Metszésmód a szőlő optimális nedvkeringésének fenntartásával

A projekt megvalósításában konzorciumi partnerként az egri Eszterházy Károly Egyetem is részt vesz. A nemzetközi együttműködés eredményeként az elmúlt két évben összegyűjtésre kerültek a szőlő tőkebetegségeivel (Grapevine Trunk Diseases, GTD) és a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmával (Flavescence Dorée, FD) kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek, illetve azok a jó gyakorlatok, melyek alkalmazásával az európai szőlő- és bortermelést nagyban fenyegető két betegség megfékezhető. A szőlő tőkebetegségeivel szembeni védekezési eljárások egyik alappillére a helyes metszés.

A szőlő tőkebetegségeinek (Grapevine Trunk Diseases, GTDs) kezelése a megelőzési stratégiákat helyezi előtérbe, melyek visszaszorítják az új fertőzések megjelenését és a betegség terjedését.

A szőlőtermesztők új metszési eljárások alkalmazásával igyekeznek csökkenteni a szőlő tőkebetegségek előfordulását és a fertőzések súlyosságát. Ez a cikk az említett módszerek alkalmazásával kapcsolatos legfrissebb vizsgálati eredményeket és tapasztalatokat hivatott bemutatni, noha a részletes tudományos eredmények még nem állnak rendelkezésre.

Hagyományos metszésmód

A hagyományos művelési módok és metszési tech­nikák elsősorban a megfelelő terméshozam és -minőség elérésére koncentráltak, azonban figyelmen kívül hagyták a művelési mód betegségekre, mint például a szőlő tőkebetegségekre gyakorolt hatását. A metszéshez kapcsolódó tényezők, mint a művelési mód, a metszési időszak során fennálló időjárási körülmények, a metszési sebek elhelyezkedése és felhalmozódása a tőkén, a szálvessző és a csap hossza, a metszési sebek kezelési módja, a metszési sebek kora, a metszés időpontja, a metszés során keletkező venyige kezelési módja, mind növelhetik a szőlő tőkebetegségekkel való megfertőződés kockázatát.

A metszési sebek jelentik a GTD kórokozói számára a legalapvetőbb támadási felületet (Úrbez-Torres and Gubler, 2010). Ahhoz, hogy csökkentsük a gombakórokozók metszési sebeken keresztül történő fertőzési kockázatát, olyan művelési módokat kell előnyben részesítenünk, melyek a lehető legkisebbre csökkentik a metszési sebek számát, méretét és felhalmozódását a tőke többéves részein (Surico et al., 2008) (1-2. kép).

A hagyományos művelési módok, melyek számos nagy­méretű és durva metszési sebet ejtenek a szőlőtőkén, megszakíthatják a növény optimális nedvkeringését és megrövidíthetik a szőlőnövény élettartamát. Ha figyelembe vesszük, hogy a metszés potenciálisan másfélszer akko­ra elhalást idéz elő, mint a metszési seb mérete (Crespy, 2006), beláthatjuk, hogy az érintett szőlőnövény nedvkerin­gése jelentős mértékben korlátozódik.

Innovatív/alternatív metszési eljárások

Napjainkban az európai bortermelő vidékeken egyre szélesebb körben alkalmazzák a szőlő nedvkeringését is figyelembe vevő metszési eljárásokat (Guyot-Poussard, „módosított” csapos metszésű kordon és más művelési módok), melyektől a szőlőtermesztők jelentős eredmé­nyeket remélnek az elkövetkező években (3-5. kép). E módszerek hatékonysága a szőlő tőkebetegségeivel szemben, összehasonlítva a hagyományos művelési módokkal, tudományosan még nem bizonyított.

Jelenleg széles körben elterjedt feltevés, hogy a növény nedvkeringését figyelembe vevő metszési eljárás a metszési sebek kis méretének és alacsony számának köszönhetően csökkenti az új fertőzések lehetőségét. Bizonyos művelési módok esetében a törzs újranevelése és visszametszése szükséges, különösen az idős ültetvényekben – mindez ezzel az új metszési eljárással elkerülhető. Úgy tűnik továbbá, hogy a többéves részeken található, a hagyományos művelésű ültetvények újranevelt és idős szőlőnövényeire általánosan jellemző nagy és durva se­bek érzékenyebbek a GTD gombafertőzésekre, mint az egyéves részeken található sebek (Moller and Kasimatis, 1980)

Gyakorlati tapasztalatok és tudományos adatok

A metszés a keletkezett sebek átmérőjének másfélszeresén vált ki elhalást a megmetszett csapon vagy szálvesszőn (1. ábra bal oldal) (Crespy, 2006).

