Egy, az észak-amerikai kukoricaövezetben végzett felmérés arra irányult, hogy meghatározzák az egyes gazdaságokban azokat a területeket, táblákat, táblarészeket, amelyek folyamatosan, több éven keresztül mindig jó termést biztosítanak. Emellett számba vették azokat a táblafoltokat és területeket is, amelyek alacsony vagy ingadozó terméshozammal jellemezhetők.
Ez utóbbi (alacsony és ingadozó hozam) területeken a kijuttatott nitrogén műtrágya nagy részét nem veszik fel a növények, az jelentős mennyiségben kárba vész és szennyezi a környezetet. A feleslegesen kiszórt műtrágya értéke a felmérés szerint az USA 10 közép-nyugati államában megközelíti az egymilliárd dollárt és évi 6,8 millió tonna üvegházgáz-kibocsájtást eredményez.
Ez volt az első olyan vizsgálat, ahol számszerűsítették az egyes táblákon meghatározott, alacsony termőképességű területek által kiváltott összes nitrogénveszteségét. A Michigani Állami Egyetem kutatói műholdas felvételeket használtak, és ezeket vetették össze a betakarítógépre szerelt szenzorok által gyűjtött adatokkal. A vizsgálatokba több mint 1000 gazdaságot vontak be. Összességében a területek 50%-a – a többéves adatok alapján – stabilan magas termést adott, 25% alacsony terméshozamú volt és a maradék, szintén 25% változó kategóriába került.
Az értékesületlenül maradt műtrágya-mennyiségre irányuló felmérés alapján született legfontosabb következtetés az, hogy a rossz minőségű területeken a műtrágyázást el kell kerülni, amelyeket gazdasági szempontból is inkább megéri természetvédelmi gyepekként hasznosítani, vagy évelő bioenergia növények termesztésére fordítani. A felmérés alapján elkészített térkép segítségével megvalósítható precíziós nitrogénkijuttatással elkerülhetővé válik a felesleges tápanyag talajvizekbe, felszíni vízfolyásokba jutása. Amellett, hogy a műtrágya-felhasználási költségek csökkennek, a természet sem sérül, azaz csökken az üvegházgáz-kibocsájtás és a vízszennyezés – számol be a ScienceDaily.
Összeállította és fordította: Polgárné Balogh Eszter
