L. Péter kérdése: A póréhagyma öntözéséhez szeretnék tanácsot kérni: mennyire szabad öntözni, mire kell odafigyelni?
Aki válaszol:
Tóth János kertészmérnök, okleveles növényorvos, szaktanácsadó
Kedves Kérdező!
A hagymafélék közül a póréhagyma igényli a legtöbb vizet, gazdaságos és biztonságos termesztéséhez kulcsfontosságú az öntözés, a megfelelő hozam elérése érdekében, gyakorlatilag a vetéstől és az ültetéstől a betakarítás kezdetéig folyamatos vízellátást igényel.
A hagyma vetése/ültetése után célszerű azonnal teljesen feltölteni a gyökérzónát (20-25 mm), mellyel egyúttal a preemergens gyomirtásoknak is megadjuk a megfelelő mennyiségű bemosó csapadékot.
A teljesen feltöltött gyökérzóna felső 1-2 cm-es rétege napközben kiszárad, de éjjelente alulról „visszanedvesedik”. Az első feltöltést követően gyakran (2-3 naponta), de lényegesen alacsonyabb 5-10 mm-es dózisokkal érdemes öntözni a kelőfélben lévő magvetésünket, melyekre a mikroszórófejes öntözési módszerek a legalkalmasabbak.
A kelést követő időszakban azonban már kerüljük a gyakori, kis mennyiségű öntözéseket. A keléstől a szárvastagodás kezdetéig 15-20 mm, majd ezt követően 20-25, akár 30 mm-es öntözési normákkal pótoljuk az elpárologtatott vizet. Két öntözés között a káros gombabetegségek elkerülése végett rendkívül fontos, hogy a talaj felső 10 cm-es rétege kiszáradjon, majd ezt követően egy újabb öntözéssel feltöltsük azt, folytatva ezt a betakarításig.
Az öntözés során gyakran elkövetett hibák
A magról vetett növények kelesztő öntözése során gyakran lecserepesedik a talaj felső 2-3 cm-es rétege, mely áthatolhatatlan kérget képez a zöldségnövények csíráinak. Ez a probléma a túlművelt, humuszban szegény területeken fordul elő, amikor túl magas öntözési intenzitású módszerekkel kelesztik a hagymaféléket (pl. öntöződob vízágyúval).
A probléma elkerülése érdekében alkalmazzunk kisebb fúvókákat a nagyobb porlasztás érdekében, vagy a vízágyú helyett öntözzünk konzollal, alacsony intenzitású lineárral vagy betelepített mikroszórófejekkel. A felsorolt technológiák közül az utóbbi 6-8 évben a mikroszórófejes öntözés vált meghatározóvá. Ugyanakkor a magas humusztartalmú, nagy vízkapacítású talajok kevésbé hajlamosak a cserepesedésre, így az ilyen termesztő helyeken tökéletes megoldást nyújthatnak a nagy porlasztású vízágyúkkal felszerelt öntöződobok is.
További probléma a túl gyakori, kis mennyiségű, „párásító” öntözés, mely a kelesztés időszakában ideális, de a tenyészidőszak későbbi szakaszában kerüljük. A gyakori, kis mennyiségű öntözés emeli a mikroklíma páratartalmát, megnövelve ezzel a gombás/baktériumos megbetegedések kockázatát.
A túl nagy – a talaj vízkapacitásánál nagyobb – öntözési normák alkalmazása is káros lehet. A tápanyagok felesleges kimosásán kívül, a mélyebb fekvésű területeken megáll a víz, levegőtlenné válik a talaj, melyben a hagyma gyökereinek működése gátolt, valamint ugyancsak megnöveli a gombás és baktériumos megbetegedések arányát is.
