A március első felében gyakori melegebb időjárás hatására feléledt a természet. Meglehetősen jól látható ez az őszi kalászos gabonák tábláin, amelyek (az „éhező”, fejtrágyázásban még nem részesített őszi árpák élénksárga állományait leszámítva) élénkzöld színe egészséges növényállományokra enged következtetni. Ez az idillinek mondható kép ugyanakkor durván megtévesztő is lehet. Az egészségesnek látszó lombozat mélyén esetenként több kórokozó is feléledt már a sikeres áttelelésből és éppen készül arra, hogy a lombozat elpusztításával hatékonyan csökkentse a későbbi termést.
A különböző kalászos gabonákon természetesen más és más kórokozók szaporodtak fel és teletek át. Ez a heterogenitás alkalmanként rendkívül erős is lehet és akár szomszédos táblák állományainak fertőzöttségei között is drasztikus különbségek lehetnek. nagyon fontos minden gazdálkodó számára megismerni azt, hogy az egyes táblákon az őszi vetésű kalászos gabonákon milyen kórokozók találhatók. Ráadásul az is fontos információ a hozzáértő gazdáknak, hogy az illető kórokozók milyen mennyiségben és milyen állapotban találhatóak meg a kalászosok levelein.
Veszélyben az árpák
Az őszi árpák esetében az elmúlt években rendkívül gyakorivá vált szélsőségesen korai vetések eredményeképp rendkívül fejlett, dús állományok jöttek ki a télből. Ennek viszont növénykórtani szempontból ára van. Egyrészt az hosszú őszi vegetációs időszakban a vírusvektor levéltetvek és kabócák nagyon hosszú ideig tudták áldásosnak nem igazán mondható tevékenységüket kifejteni és a különböző gombás eredetű növénybetegségeknek is hosszú idő állt rendelkezésére az ilyen árpa állományok lombozatának elfertőzésére.
Jelen időszakban az őszi árpa állományokban eléggé sok helyen a gabonalisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei) szaporodott fel számottevő mértékben. Ráadásul a lisztharmat telepek jelentős része már feléledt az áttelelésből és egyre gyakoribbak a fehér színű, terjedésben lévő és aktívan sporuláló telepek. Lisztharmatra fogékony őszi árpa fajtákon így pár hetes időszakon belül akár védekezési szükséghelyzet is kialakulhat szerencsétlen esetekben.
A lisztharmathoz hasonlóan biotróf kórokozók közül az árpa törpe rozsdája (Puccinia hordei) hasonlóan az elmúlt évhez, meglehetősen nagy inokulum mennyiséggel élte át a telet és jelen időszakban már lassan terjed. Meleg, de nem aszályos tavasz esetén e kórokozó gyors felszaporodása egyáltalán nem elképzelhetetlen.
Az őszi árpa esetében a nekrotróf életvitelű kórokozók között is akadnak nagyon veszélyes szervezetek. A barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana) március közepén szinte általánosan jelen van minden őszi árpa táblán. Bár gyakori kórokozó, de szerencsére nagy kártétel előidézésére kevésbé képes. Ugyanakkor közeli rokona, a melegkedvelőbb hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) már annál inkább. E kórokozó szerencsére idén tavasszal meglehetősen ritka még az őszi árpák lombozatán.
Az őszi árpák lombozatára most leginkább az egyre inkább felszaporodó lisztharmat jelenthet veszélyt, de egy – egy táblán a törpe rozsda, illetve akár a hálózatos levélfoltosság is megjelenhet akkora populációval, amely már felvetheti a fungicides védekezés szükségességét.
Őszi búza – heterogén növénykórtani helyzet
Az őszi búza állományokat kevésbé érintette a korai vetésidő miatt bekövetkezett nagyon erős őszi kórokozó betelepedés és felszaporodás. Fogékony fajtákon ugyanúgy, mint az őszi árpa esetében a lisztharmat jelenléte erős, helyenként elszórtan igen erős is lehet. Viszont az őszi búza esetében a lisztharmat még „nem ébredt fel téli álmából”, a micélium telepek barnás színűek, nyugalmi állapotban vannak. A fehér színű friss micéliumok, a konídiumtartók és konídiumok kifejlődése döntően még várat magára, így ez a kórokozó néhány szélsőséges esettől eltekintve a március hónap hátra levő részében nem fog növényvédelmi szükséghelyzetet okozni.
Az őszi búza állományok lombozatán szinte mindenütt az országban jelenleg a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) a domináns kórokozó faj. A kórokozó jelenleg épp terjedésben van, az általa okozott kisebb elhalt foltok döntő hányadán megtalálhatóak a gomba szaporító képletei, a piknídiumok. Ugyanakkor ez a kórokozó amilyen gyakori, olyan kis kártételi potenciállal rendelkezik, így önmagában még nagyon durva fertőzés esetén sem szükséges ellene külön menetben védekezést foganatosítani. Ráadásul jelen időszakban a szeptóriás fertőzöttség az országban rendkívül heterogén, erősen fertőzött és teljesen mentes táblák is előfordulnak, akár közvetlen szomszédság esetén is.
Sajnos a szeptóriás levélfoltosság és a lisztharmat mellett a búzát károsító rozsdagombák is sikeresen átteleltek az országban. A sárga rozsda (Puccinia striiformis) szerte az országban fellelhető, de a fertőzés erőssége a legtöbb helyszínen az észlelési szint közelében van. Nagyon kevés az erősebben fertőzött állomány.
Ezt a kórokozót idén könnyebb észre venni, mivel a nagyon borús, fényhiányos januári időszakban nem csak a talaj felé mutató levél felületeken, hanem az égbolt felé eső felszínen is alakított ki sporuláló telepeket. Fontos tudni, hogy ebben az időszakban a sárga rozsda csak atípusos, foltszerű fertőzéseket okoz, a klasszikus, csíkos tünetek ilyenkor egyáltalán nem észlelhetőek. Amíg ez az állapot fenn áll, addig a kórokozó – szerencsére – nem terjed.
A sárga rozsda mellett a búza levélrozsdája (Puccinia recondita) is sikeresen áttelelt az ország legtöbb részén, bár vannak olyan területek, ahol az áttelelés sikertelen volt, a kórokozó uredomicéliuma és uredospórái is elfagytak. Jelenléte a sárga rozsdáéhoz hasonlóan a legtöbb helyen az észlelési szint határán van, az erősebben fertőzött táblák száma csekély. A búzát és tritikálét károsító rozsdagombák jelenlétét egy adott táblán viszont mindenképpen érdemes tisztázni. Potenciálisan nagy kár okozására képes kórokozókról lévén szó, a gabona termesztőknek erősen ajánlott felmérni a búza tábláikon a különböző kórokozók jelenlétét és azok mennyiségét.
Nyilvánvalóan az áttelelt kórokozók további sorsát a soron következő napok, hetek időjárása döntően meghatározza. Nem biztos, hogy ugyan olyan nagy szerencsénk lesz e tekintetben, mint a tavalyi évben, amikor is egy 2 hónapos tavaszi aszály gyakorlatilag lenullázta a teljes áttelelt kalászos kórokozó populációt az országban. Fertőző anyag jó néhány kórokozó esetében bőségesen van kint a kalászos állományokban és kellő odafigyelés nélkül számára kedvező időjárási viszonyok esetén mind az árpa, mind pedig a búza esetében is több kórokozó esetében is fennállhat az a veszély, hogy egy durva fertőzési folyamat elszabadul.