Az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár alkalmával nemcsak az anyaország termelői, de a külhoni, elcsatolt területeken élő magyar gazdák is bemutatkozhatnak a fővárosban élőknek. Székely pálinkák, vajdasági fűszerpaprika, felvidéki lekvárok és kárpátaljai borok...
Utóbbiról rövid interjút is készítettem az OMÉK-on, hiszen a Külhoni Magyar Borászok Egyesületének standján Bereczky István kárpátaljai borászba botlottam, aki készségesen válaszolt kérdéseimre – többször is megemlítve, hogy milyen nagy dolog számára, hogy Budapesten is népszerűsítheti borvidékét.
Azt tudom, hogy Kárpátaljáról, de ha belenagyítunk a pultra is kirakott, történelmi Magyarországot ábrázoló térképre, akkor pontosan honnan érkeztél?
Nagymuzsalyról jöttem, ami Beregszásztól nagyjából hét kilométerre fekszik. Hála Istennek, a Külhoni Magyar Borászok Egyesülete szervezésében – aminek a sokak által ismert Maurer Oszkár délvidéki borász az elnöke – idén megjelenhettünk az OMÉK-on, ami egy különleges alkalom számunkra. A borászat mellett egyébként feleségemmel együtt falusi turizmussal is foglalkozunk, úgyhogy próbáljuk a borászat és a turizmus kapcsolatát erősíteni.
Mióta készítesz bort, mióta foglalkozol ezzel a különleges szakmával?
Több mint tíz éve. Úgy gondolom, hogy a terrior (önálló karakterrel rendelkező vidék – a szerk.) a legfontosabb, amit nem lehet megvásárolni, ez az egyediségünk adott. A technológia pótolható, de ezt nem. Nagymuzsaly pedig kiváló hely a borászok számára, régen nagyon sokan foglalkoztak szőlővel – több mint 5000 hektáron. Sajnos, napjainkban kevésbé kedvező a helyzet Kárpátalján, de mi hiszünk abban, hogy előbb-utóbb lesz jobb is. Ennek érdekében alapítottuk meg a Kárpátaljai Magyar Borászok Egyesületét, aminek segítségével próbáljuk szakmai képzésekkel, illetve egyéb módon a borászat vérkeringésébe becsatlakoztatni a mi régiónkat. Ettől aztán még különlegesebb alkalom, hogy itt lehetünk az OMÉK-on, ahol az egész Kárpát-medence borait meg lehet kóstolni Felvidéktől Kárpátalján, Délvidéken, Erdélyen át a Muravidékig. Úgy gondolom, hogy ilyen lehetőség nem sok van.
Ha már szóba kerültek a majdnem 100 éve elcsatolt területek, adódik a kérdés, hogy milyen kihívásokkal kell szembe néznie egy külhoni borásznak? Különösen akkor, ha Kárpátalján munkálkodik, ahol úgy tűnik, az elmúlt néhány évben még nehezebb lett minden.
Tény, hogy teljesen más kávéházban kávézunk. Más gondokkal, más kihívásokkal állunk szembe, sokszor olyanokkal, amik máshol fel sem vetődnének problémaként, amik önmaguktól értetődőek lennének. De én úgy gondolom, hogy mindenben a lehetőséget kell látni. Az adott helyzetben kell megtalálni a helyes utat, és borászként úgy vélem, hogy egyszer talán még az én életemben eljutunk arra a szintre, ahol nagyapám is volt annak idején. Neki pedig még nehezebb időszakban kellett helyt állnia. Ha ezt vesszük, akkor mi nem panaszkodhatunk, hiszen nálunk nincsen háború, nem viszik el az embereket munkatáborokba… Ezért aztán úgy gondolom, hogy nehéz a helyzetünk, de lehetne rosszabb is, lehetőségeink pedig akadnak.
Minden bizonnyal ennek a hozzáállásnak a kiváló minőségű terméke az a fehér bor, amivel megkínáltál…
A beregi borvidék egy klasszikusan fehérszőlős borvidék vulkanikus hegyekkel. Leginkább a tokajihoz hasonlítható, régen úgy is hívták, hogy „kistokaj”. Ez egy onnan származó, fiatal, 2018-as Ottonel muskotály. Egészségünkre!
