Táj-Tér-Kép

Boston Emerald Necklace – az első zöldút kezdeményezés

Agrofórum Online

Mi a kapcsolat az 1990-2006 közötti Bostoni „Big Dig” (Nagy Ásás) és a 100 évvel ezelőtt kezdeményezett park-hálózat között?

Bostonban a 19. század második felében Frederick Law Olmsted által tervezett park-rendszer tekinthető az első zöldút kezdeményezésnek. A félkör alakú park-hálózatot a 20. század végén egy forgalmas belvárosi út alagútba helyezésével, a felszín parkosításával egészítettek ki. Ez a hatalmas volumenű építkezés kapta a „Big Dig” (Nagy Ásás) nevet. Mielőtt a bostoni parkrendszerrel foglalkoznánk, ejtsünk néhány szót a zöldutakról, egy napjainkban egyre népszerűbb kezdeményezésről. A zöldút vagy Greenway tulajdonképpen olyan „zöld” hálózat, útvonal, mely felfűzi, összekapcsolja egy régió környezeti és kulturális értékeit, ötvözi a rekreációs hasznosítást és a természetvédelmi törekvéseket, ezáltal elősegítve egy adott régió fenntartható fejlődését (Sallay és Bárcziné, 2010). A legtöbb amerikai szerző szerint a zöldút mozgalom Frederick Law Olmsted nevéhez fűződik, aki az Amerikai Egyesült Államokban a zöldút-tervezés úttörőjének tekinthető, a bostoni park-hálózat megtervezésével a 19. század második felében.

Frederick Law Olmsted nevéhez fűződik az amerikai tájépítészet megalapítása, az ő irodája tekinthető a világ első tájépítész műhelyének. Munkássága sokrétű: farmer, újságíró, tájépítész, projektmenedzser, természetvédő, az amerikai vöröskereszt elődjének megalapítója. Olmsted szerint a parkok „az civilizáció önfenntartó ösztönének megnyilvánulásai”. Olmsted tervezte a New Yorki Central Park-ot, a Capitolium környezetét Washingtonban továbbá a Mount Royal Park-ot Montrealban, a Prospect Park-ot Brooklynban (https://www.emeraldnecklace.org).

Tekintsük át először röviden a Bostonban tervezett park-hálózat történetét. Egy komolyabb közpark létesítésének gondolata Bostonban az 1850-es évekből származik, amikor a város még nem rendelkezett jelentősebb park-rendszerrel, csak a Boston Common (korábban közlegelő területe) állt rendelkezésre. A Boston Common parkot 1634-től védik, tartják fenn zöldfelületként, így ez a park tekinthető az USA első közparkjának.

1. ábra: Boston Common, az USA legrégebbi közparkja (Fotó: Filepné Kovács Krisztina)

1867-ben Massachusetts állam jogszabályt hozott egy park létesítésére Bostonban. A város Frederick Law Olmsted tanácsát kérte a lehetséges közpark helyszínének kiválasztásához 1875-ben. Olmsted ekkor egy komplex park-rendszer létesítésének tervét dolgozta ki.

2. ábra: Boston Common, az Emerald Necklace része (Fotó: Valánszki István)

3. ábra: Vízfolyás (Muddy River) menti ökológiai folyosó, az Emerald Necklace része (Fotó: Valánszki István)

4. ábra: Franklin Park, az Emerald Necklace része (Fotó: Valánszki István)

