É. Zoltán kérdése: A tél beálltával egyre feltűnőbbé, láthatóvá válnak az elpusztult (kiszáradt) fenyők a környékünkön. Különösen a lucfenyőknél gyakori. Mi okozza a fenyők tömeges pusztulását?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Érdeklődő!
Általánosan előforduló, gyakori jelenségre kérdezett rá. A mi lakóhelyünkön is tömegesen halnak el a kertekbe, parkokba 30-40 évvel ezelőtt ültetett lucfenyők és ezüstfenyők. Ez a szomorú jelenség az éghajlat változással és a fenyőfélék botanikai sajátosságával áll kapcsolatban. A fenyőfélékre jellemző, hogy gyökereik sekélyen helyezkednek el, nem hatolnak le mélyen – legfeljebb 80-100 cm-re – a talajba, de csak akkor, ha az a talajréteg nedves. Ismert tény, hogy a növények gyökerei a nedves talajt keresik, mivel abból tudnak vizet felvenni.
A korábbi évtizedekben öntözés nélkül nevelt fenyők az elmúlt forró aszályos nyarak, tartósan száraz őszi, tavaszi hónapok alatt erős stressz hatás alá kerültek. Nyáron magas, gyakran 40 °C-nál magasabb tartós hőhatásnak, alacsony páratartalmú légköri viszonyoknak, fokozott UV sugárzásnak és száraz, vízszegény talajnak voltak kitéve. Ilyen viszonyok között a fenyők legyengülnek, asszimilációjuk, növekedésük lelassul, természetes ellenálló képességük csökken. Különösen jellemzőek a fokozott gyengülési tünetek a tűző napon, déli fekvésű helyeken szabadon álló fenyők esetében, melyeket 10 és 16 óra között nem óvja még mozgó árnyék sem.
A kiszáradást az építkezés is segítette
A legyengült fenyőkön telepednek meg a különböző szúbogár fajok, melyeket a fakérgen látható szabályos kerek, 1-3 mm-es átmérőjű röpnyílásai alapján lehet felismerni. A szúbogarak nagyfejű, kissé hengeres testű, kemény kitinpáncéllal fedett, általában néhány mm-es bogarak. Petéiket a kéreg alá helyezik, és a lárváik is ott fejlődnek, a faszövetbe süllyedő kanyargós járataikban.
A bogarak testükön fenyőket megbetegítő gombákat terjesztenek, azok felszaporodva az edénynyalábokban eltömítik a vízszállítást a lombozat felé, kiszárad a fa. A szúbogarak télen is aktívak a fakéreg alatt, lárva és bogár alakban is áttelelnek. Súlyos fertőzésnél az apró lyukak sűrűn, egymástól néhány cm-re is előfordulhatnak, és a fakéreg lehullását okozhatják.
Legyengült fenyőfák törzsében élő cincérféléket a 3 mm-nél nagyobb átmérőjű kerek lyukak jelzik. Károsíthatják még díszbogár fajok is a fenyőféléket, azok röpnyílásai megnyúlt ovális alakúak, egyik oldaluk egyenes, ezért leginkább D betű alakjára emlékeztetőek.
Szúbogár röpnyílások
A bogarakkal megfertőződött fákat mentesíteni már nem lehet. A védekezés alapja a betelepedésük megelőzése. Akármilyen nehéz is, a fáknak mesterségesen kell biztosítani azokat a környezeti körülményeket, melyek eredeti élőhelyükre jellemző.
Legfontosabb feladat a vízigényük kielégítése csapadék hiány esetén. Fontos, hogy öntözéssel, nagy vízadaggal, a teljes gyökérmélységig kell a talaj vízkapacitását feltölteni. Kertekben, parkokban a gyeppel együtt végzett öntözésük nem megfelelő és nem elegendő számukra, a fákat mindig egyedileg kell öntözni.
Örökzöldek télen is nedves talajt kívánnak, száraz telek után is ki szoktak (tudnak) száradni. Meleg nyári hónapok idején meghálálják a fenyőfélék a párásító, frissítő öntözést légszáraz, forró órákban (11-15 óra között). Az esőztető öntözővel kijuttatott kis vízadag levelekre tapadva bár gyorsan elpárolog, de közben párával dúsítja a lombot közvetlenül burkoló légréteget.
