A szőlő az „élelmes” növényfajok közé tartozik, sovány homoktalajon és erodeált területeken is megél. Ennek ellenére termesztésekor a termelési célok szerint, ill. a gazdaságos termelés, a tőkekondíció és ültetvény fenntartás érdekében tudatos tápanyag-utánpótlásra van szükség. A tápanyag-utánpótlás során egy nagyon bonyolult rendszerbe avatkozunk be, ahol a termőhelyhez adaptáltan kell ültetvény specifikus megoldásokat találni.
A környezetkímélő integrált szemlélet sok esetben nem is a közvetlen trágyázási megoldásokat, hanem a közvetett eljárásokat preferálja (tápanyag tartalékok mobilizálását, talaj minőséget javító módszereket – 1. ábra). Az eredményes tápanyag-gazdálkodási gyakorlat kialakításához általános recept, mindenütt üdvözítő megoldás sajnos nincs, hiszen:
- A szőlőültetvények nagyon eltérő adottságú területeken fordulnak elő.
- Különbséget jelent, hogy az ültetvény létesítése előtt mivel hasznosították a területet. Az egyoldalú, évtizedekig-évszázadokig fenntartott monokultúra a talaj tápanyagkészleteinek egyoldalú elszegényedéséhez, „talajuntsághoz” vezet.
- Az alany-nemes fajta kombinációk tápanyagigénye és tápanyag-hasznosító képessége is jelentősen különbözhet.
- Az alkalmazott termesztés-technológia meghatározó szereppel bír a tápanyagok érvényesülésében.
- Az ültetvény életkora (a gyökérrendszer kiterjedtsége, fás részek aránya) is fontos szempont.
- Az évjárat jellege, a terület időjárási viszonyai a tápanyagokhoz való hozzáférést, ill. abszolút és/vagy relatív tápanyaghiányt idézhetnek elő.
A tápanyag-gazdálkodási gyakorlat egyrészt a bor minőségét, másrészt a biotikus és abiotikus stresszekre adott válaszokat és a szőlőnövény kondícióját végső soron a gazdaságos művelésben tartás élettartamát határozza meg. Ehhez a tervező munkához néhány sarokpontot emelhetünk ki, mely megalapozhatja a jó tápanyag-gazdálkodási gyakorlat kialakítását, összhangban a termesztés-technológia rendszerével.
Feltöltő trágyázás
A szőlőültetvény létesítése előtt előírás, hogy talajtani szakértő talajvédelemi tervet készítsen a területre. A talajszelvény feltárásával nyert információk felhasználásával a cél, hogy felmérjük azokat a teendőket, melyekkel kedvező talajállapotot alakíthatunk ki az ültetvény számára; a hiányzó szervesanyagot és makroelemeket pótoljuk, ún. feltöltő trágyázással. A feltöltő trágyázás során a bedolgozott szervestrágyával a talajéletet segítjük elő, növeljük a talaj pufferkapacitását, vízbefogadó- és megtartó képességét, szervesanyag tartalmát, a benne lévő mikroelemekkel hozzájárulunk a kiegyensúlyozott tápanyag ellátáshoz.
Szükség szerint meszezéssel kialakítható az a semleges körüli talaj kémhatás, melynek során a tápelemek többsége felvehetővé válik.
Ekkor van lehetőség a talajban lassan mozgó foszfor-, kálium- és magnéziumhiány pótlására, így a forgatás során ezek a fő gyökérzónába juttathatók. Környezetkímélő termesztésnél az optimálisnak tartott ellátottsági szintig történik a feltöltő adag meghatározása. A túlzott makroelem-feltöltés más tápelemek hiányát is előidézheti, ill. talajtípustól függően a tápelemek lekötődése miatt nem hasznosul. A feltöltő trágyázással legalább a nem termő évekre, de akár még hosszabb időszakra is biztosítani lehet az ültetvény tápanyagszükségletét.