Az 1877-ben a kialakított, több mint 11 km hosszú, félkör alakú park-hálózatot „parkway”-nek nevezték el. A 19. században a parkway, parkokat összekötő gyalogosok, kerékpárosok, lovas kocsik által használt útvonalat jelentett, amelyet gyakran később sajnos forgalmas autóúttá fejlesztettek (Bárcziné 2014). Az Olmsted által tervezett parkhálózat, az Emerald Necklace legfontosabb részei: Boston Common, a város szívében, amelyet a Commonwealth Avenue fasorokkal keretezett sétánya köt össze a Back Bay Fens, korábban mocsaras területével, majd a Muddy folyó vezet a Jamaica tóhoz. Később kapcsolták az Arborway parksávját a parkláncolathoz, amely kapcsolatot biztosít az Arnold arborétummal és a Franklin parkkal. Az Olmsted által tervezett „Emerald Necklace”/ „Smaragd nyaklánc” példa-értékűen integrálja a védett természeti területeket ökológiai folyosókkal, továbbá épített vonalas elemekkel, többféle funkciót szolgálva, mint rekreáció, közlekedés, vízminőség-védelem, árvízvédelem, élőhely, tájesztétikai értékek.

5. ábra: Az Emerald Necklace park-hálózata (https://www.emeraldnecklace.org/park-overview/emerald-necklace-map/)

De mi is az a „Big Dig” és hogyan kapcsolódik a park-hálózathoz? A „nyaklánc” két vége közötti hiányt tölti ki többé-kevésbé a Zöldút, amelyet egy, a város egyik legforgalmasabb főútjának alagútba helyezésével hoztak létre. Ez a projekt kapta a „Big Dig” nevet, hiszen a hatalmas volumenű építkezés 8 éves csúszásával, 15 milliárdos (a kölcsön kamataival 24 milliárd lett a teljes összeg, a tervezett 2,6 milliárdhoz képest) költségével jelentősen befolyásolta a bostoniak életét. Az 1959-ben épített, emelt szintű, hatsávos „Central Artery” az USA egyik legforgalmasabb belvárosi autópályájává vált, rendszeresen hatalmas dugókkal terhelve. Több mint egy évtizedes tervezés után 1990-ben kezdődött a túlterhelt út alagúttá alakítása majd a felszíni területek parkosítása. Az építkezés során rengeteg probléma merült fel, mint például a talaj instabilitása, ami drasztikusan megemelte a költségeket. A munka volumenét jól szemlélteti, hogy a projekt csúcsán több mint 5000 munkás dolgozott rajta. A projektet 2006-ban fejezték be (https://www.bostonglobe.com/magazine/2015/12/29/years-later-did-big-dig-deliver/tSb8PIMS4QJUETsMpA7SpI/story.html).

7. ábra: a Belvárosi Greenway (Zöldút) része (Fotó: Valánszki István)

A problémák ellenére az átadott zöldút hatalmas siker lett, teljesen átalakította a belvárosi környezetet, zöldfelületekké varázsolta a szürke betont, bűzös zajos autóforgalom helyett átadta a helyet a gyalogosoknak, kerékpárosoknak, megemelte az ingatlanárakat, virágzó városrészt hozva létre. Mára mind a 140 évvel ezelőtt kialakított parkrendszer, mind a 21. században létesített zöldút kikapcsolódási lehetőséget nyújt a nyüzsgő belvárosban a nagyvárosi ember számára.

8. ábra: a Belvárosi Greenway része, a Armenian Heritage Park (Fotó: Valánszki István)

Összeállította: Filepné Kovács Krisztina

Felhasznált források:
Bárcziné Kapovits Judit (2014): „A magyarországi zöldút-tervezés tájépítészeti metodikájának megalapozása”, Doktori értekezés, Budapesti Corvinus Egyeterm
Emerald Necklace https://www.emeraldnecklace.org
http://people.umass.edu/jfa/pdf/Greenways.pdf
SALLAY Á. ÉS BÁRCZINÉ KAPOVITS J. (2010): Zöldúttervezés, Ormos Imre Tudományos ülésszak, LOV 2009, 4D Könyvek, BCE Tájépítészeti Kar, Budapest
Anthony Flint (2015): 10 years later, did the Big Dig deliver? The $15 billion project is a road paved with failures, successes, and what-ifs. https://www.bostonglobe.com/magazine/2015/12/29/years-later-did-big-dig-deliver/tSb8PIMS4QJUETsMpA7SpI/story.html
City walk, Boston https://www.youtube.com/watch?v=0E-ygn0-2r4

Agrofórum Hírlevél
Iratkozzon fel az Agrofórum hírlevélre!

