjal is ízesíthetjük a főzővizet – én ezt az utóbbit még nem próbáltam, de a többit tényleg tanúsíthatom, hogy érdemes kipróbálni. Ha kész, akkor a főzővízben hagyom kihűlni. Amikor teljesen kihűlt, akkor előbb leszedem a víz tetejéről a megdermedt zsírt, és ezután emelem ki a sonkát. Megszárítgatom, és így teszem el alufóliába csomagolva a hűtőbe.
A főzővizet is érdemes megtartani: meg lehet főzni benne a tojásokat például, vagy akár le is lehet fagyasztani kisebb adagokban: jól fog jönni később levesekhez, töltött káposztához, rizottóhoz.
Húsvéti fonott kaláccsal tálalom.