A fenntartható termelés érdekében a talajban lévő tápanyagkészletek hasznosítását is elő kell segíteni. Ennek egyik hatékony eszköze a növény oldaláról a termőhelyhez és nemes fajtához jól megválasztott alanyfajta. Az alanyok eltérő tápanyag-hasznosítási (felvétel, transzport) képességének felhasználásával mérsékelhető a műtrágyák alkalmazása, ami alkalmazásuk káros következményeinek elmaradását is eredményezi – kiemelten a talajsavanyodást és a tápelem antagonizmusokat. Az oltványtőke tápelemellátottsága mind az alany-, mind a nemesfajta által befolyásolt.
A víz- és tápanyagok hasznosításában az alanyfajták gyökérrendszerének mérete, horizontális és vertikális eloszlása fontos tényező. Kísérletekkel igazolták, hogy a gyökérsűrűség sokkal inkább meghatározza a nemes növekedését, mint a gyökér mélység. A gazdasági hasznot növeli, ha az ültetvény élettartama nő, hosszabb ideig képes teljes értékű termés produkálására. Ebben jelentős szerepet tölt be a tőkekondíció, ami a tőke alanyoktól függő sajátossága. A hosszú élettartam forrása emellett az egyensúlyi helyzetek (generatív-vegetatív, harmonikus tápanyagellátás) fenntartásában, helyreállításában van.
Fenntartó trágyázás
A termő ültetvények trágyázásának célja a feltöltő trágyázással elért tápanyagszint fenntartása az ültevény egész élettartama alatt. A fenntartó trágyázással pótoljuk a terméssel a területről kikerülő és a tőke kineveléséhez szükséges, fatömegbe beépült tápanyag mennyiséget. Kiemelt szerep jut a fenntartó trágyázásnak az álló kultúrák életében, mivel az nemcsak az adott év termésmennyiségét és -minőségét, hanem a következő év termését is befolyásolja. Az ültetvények tápanyag-gazdálkodásának sajátossága, hogy ősszel a levelek tápelemtartalmának igen nagy hányada visszavándorol a fás részekbe, valamint a gyökerek is szénhidrát- és tápanyagraktárként működnek.
Így azután a kora tavaszi nagy energia igényű kritikus időszakban fakadáskor, amikor még a gyökérzet – az alacsony hőmérséklet miatt – nem tud kellően funkcionálni, a raktározott tartalék tápelemek megfelelő ellátást biztosíthatnak. A vegetációs időszak elején a nitrogéntartalék a növény igényének 15-30 %-át képes fedezni. A vegetációs időszak második felében is nagy jelentősége van a korábban felvett tápanyag mennyiségnek. A fürt nitrogén- és káliumtartalmának növekedése – az érés másfél hónapja alatt – 75 %-ban a föld feletti szervekből történő tápelem-átáramlás (retranszlokáció) eredménye.
A tápanyagok hasznosulását számos tényező befolyásolja, s e tényezők termőhelyenként és évjáratonként is különbözőképpen jutnak érvényre. A hatékonyabb tápanyag-visszapótláshoz nem elég a talajt ismernünk, ismernünk kell termesztett növényeink igényeit, sok esetben nemcsak a növényfajét, hanem a fajtáét is. A fenntartó tápanyag adagok meghatározásához szükséges a terület talajának fizikai–kémiai–biológiai sajátosságaiban bekövetkező változások ismerete.
A szakszerűen megszedett talajminták analízisétől várható csak megfelelő információ. Ehhez a homogénnek tűnő egységes területet (max. 5 hektár) jól reprezentáló (cikk-cakk v. átlós bejárással) minimum 20 pontból és két talajmélységből (0-30 cm és 30-60 cm) vett mintára van szükség. A talajvizsgálatnál alkalmazott módszerek figyelembe vételével értelmezhetőek a kapott eredmények, ebben szaktanácsadók is segítik a termelőket.
A különböző jellegű évjáratokban a növénynek a talaj tápanyagkészleteihez való hozzáférése eltérő, erről a virágzási időszakban, ill. az érés idején szedett levélminták vizsgálati eredményei nyújtanak információt. Itt is nagyon fontos a helyes mintavétel, az alkalmazott termesztéstechnológia ismerete, e nélkül az eredmények nem értelmezhetőek, ill. félrevezetőek. Pl. a Pannon Borrégióban a 2016-os virágzási időszakban a foszfor mellett a mikroelemek (elsősorban a cink és bór) felvétele kedvezően alakult, míg a levélanalízis eredmények alapján a többi makroelemből kisebb-nagyobb hiányok jelentkeztek az ültetvényekben – annak ellenére, hogy a talajvizsgálatok szerint a talajkészletek ezekből az elemekből megfelelőek.