A kordon és/vagy tőke többéves részeinek közelében ejtett nagy és durva sebek a farész elhalását idézik elő (1. ábra jobb oldal), ami megnövelheti a GTD fertőzési arányát (Úrbez-Torres and Gubler, 2010) és károsíthatja a növényi nedvkeringést (Crespy, 2006). Egy további feltevés szerint a szőlőnövény fiziológiai ál­lapotára gyakorolt magasabb stresszhatás miatt a növényi nedvkeringés károsítása növelheti a GTD negatív hatásait (Simonit & Sirch, 2010). A faszövet elhalása csökkentheti a víz levelek felé történő szállítását a farészen keresztül (Maher et al., 2012), a magas transpirációs szükséglet pedig apoplexia kialakulásához vezethet (Surico et al., 2005).

A GTD gombafertőzés kockázatának csökkentéséhez fontos a helyes metszésmód (2./a ábra) és a szőlőnövény működőképes nedvkeringésének fenntartása, mely a metszés következtében a fás részekben kialakuló beszáradások (beszáradási kúpok) kikerülésével lehetséges. A „tiszta”, csonkmentes metszést (2./c ábra) alkalmazó metszésmódok az esztétikai szempontokat helyezik előtérbe, és a legtöbb esetben a növény nedvkeringésének károsodását, valamint nagyméretű sebek létrejöttét idézik elő.

A növényi nedvkeringés fenntartását célzó metszési módszert Lafon (1927) honosította meg egy Franciaországban alkalmazott művelési mód átvételével, melyet később Guyot-Poussard eljárásnak nevezett el a módszer kifejlesztője után (Lecomte et al., 2011). E művelési mód és a hagyományos művelési módok (3. ábra) közti legalapvetőbb különbség a növény nedvkeringésének évről évre történő fenntartása oly módon, hogy metszési seb mindig csak a kordon felső részén keletkezik (4. ábra).

A rendelkezésünkre álló információk alapján a növényi nedvkeringésre tekintettel lévő metszési módszert a Guyot-Poussard és a módosított csapos metszésű kordon művelés során alkalmazzák, de a bakművelés és Pergola művelési módokba történő beillesztése is folyamatban van (Simonit & Sirch, SICAVAC). A növényi nedvkeringés fenntartását célzó metszést Európa több borvidékén is alkalmazzák. Európában az optimális növényi nedvkeringés fenntartására irányuló metszési módok közül a Guyot-Poussard technika a legelterjedtebb, de várhatóan más művelési módok esetében is bevezetésre kerül ez a módszer.

Hogy e művelési módok mennyire hatékonyak a szőlő tőkebetegségeinek megelőzésében, arra a folyamatban lévő tudományos kutatások adhatnak részletes választ, hiszen e technikák GTD-re gyakorolt hatása még nem teljes mértékben tisztázott, így tudományos alapokon nyugvó bizonyításuk szükséges!

A Guyot-Poussard művelési mód

A Guyot-Poussard művelési mód során az első év vé­gén, az ültetvény telepítését követően meghagynak egy termővesszőt, ami biztosítja a növényi nedvkeringést, és kétrügyes csapig vágják vissza. A második évben egy kifejlődött termővesszőt hagynak meg és az első, vezérhuzal magasságában metszik el (5./a-d ábra).

A szőlőnövény középső részének kialakulása: a ter­mővesszők a növény középső részén fejlődnek ki, melyek közül egy fő termővessző kerül kiválasztásra. Ezt az első, vezérhuzalra hajtják, a többit pedig kétrügyes csapig metszik vissza (5./e-h ábra). A hagyományos Guyot-módszerrel szemben a hajtások egyazon vízszintes magasságban fejlődnek ki az egyéves vesszőből. „Elágasodás” jön létre, a kétoldali vízszintes növekedést pedig a megszakítás nélküli nedvkeringést biztosító többéves csapok biztosítják (5./i ábra).

A következő években a metszés mindig a többéves rész felső részén történik. E metszési technikának köszön­hetően olyan beszáradási kúpok jönnek létre, melyek nem akadályozzák a nedvkeringést, a termővessző pedig a többéves részek végén fejlődik ki – mindez biztosítja, hogy a művelési mód hosszú időn keresztül fenntartható legyen (5./l-m ábra).

Alkalmazási terület

A növényi nedvkeringés fenntartását biztosító metszésmód egy innovatív gyakorlat, mely elterjedőben van az európai bortermelő vidékeken (6. ábra).

