B. Szabolcs kérdése: Hogyan hat a sok csapadék a szőlő peronoszpórára? Hogyan védhető meg a szőlő?
Aki válaszol:
Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos
Kedves Kérdező!
A szőlőn előforduló betegségek közül a peronoszpóra egyes évjáratokban jelentős gondot okozhat a szőlőtermesztésben. Elsősorban meleg időben károsít jelentősen, mikor a levélfelületen tartós nedvesség figyelhető meg. Kezdetben a fiatal levelek színén 1-2 cm-es nagyságú, kör alakú sárgászöld olajfoltok alakulnak ki. A levelek fonákán fehér színű gyep jelenik meg. A foltokban a levélszövet gyors barnulása, majd száradása látható. Az idősebb leveleken a sárgászöld foltok kisebbek, erek által határoltak, szögletesek. Súlyos fertőzés esetén nagymértékű lombhullás is bekövetkezhet. A kacs is fertőződhet, színe sárgászöld lesz, a fehér színű gyep megjelenése után barnulása és száradása következik. A fürt a virágzat megjelenésétől kezdve a borsó nagyságú méretig fertőződhet. A fürtkocsány és a fiatal bogyók is sárgászöld színűvé válnak, amik felületén dús gyep jelenik meg. A bogyók később a kocsánykorona felől töppedni kezdenek, szürkülnek, majd barnulnak, később összetöppednek és elszáradnak.
A kórokozónak a 20-25 fok hőmérséklet az optimális, viszont a spórák fejlődése már 10 fok felett megindul. A legfontosabb fertőzési forrás a levélmaradványokban telelő spóra. A mozgó sporangiospórák az esőcseppek segítségével a talajhoz közeli levelekre csapódnak. A fertőzés a légzőnyílásokon keresztül valósul meg, ezért a levelek fonáka és a fiatalabb bogyók fertőződnek nagyobb mértékben.
A sikeres védekezés alapja: hatékony készítményekkel végzett megelőző kémiai védelem (fakadástól az érésig), a szakszerű zöldmunka és megfelelő tápanyagellátás. A peronoszpóra áttelelését a levelek talajba forgatásával csökkenthetjük. Csapadékos évben a szőlő növényvédelmének alapját a peronoszpóra elleni védekezés adja, ekkor május közepétől augusztus végéig a betegség ellen folyamatos kémiai védekezést kell folytatni. Esős időszakban akár 10-12 alkalommal is szükséges lehet a beavatkozás. A virágzat kialakulása és a fürtzáródás közötti időszak a legjobban veszélyeztetett. Védekezésre a kontakt (mankoceb, metiram, rézhidroxid) és felszívódó készítmények (azoxistrobin, cimoxanil, dimetomorf) használatosak. Az első két kezelésre elegendő a kontakt hatóanyagú készítmény, a virágzástól a fürtzáródásig tartó időszakban 3-4 alkalommal felszívódó készítményt kell alkalmazni, míg az utolsó 2-3 alkalommal szintén kontaktkészítménnyel kell védekezni. A kórokozók gombaölő szerekkel szembeni ellenállóságának elkerülése érdekében a készítményeket váltva alkalmazzuk.