A környezetkímélő módszerek a növény táplálását, a növényi igény kielégítését helyezik előtérbe. Ez azonban nem tápanyag megvonást jelent, hanem egy szabályozottabb pótlási gyakorlatot, melynek elemei: a szerves- és ásványi anyagok pótlása, a talajélet és a talaj vízháztartásának javítása.
Szerves és ásványi anyagok pótlása
A szervesanyagok pótlásában – a szervestrágyák korlátozott mennyisége miatt – egyre nagyobb szerep jut a szőlő- és bortermelés „melléktermékeinek”, a venyigének, komposztált törkölynek. Mára általánossá vált, hogy minden második sorköz „zöld”, vetett vagy természetes növénytakaróval borított. A szervesanyag megőrzése, gyarapítása kulcskérdés – különösen az eróziónak kitett vékony termőrétegű talajokon, ill. meliorált területeken. Ennek hiányában szélsőséges időjárási viszonyok között pl. a klorózis következményeként mennyiségi és minőségi termésvesztéssel kell számolnunk, sőt a visszafordíthatatlan folyamat a tőke pusztulásához vezet. A szervestrágyázás jelentősége a környezet tudatosabb termesztési gyakorlatokkal növekszik.
Ásványi trágyákkal, műtrágyákkal csak a szervestrágyával nem kompenzált tápanyagveszteségek pótlása javasolt. Amennyiben a venyige az ültetvényben marad, akkor a következő tápanyagivonással számolhatunk 1 tonna fürttermésre vetítve: 7,5 kg N; 4,0 kg P2O5; 10 kg K2O; 9 kg CaO; 2,4 kg MgO.
A nitrogénszükségletet meghatározza továbbá a tőkék növekedési erélye. Ha sorköztakaró növényzet van az ültetvényben, akkor ezek tápanyagkivonásával is számolni kell, s növelni kell a nitrogénadagot (kb. + 50 kg/ha mennyiséggel). A talajban a foszfor nagyon alacsony mobilitása miatt 2-3 évi adag összevont kijuttatása gazdaságosabb megoldás lehet, de a tápanyag lekötődéssel is számolni kell. Laza, agyagásványokban szegény talajokon a kálium esetében a kimosódás veszélye miatt ez a gyakorlat nem javasolt.
A rendszeres, jó minőségű és gazdaságos terméshozamok alapja a szőlő tápanyagigényének kielégítése (1. táblázat).
TERMÉS PARAMÉTER |
TÁPELEMEK | ||||||||||
N | P | K | Ca | Mg | B | Cu | Fe | Mn | Mo | Zn | |
Mustfok | – | + | + | + | + | + | |||||
Íz, zamat, aroma | + | + | |||||||||
Bogyóméret | + | + | + | + | + | + | + | + | |||
Fürtsúly | + | + | + | + | + | + | + | + | |||
Termés kötődés | + | + | + | + | |||||||
Bogyóhéj erőssége | + | + | |||||||||
Tárolási minőség | + | + | |||||||||
Betegség ellenállóság | – | + | + | + | + | + | |||||
Termés mennyisége | + | + | + | + | + | + | + | + | + | ||
1. táblázat: Tápelemek szerepe a szőlőtermelésben |
A műtrágyázás során a tápanyagok kijuttatásának idejét a tápanyagfelvétel éves dinamikájához kell igazítani elsősorban a nitrogén pótlásánál. A fenntartó trágyázás kivitelezésénél lényeges, hogy a tápelemeket abban az időben és formában biztosítsuk a növény számára, hogy azok minél nagyobb arányban hasznosuljanak (2. táblázat).
