Cs. Károly kérdése: Öt őszibarackfám van és rendszeresen problémát okoz a tafrina. Mikortól védekezzek őszibarack tafrina ellen?
Aki válaszol:
Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos
Kedves Kérdező!
Az tafrinás levélfodrosodás (Taphrina deformans) az őszibarackfák jelentős betegsége. A fertőzés hatására a levelek egy részének vagy egészének megnagyobbodása, ráncosodása, fodrosodása figyelhető meg. Színük pedig sárgászöld, majd sárgásbarna, végül piros lesz. A fertőzött levelek nagy része később lehullik, súlyos esetben a fa a levelinek nagy részét elveszti, felkopaszodik. A hajtásokon és a vesszőkön is megfigyelhető tünetei, megvastagodás és deformáció. A gyümölcsök héján hólyagok és torzulás, húsukon rothadás tünete jelenik meg. A jellegzetes tünetek a fertőzés után kb. 1-2 héttel jelentkeznek, a védekezéssel a tünetek megjelenéséig nem lehet várni. A kórokozó ellen hatékonyan csak megelőzéssel lehet védekeznünk.
Terjedésének kiváltképp kedvez, a csapadékos és hűvös időjárás, mely március első napjaiban is tapasztalható volt. Az őszibarack rügyei a rügypattanás közeledtével egyre jobban fogékonyak a fertőzésre, a bőséges csapadékmennyiség a rügyekbe jutását elősegíti. A védekezést már metszéskor elkezdhetjük a torzult, beteg vesszőrészek eltávolításával és megsemmisítésével.
A réztartalmú (rézszulfát, rézhidroxid) lemosó permetezésnek kiemelt jelentősége van, mivel a kórokozó a fás részeken telel át. Rügypattanás után réztartalmú készítménnyel a zöld részek érzékenysége miatt ne permetezzünk. A fiatal zöld részek egérfüles állapotában megelőző jelleggel kezdjük el a kémiai védekezést (március vége, április eleje). Ezután még három alkalommal pirosbimbós állapotban, virágzás végén és terméskötődéskor ismételjük meg az eredményes védekezés érdekében. Május elejéig számíthatunk fertőzésére, minél szárazabb és tartósan melegebb (15-20 °C) az időjárás, annál kedvezőtlenebb a körülmény fertőzésének. Kontakt szerek (pl. kaptán) hatékony védelmet biztosítanak, amikor még nagyon kicsi a levélfelület. A lomblevelek megjelenésekor már használhatóak a hosszabb hatástartamú felszívódó készítményeket (pl. difenokonazol).
A kémiai védekezés mellett különböző fajták érzékenységének is nagy jelentősége van. A sárgahúsú közép, illetve kései érésű fajták és a nektarinok a legérzékenyebbek. A fehérhúsúak jobban ellenállnak a tafrinának, fertőződésük esetén a betegség csak ritkán okoz nagyobb lombveszteséget.