A feliratkozást követően a rendszer egy megerősítő emailt fog küldeni a megadott email címre. Ha nem érkezne meg a levél, kérjük nézze meg a spam vagy Gmail esetén a Promóciók és az Összes levél mappát.

Hol van Európa „zöld gerince”? - Példák regionális léptékű zöld folyosókra (1.)

2020. augusztus 14. 12:07

Korábbi cikkünkben foglalkoztunk az ökológiai folyosók, zöldfolyosók jelentőségével az élővilág fennmaradása szempontjából. A természet védelmének és helyreállításának fontosságára a napjainkban is zajló Covid19-világjárvány is felhívta a figyelmet. Ennek köszönhetően is az Európai Unió több progresszív javaslattal állt elő az ún „Zöld Megállapodás”-hoz kapcsolódóan. 2020 május 20-án jelentette meg a 2030-ig szóló Biodiverzitás stratégiát, amelyben kiemelik a védett területek hálózatának bővítését , de egyben felhívják a figyelmet az ökológiai folyosók jelentőségére, amelyek elejét veszik a genetikai izolációnak, lehetővé teszik a fajok vándorlását, valamint az egészséges ökoszisztémák fennmaradását és fejlődését.

Madárbarát tájhasználat

2020. május 21. 04:37

Mivel mi változtattuk meg az élőhelyeket, nekünk is kell biztosítanunk, hogy a beavatkozásaink ellenére az ökoszisztéma továbbra is működőképes maradjon. Ehhez lehet az első lépés a madaraink megőrzése és a madárbarát táj kialakítása.

Mi a tájfragmentáció, hogyan befolyásolja a vándorló állatfajok életterét?

2020. május 16. 06:36

Nagyon fontos, hogy fennmaradjanak a tájban azok a lineáris elemek, amelyek összekapcsolják a magterületeket. A fragmentáció elkerülése érdekében jelentős, hogy megszüntessük az akadályokat, csökkentsük a gáthatást.

Terjeszkedő városok avagy, hogy lesz egy nagyvárosból Coruscant

2020. május 7. 05:37

A múlt században a technológia robbanásszerű fejlődése révén számos elképesztő elmélet született a jövőről és annak alakulásáról, melyet ma élünk meg. Azonban a napjainkra kialakult ökológiai szemlélettel és a fenntarthatósággal egy ekumenopolisz nem összeegyeztethető.

Tájépítészként Zhengzhou-ban, Kínában

A kínai emberek egészen másként viszonyulnak a városi parkok használatához: számukra fontos közösségi tér, a mindennapi élet színtere.

Superkilen Park, Koppenhága – városi tájépítészet a sokszínűség jegyében

2019. május 30. 04:36

A dánok létrehoztak egy olyan parkot, mely a multikulturalizmust erényként igyekszik kommunikálni. A játszóterekkel, pihenőzónákkal, köztéri műalkotásokkal teli terület berendezési tárgyai a világ különböző pontjairól származnak.

A gyömrői Teleki-Kastély parkja

A park maga tájképi típusú kertként került kiépítésre, amely laza vonalvezetésben, természetes struktúrák idealizálásában nyilvánul meg. Szerves fejlődése szerkezetén egyértelműen megfigyelhető. A kastély környéki területek gondosan megtervezett térszerkezettel létesültek.

Zöldinfrastruktúra és tájtörténet – a múlt „zöld” lenyomatai történeti térképeken

2019. augusztus 10. 04:36

A történeti térképek elemzése érdekes feladat, nincs két hasonló területegység. Mindig kiderülnek apró részletek, melyek az adott település, térség, illetve a táj változásának értelmezését megkönnyítik vagy éppen tarkítják.


Notice: ob_end_flush(): Failed to send buffer of zlib output compression (0) in /home/digitalnomads/public_html/staging/releases/20240911215937/public/cms/wp-includes/functions.php on line 5420