TRÁGYAFÉLESÉGEK | HÓNAPOK | ||||||||
III. | IV. | V. | VI. | VII. | VIII. | IX. | X. | XI. | |
Istállótrágya | |||||||||
Szőlővenyige | |||||||||
Zöldtrágya | |||||||||
Nitrogén műtrágya | |||||||||
Foszfor műtrágya | |||||||||
Kálium műtrágya | |||||||||
Magnézium trágya | |||||||||
Levéltrágyák | |||||||||
Baktérium készítmények | |||||||||
2. táblázat: A szőlőtrágyázás időrendi táblázata |
Talajélet
A felvehető tápanyag mennyiség növelésében egy perspektivikus lehetőség a mikrobák életfeltételeinek, diverzitásának növelése; a talaj hasznos mikroorganizmusainak hatékonyabbá tétele. A talaj mikrobaflórája előmozdítja a tápelemek szabaddá válását és megjelenését a gyökérfelületeken. A nitrogén körforgalomban a különböző baktérium fajok szerepe meghatározó.
A szakirodalomból ismert, hogy kontrolált körülmények között a szőlőgyökerekkel szimbiózisban élő mikorrhiza gombák (arbuszkuláris endomikorrhiza) révén a növények erőteljesebben fejlődnek, kedvezőbb az ásványi elemhasznosításuk. A mikorrhizák elsősorban a foszfor felvételét segítik elő, de adott esetben más nehezen hozzáférhető tápelemekét is. Emellett kedvező a hatásuk a talajszerkezetre, a talaj szervesanyag-tartalmának védelme révén a tápanyag dinamikát is kedvezően alakítják.
A mikorrhiza szimbiotikus kapcsolat a stresszhatások, köztük az aszályos periódusok túlélését is segíti. A talajból fertőző kórokozók elnyomásában betöltött szerepüket is megfigyelték.
Mindezek az előnyök szabadföldi körülmények között termőhelyi adottságoktól, évjárattól, fajtától, alkalmazott termesztés-technológiától függően juthatnak érvényre. Fontos azonban megjegyezni, hogy a mikroorganizmusok csak a meglévő tápanyagkészletek mobilizálásában játszanak szerepet, adott tápanyag hiányát a talajban nem képesek pótolni.
Klímahatások, talaj vízháztartása
A talajban a levegő és a víz megfelelő aránya fontos a növények fejlődéséhez. Általában a vízkapacitás 75 %-ának megfelelő víztartalmat tekintik optimálisnak a növények fejlődése szempontjából. A növekedés a szőlő tápelemfelvételének „pacemakere”, így a vízhiány okozta növekedés-gátlás csökkenti a tápelem-ellátottságot is. A tápelemek oldódását, a diffúzió mértékét és az oxidációs-redukciós viszonyokat nagymértékben meghatározza a talaj víztartalma. Az ionok mozgása a talajban csak megfelelő nedvességtartalom esetén valósul meg, száraz talajban szállításuk akadályozott.
A nagyobb mennyiségben igényelt tápelemek, pl. kálium, foszfor esetében a tápanyagok gyökérhez jutásának sebessége szabja meg a növény ellátottságát. Az optimális szintet meghaladó vízellátásnál a nitrogén, kalcium és magnézium felvétel mérséklődik. Száraz évben ezért a N/K arány tágul, csapadékos években pedig szűkül – az alacsonyabb N és magasabb K értékek miatt.
Jó tápanyagellátás esetén a növények abszolút vízfogyasztása nő, míg a terméshozamra vetített relatív vízfogyasztás csökken. Így az aszály érzékenyebben érinti a növényeket megfelelő tápanyagellátás esetén, mint hiány állapotnál. A víz- és/vagy N-hiány okozta stressz jobban megviseli azokat a növényeket, amelyek korábban bőséges ellátásban részesültek. A víz és a tápelemek hiánya terméscsökkenést okoz különösen, ha a hiány már a szezon elején jelentkezik.
Tápanyag-gazdálkodási terv
A jól megalapozott trágyázási döntés révén csökken a trágyabevitel és annak költsége; csökken a környezeti hatás, szennyezés; csökken az ezzel összefüggő probléma – a tápelem arányok felborulása.
A tápanyag-utánpótlás tervezésénél törekedni kell – a talaj- és levélvizsgálati eredmények és az ültetvény kondíciójának ismeretében – az egyensúlyi helyzetek kialakítására. A levélvizsgálati eredmények több éves adatsoraiból látható tendenciákat össze kell vetni az adott év időjárási sajátosságaival. A tápanyagszükséglet megállapításánál a táblán maradó növényi részek tápanyag kivonásával nem, de öt éves ciklusban a közepes–jó talajellátottsági szintek elérésével számolunk.
