A káposztaféléket már az ókori rómaiak is nagyra értékelték, a szegények orvosságaként tisztelve fogyasztották. A hazánkban is évszázadok óta termesztett káposztafélék, élettani szempontból számos előnyös tulajdonságot hordoznak, magas vitamin-, ásványianyag- és rosttartalmuk miatt kedvelt táplálékforrást jelentenek.
A zöldségként fogyasztott káposztafélék alacsony volumene mellett, kiemelt jelentősége van az olajrepcének, ami iránt minden földrészen hatalmas érdeklődés és igény mutatkozik. Globálisan is emelkedő tendenciát mutat a repceolaj és az abból készült élelmiszerek iránti kereslet, ami különösen igaz a GMO-mentes repcékre. A káposztafélék kártevői közel azonosak és valamennyi termesztett növényfaj védelmében meghatározó jelentőségűek, csupán a termesztés céljától függően egyes kártevők növényvédelmi jelentősége változik.
A Magyarországon előforduló káposztabolha fajok között találunk sárgán csíkozott fajokat, ilyen a nagy káposztabolha (Phyllotreta nemorum), a csíkos vagy közép káposztabolha (Phyllotreta undulata) (1. kép), a muharbolha (Phyllotreta vittula) és a kis káposztabolha (Phyllotreta striolata). A csíkozott szárnyfedőjű fajok mellett két fekete színű faj említhető termesztett keresztesvirágú kultúrnövényeinken. Ez a két faj a fekete káposztabolha (Phyllotreta atra) (2. kép) és a feketelábú földibolha (Phyllotreta nigripes).
1. kép: Közép káposztabolha (Fotó: Keresztes Balázs)
2. kép: Fekete káposztabolha (Fotó: Dr. Keresztes Balázs)
Kártétel
Hazánkban, rajzásukra jellemzően csúcsot mutat. Az első rajzáscsúcs kora tavasszal van, amikor az áttelelt egyedek elhagyják telelőhelyeiket, a második nyár közepén, amikor az új imágók megjelennek. Az imágók nagyrészt az előző évi termőterület közelében telelnek át bokrok, valamint egyéb talajtakaró növények alatt, erdőszélek avarjában, valamint a talaj felső 2-3 cm-es rétegben.
A káposztabolhák legjelentősebb kártételét a kora tavasszal előjövő imágók okozzák, ami akár a csíranövények pusztulását is okozhatja. Kártételük az úgynevezett „lyuggató hámozás”, ami a levelek színén végzett rágást jelent, melyek később a levélfelület növekedése miatt átszakadnak. A lyukak átmérője 1,5-2,0 mm (3. kép). Nagyobb egyedsűrűség esetén a levelek szitaszerűvé válnak. Fő kártevő alak az imágó, a lárvák a talajban élnek, a gyökereket fogyasztják, amivel jelentős kárt nem okoznak. A nagy káposztabolha biológiája eltér a rokon fajokétól, lárvája nem a talajban él, hanem a levelekben aknáz, egy levélben több lárva is élhet.
3. kép: Földibolha kártétel (Fotó: Dr. Takács András)
A Phyllotreta fajok kártételének jelentőségét növeli, hogy vektor szerepük is számottevő. Számos káposztabolha faj, mint a csíkos káposztabolha, a közönséges káposztabolha, a nagy káposztabolha és a fekete káposztabolha vektor szerepét már igazolták. A vírusátvitelben fontos szerepet tulajdonítanak a táplálkozás során megfigyelt táplálék visszaöklendezésnek, ami a bogarak emésztésének hatékonyságát növeli. Nemcsak vírusok, hanem gombák, így a káposzta alternáriás betegsége (Alternaria brassicola) vektorai is. A gomba konídiumai nemcsak a káposztabolhák testére ragadva, passzív úton, hanem az állat testébe kerülve, azok ürülékével is képesek terjedni. A vírusok közül a radish mosaic virus (RMV), a turnip yellow mosaic virus (TYMV), az Erysinum latent virus (ELV) igazolt vektorai, valamint terjesztői a brome mosaic virus-nak (BMV) is.
Előrejelzés
Tömeges elszaporodásuknak kedvez a száraz, napfényben gazdag, meleg időjárás. Hűvös, csapadékos időjárás mellett, rendszerint kisebb egyedszámban találhatók.
Előrejelzésükre az avarfuttatás, a növényvizsgálat és a sárga, valamint szürke színcsapdás rajzásmegfigyelés szolgál. A csapdázás hatékonyabbá tehető izotiocianát és tiocianát csalétkek használatával (KLP+ csapdatípus, CSALOMON®).
Védekezés
A repce szikleveles állapotától 4-6 lombleveles állapotáig érzékeny leginkább a földibolhák kártételére. A védekezés szempontjából ezért komoly jelentősége van az egyöntetűen kelő állománynak, amit a helyes agrotechnika révén, vízmegőrző talajműveléssel, optimális vetésidővel és tápanyag-utánpótlással lehet biztosítani. A földibolhák repcetáblákra történő folyamatos betelepedése szerencsétlen esetben akár többszöri védekezést is szükségessé tehet. Amennyiben a szikleveles, két lombleveles repcében a növények 10%-án 1-2 rágásnyom található, érdemes megkezdeni a védekezést.
Az ellenük való védekezésre korábban jó lehetőségét biztosított a neonikotinoid hatóanyagú készítményekkel végzett vetőmagcsávázás. Ez a lehetőség a hatóanyagok felhasználásának betiltása miatt teljesen elveszett, de jó eredményeket mutat egy új hatóanyag (ciantraniliprol), ami a jövőben alkalmazható a repce csávázására.
A csávázás esetén sem szabad elkövetni azt a hibát, hogy elhagyjuk a táblák napi szintű helyszíni szemlézését, ugyanis magas vagy extrém kártételi nyomás esetén (4. kép) a csávázó szerek önmagukban nem tudják megvédeni a fiatal növényeket. Ilyen esetekben mindenképpen szükség van állománykezelésre is.
4. kép: Fekete káposztabolhák tömege repcén (Fotó: Dr. Keresztes Balázs)
Állománykezelés során, az olcsó, taglózó, kontakthatású piretroidokkal a földibolhák eredményesen gyéríthetők, de a kezelés után 1-2 nappal már nincs hatásuk, így célszerű olyan készítményt választani, melynek hatóanyaga tartamhatással rendelkezik (klórpirifosz), vagy alkalmazhatók hatóanyag kombinációk is (1. táblázat).
- táblázat: Az őszi káposztarepcében földibolhák ellen engedélyezett hatóanyagok
| Piretroidok | Szerves foszforsav észterek | Neonikotinoidok | Aminobenzoátok | Kombinációk |
| béta-ciflutrin | klórpirifosz | acetamiprid | ciantraniliprol | klórpirifosz + béta-ciflutrin |
| cipermetrin | klórpirifosz + cipermetrin | |||
| deltametrin |