Innovatív megközelítés

A németországi kísérletek első eredményei (Petgen, 2016 a, b) jelentős különbséget mutatnak a hagyományos metszés és a növényi nedvkeringést szem előtt tartó technikák során létrejövő metszési felületek között. Az optimális növényi nedvkeringés fenntartására törekvő metszési eljárás megnövekedett metszési felületet eredményez az egyéves részeken, azonban a tőke felső-középső részén lévő többéves részeken található metszési felületek, melyek a Guyot-metszésnél megszokottak (6. kép), kisebbek, mint a hagyományos metszés esetén.

A szőlőtermesztők tapasztalatai a növény optimális nedvkeringését fenntartó metszési módszerekkel kapcsolatban

A növényi nedvkeringés fenntartását biztosító metszési eljárás, egészen pontosan a Guyot-Poussard művelési mód, biztosítja a folyamatos nedvkeringést és az első, vezérhu­zal magasságában történő vízszintes növekedést a szomszédos, többéves csapok folyamatos, vízszintes irányban történő fejlődésének eredményeképpen. A hagyományos Guyot-metszéssel ellentétben, ahol a metszési sebek a tőke teljes középső-felső részén felhalmozódnak (1. kép), a Guyot-Poussard módszerrel fenntartható a folyamatos növényi nedvkeringés, mivel a metszési sebek csak a többéves részek felső részén helyezkednek el.

Ezt a metszési módszert magas minőségű borok termelése során alkalmazzák abban a hitben, hogy hozzájárul a fenológiai fázisok homogénebb kifejlődéséhez, a kiegyensúlyozott vegetatív növekedéshez és a kiegyensúlyozottabb érési folyamathoz (ami a strukturált vörösborok készítéséhez termesztett kékszőlő fajták esetében bír jelentőséggel). A hajtások eltávolítása extenzívebb, ugyanakkor fontos a művelési mód fenntartásához, azonban a levelek eltávolítása a virágzás vagy a gyümölcshozás fenológiai fázisában ke­vesebb munkaerőt igényel.

Egyéb követelmények és költségek

A DLR Rheinpfalz intézetben a hagyományos művelési módokról való áttérés az optimális nedvkeringést fenntartó metszési módra Petgen (2106 a, b) nevéhez fűződik egy hétéves rizlingültetvényben. A Guyot-Poussard művelési módra való áttérés első évében megnövekedett munkamennyiség volt megfigyelhető. A Guyot-Poussard metszés esetében 37 óra/hektár munkaidő volt szükséges, míg a hagyományos metszés esetében ez a mennyiség csak 23 óra/hektár volt. Ez a különbség különösen a művelési mód alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok hiányából adódott, ellentétben a hagyományos metszési eljárással. A következő években, a sikeres művelési mód váltást követően időmegtakarítás volt megfigyelhető.

A hagyományos eljárással metszett szőlőültetvény kiindulási állapota nagyban befolyásolja a Guyot-Poussard művelési módra történő áttérés időigényét és sikerességét. A szőlőnövény kora, fajtája és növekedése is jelentős szerepet játszik. Ha a Guyot-Poussard művelési módra történő áttérés során különböző kiindulási feltételek adottak, minden egyes paraméter egyéni megközelítést igényel. A botritiszes fürtrothadásra való fogékonyság terén és a szőlőmust elemzése során nem mutatkozott jelentős különbség a két metszésmód között.

A tanulmány azt mutatja, hogy a hagyományos metszési eljárásról való áttérés a Guyot-Poussard művelési módra több éves folyamat. A Guyot-Poussard-módszer egy szakértelmet és nagy odafigyelést igénylő metszési eljárás, amelyet előbb meg kell tanulni, és az idénymunkásoknak is megfelelő képzésben kell részesülniük. Mivel az Esca kórokozók inkubációs ideje igen hosszú, a művelési mód eredményei leghamarabb tíz év elteltével lesznek megfigyelhetők.

WINETWORK projekt ügyvivő szakértőinek közös munkája. A felhasznált adatok forrása a szőlő­termesztők körében készített 219 interjú és a vonatkozó szakirodalom.

Ezúton nyilvánítjuk ki köszönetünket Dr. Philippe Larignon és Dr. Vincenzo Mondello részére, a technikai adatlap kidolgozásában nyújtott segítségükért.

„A projekt az Európai Unió Horizon 2020 kutatási és innovációs keretprogramjának finanszírozásában, a 652601 számú támogatói szerződés keretein belül valósul meg.”

Tovább információ

TUDÁSBÁZIS: winetwork.uni-eszterhazy.hu

Kapcsolat: Burghardt Natasa

+36 36 520 400/4351

burghardt.natasa@uni-eszterhazy.hu”