Fontos szempont a tervezésnél, hogy a növényben a tápelemek nem önmagukban, hanem egymással kölcsönhatásban fejtik ki hatásukat. A talaj alacsony foszfor koncentrációja mellett a fotoszintézis mértéke a levelek magnézium koncentrációjának függvénye. Kísérletekkel igazolták, hogy a magnézium transzlokációja a gyökerekből a szőlővesszőbe függ a gyökerek foszforellátottságától, valamint a foszfor adagolás a magnézium transzlokációját érzékenyebben érinti, mint a felvételt. Foszforhiányos, magnéziummal megfelelően ellátott talajon a P-Mg összefüggés fennállása elegendő ahhoz, hogy magnéziumhiány tünetek (1. kép) lépjenek fel és a fotoszintézis magnézium-limitált legyen.
A magnézium felvételét erősen gátolják más kationok is, pl. a káliumion. A túlzott mennyiségű kálium gátolja a magnézium és kalcium felvételét, s ez összefüggésbe hozható a fürtkocsánybénulás tünetek jelentkezésével (2. kép).
A talajban a magnézium túlsúlya a káliumhoz képest viszont fürtfonnyadáshoz vezethet (3. kép).
A szőlő virágzása utáni időszak szélsőséges időjárása elősegíti a klorózis tünetek (4. kép) jelentkezését, ami a Ca+P mennyiségével kifejezetten szoros összefüggést mutat.
Minél nagyobb az említett két elem mennyisége, annál nagyobb a kockázat különösen, ha a nemes is klorózisra hajlamos. A bór esszenciális elem az ATP-pumpa működéséhez, így a B hiánya erősen csökkenti a gyökerek nitrát-felvételét. A visszafogott N-felvétel a bórhiányos tőkéknél alacsony levél N-tartalmat eredményez és alacsony cukor és keményítő akkumulációt a levelekben. Ugyanakkor a bőséges nitrogénellátás csökkentheti a foszfor felvehetőségét. A tápelem kölcsönhatások bonyolult rendszeréről ad áttekintést a 2. ábra.
Növénykondicionálás, levéltrágyázás
A lomblevelek a vízben oldott tápelemek felvételére is alkalmasak. Az oldat részben a sztómákon, részben a kutikulával borított epidermiszen keresztül hatol a levélbe. A levélen keresztüli tápanyagfelvétel lehetőségét kihasználva fejlődött ki a levéltrágyázás vagy permetező trágyázás. A levéltrágyázás a makroelem ellátásban csak, mint kiegészítő eljárás jön számításba. Segítségével a növények aktuális tápanyagigénye a tenyészidő során is pótolható. Elsősorban olyan esetekben javasolt, amikor a megfelelő ellátás a talajon keresztül átmenetileg akadályozott. A permetező trágyázás a makroelem-ellátásban nem helyettesítheti a hagyományos talajtrágyázást.
A növények lényegesen kisebb mikroelem szükséglete levélen keresztül is kielégíthető. A mikroelemtrágya permetező trágyaként – különösen lúgos talajon – jobban érvényesül, mint a talajtrágya. A hatékony levéltrágyázás körülményei is fontosak: borult, párás, hűvös idő esetén biztosított a permetlé lassú felszáradása és jó érvényesülése. A felvételt számos egyéb tényező, köztük a levél felülete, formája és elrendeződése, valamint a kutikula szerkezete is befolyásolja. Nem kellően tisztázott a levélen és gyökéren keresztüli tápanyagfelvétel kapcsolata.
A jól ellátott növények kevesebb tápelemet vesznek fel a levélen keresztül, mint a gyengén ellátottak. Feltételezik, hogy a levélen át felvett tápanyagok, különösen azok hiánya esetén, serkentik az anyagcsere-folyamatokat és ennek következtében a gyökér tápanyagfelvételét. A levéltrágyázás hatékonysága továbbá összefügg a tápelemek talajban és növényben való mozgékonyságával is (3. táblázat).
