A napok előrehaladtával egyre jobban érezhető a tavasz közeledte. A napsütötte, védett helyeken néhány kora tavaszi évelő és hagymás növény bontogatja szirmait, a mogyorófélék és az éger növeszti barkáit, egy-két cserje virágzik. Melegebb napokon az éhező méhek virágpor és nektár reményében meglátogatják a kinyílt virágokat.
A tél idáig hó nélkül, viszonylag enyhén telt el, leszámítva néhány fagyos januári napot, valamint ködös február eleji időszakot. A kertekben és ültetvényekben néhány helyen, télen sem állt meg a munka, vagy pedig már javában végzik az aktuális teendőket, ami most elsősorban a metszést és a tápanyag-utánpótlást jelenti.
A most aktuális feladatoknak vannak növényvédelmi vonatkozásai is, mellyel megalapozhatjuk a kezdődő szezon sikeres végrehajtását. Ezeket a munkákat legjobb a tavaszi lemosó permetezés elvégzése előtt megcsinálni. Szinte mindegyik fafajon még most is az ágakon lógnak a tavalyról rászáradt gyümölcsmúmiák. Ezeket, ha nem távolítjuk el, fertőző forrásai lesznek a gyümölcsfertőző monília gombabetegségnek, ezért a metszés során távolítsuk el és semmisítsük meg.
Néhány fafaj hajlamos a sarjképződésre, az almafák sarjhajtásait feltétlenül vágjuk ki, mert az almafa vértetű áttelelő helye, fertőzési góca. Csonthéjasokon gyakori jelenség, hogy hajtásfertőző monília után elhalnak ágak, ágrészek. Ha tavaly nem távolítottuk el, akkor most ne habozzunk, hanem vágjuk le, a vágási felületet pedig kenjük be sebkezelő anyaggal a fertőzés megelőzése érdekében, és a gyorsabb gyógyulásért.
A barackmoly és a keleti gyümölcsmoly hernyó alakban az őszibarack vesszőcsúcsaiban telel át. Ha ilyen vesszőket látunk a fákon, kurtítsuk meg, még akkor is, ha jó erős termővesszővel állunk szemben. A beteg vesszőt természetesen semmisítsük meg. Metszés közben vizsgáljuk át a fák törzsét, ágait, így meggyőződhetünk róla, hogy van-e pajzstetű fertőzés, vagy áttelelő takácsatka tojás a növényeken. Ez azért fontos, mert a tavaszi lemosó permetezéshez ez alapján kell kiválasztani a készítményeket. Ha nem találunk atka vagy pajzstetű fertőzésre utaló jeleket, elegendő csupán a réz- és kéntartalmú szerek használata. Abban az esetben azonban, ha kártevők jelenlétére utaló tüneteket látunk, válasszunk inkább olajos készítményeket, melyek gyárilag tartalmazzák a rezet és a ként is.
A tél végi lemosó permetezés során ne sajnáljuk a permetlevet, jusson bőven mindenhová, még a kéregrepedésekbe is, mert ezeken a helyeken is vannak áttelelő kártevők. A permetezést szélcsendes időben, a lemosó készítményre előírt védőfelszerelésben hajtsuk végre. Őszibarack esetében csapadékos tavasszal szükség lehet a rezes permetezés megismétlésére, mert a tafrinás levélfodrosodás szaporító képleteit az eső mossa be a rügypikkelyek közé, ezért folyamatos permetlé borítottság biztosítja a fertőzésmentes rügyfakadást.