Tápelem | Talajban | Növényben |
N | közepes-magas | magas |
P | alacsony | magas |
K | alacsony-közepes | magas |
Ca | alacsony | alacsony |
Mg | alacsony | magas |
S | közepes | magas |
B | magas | alacsony-közepes |
Cu | alacsony | közepes |
Fe | alacsony | alacsony |
Mn | alacsony | alacsony |
Mo | alacsony-közepes | alacsony-közepes |
Zn | alacsony | alacsony |
Cl | magas | magas |
3. táblázat: Tápelemek mobilitása a talajban és a növényben |
Az egyre szélsőségesebb időjárás és a kemikáliák mérsékeltebb felhasználása iránti elköteleződés növeli a növényi növekedést támogató anyagok iránti keresletet. Ezeknek a készítményeknek a legfontosabb hatása a gyökértömeg növelése, ennek révén a tápanyag-felvétel elősegítése és a stressz-tolerancia. Növény kondicionálókon olyan készítmények alkalmazását értjük, amelyek kedvezően hatnak a növények fejlődésére, terméshozamára, egészségi állapotára, kondíciójára, stressz tűrésére – elsődlegesen a tápanyag-forgalomra gyakorolt hatás révén.
A termésnövelő és vitalizáló készítmények skálája egyre szélesebb, ezek a hatótényező szerint két nagy csoportba sorolhatóak: az élő szervezeteket (mikroorganizmusokat) tartalmazókat bioeffektor, míg az abiotikus komponensűeket (pl. huminsavak, fulvosavak, aminosavak és más fehérje kivonatok, algakivonatok, illóolajok, gyógynövénykivonatok stb.) bioaktivátor összefoglaló névvel is illetik.
A lombtrágyákban lévő lehetőséget a borászok is felfedezték maguknak. Az időjárási viszonyok nagy hatással vannak az érési folyamatokra, egyre nehezebb feladat a mai borízlésnek megfelelő paramétereknek – amikor a fenolos érettség, a sav/pH, a várható alkoholtartalom és az aromaanyagok egyensúlya fennáll – megfelelő szüreti időpont kiválasztása.
A termesztés-technológia eszközei mellett, részben helyett, az optimális szőlőérettség és minőség javítását szolgálják a speciális szelektált élesztőkből származó anyagok, melyeket a zsendülés időszakában javasolt a lombozatra permetezni. A termékek – főleg aszályos évjáratokban – a fenolos érettség javítására, előrehozatalára és a termés érettségi fokának kiegyenlítésére, az aromapotenciál javítására, az asszimilálható amino-nitrogén és a glutation szintjének növelésére alkalmazhatók.
A must- és borminőségre gyakorolt hatás
A termésparamétereket multifaktoriális összefüggésrendszer alakítja, emellett a számos tényező minőség befolyásoló szerepe évről évre változó arányú lehet. A borminőség alakításában a három legfontosabb környezeti faktor: a klíma, a talaj és a termesztéstechnológia. A talaj hatása a bor minőségére a talaj eltérő ásványi elemeiben, a hőmérsékleti és fizikai tulajdonságaiban nyilvánul meg. Az irodalmak egy része viszont azt sugallja, hogy a talajtípus hatása a szőlő minőségére a tőkekondíció és a vízmegőrzési tulajdonságok közötti kölcsönhatás révén érvényesül.
A borvidéki karakter (terroir hatás) csak harmonikus (talaj–növény) ellátottságnál, kontrollált stressz körülmények között érvényesül. A tápelemharmónia nemcsak a növényben, hanem a bogyókban is fontos minőségi kritérium. Az erjedési folyamatokhoz az élesztők nitrogénigényét kell optimálisan kielégíteni. A kálium túlzott jelenléte a bogyókban a pH emelkedéséhez vezet, míg a magnézium-túlsúly kesernyés ízt kölcsönöz a bornak. Mérsékelten termékeny talajokon, mérsékelt víz-stressz esetén csökken a vegetatív növekedés, melynek révén kedvezőbb lesz a mikroklíma és kisebb a bogyóméret. A vegetatív–generatív egyensúly pedig a szőlő- és borminőség javulását eredményezi.