Előre bocsájtom, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vezetőivel és az ottani sajtó munkatársaival kifejezetten jó a szakmai kapcsolatom - szinte barátinak tekinthető. Ennek ellenére van valami, ami nem fér a bögyömbe.
Arról tájékoztatott a minap a NAK illetékes munkatársa, hogy vannak bizonyos fizetési kötelezettségeim, illetve elmaradásaim 2013-tól 2015-ig bezárólag. Értetlenkedtem, mint ahogy gondolom számosan, akik ugyanebben a cipőben járnak.
A tények: 2016-ban kaptam értesítést a NAK-tól, hogy a tevékenységem alapján ne az Iparkamarának fizessem a regisztrációs díjat, miután a NAK-nak vagyok a tagja, hanem nekik fizessem be a ….. összegű díjat. Ezt megtettem. (Amióta – valamikor évekkel ezelőtt – az Iparkamara felszólított, oda fizetem az évi 5000 Ft-ot – megjegyzem azt is értelmetlenül -, amit 2016-ban is megtettem, mielőtt a NAK értesítést megkaptam volna.)
2017-ben már csak a NAK-nak fizettem a díjat.
Ezután jött a hideg zuhany.
1. 2016-ban tudtam meg, hogy regisztrált NAK tag vagyok 2016-tól, 2013-2015-ben erről senki nem tájékoztatott.
2. Az iparkamarai befizetéseimet azóta sem térítették vissza.
Lehet, hogy rosszul gondolom, de ésszel nem tudom felfogni, hogy milyen módon lehetséges az, hogy a 2016. évi értesítést megelőző időszakokra (állítólag ekkortól vagyok – bár akkor még nem – regisztrált NAK tag) bármiféle díjat fizessek.
Lehet, hogy rosszul gondolom, de ez a téma megérne egy Alkotmánybírósági állásfoglalást.
A fenti példából kiindulva, bármelyik hatóság utólag megállapíthat valamit, pl.: hogy 2017-től besoroltak (regisztráltak) a szemüvegesek közé, de miután negyven éve van szemüvegem, ezért visszamenőleg fizessem meg az elmaradt szemüveg viselésére jogosító ESZEK (Egyéni Szemüvegesek Kamarája) tagsági díjat.
Lehet, hogy rosszul gondolom, de ez már sok. Annak ellenére, hogy minden tiszteletem a NAK munkatársait illeti, ezt nem tudom megemészteni, még akkor sem, ha a barátság szálai a zsörtölődésem miatt esetleg meglazulnak.
De lehet, hogy csak rosszul gondolom.
A tábla széléről – Bódis László
Dr. Bódis László blogja
Dr. Bódis László (1942-2019)
Eredetileg a pálya széléről akartam jelentkezni, mondván, hogy onnan szoktak bekiabálni az okoskodók a pályán küszködőknek. Valahogy én is így érzem magam, amikor a taccsvonalról próbálok beleszólni a „nagyok” dolgába vagy azokéba, akik ténylegesen művelik a szakmát, esetleg amikor csak el akarom mondani a gondolataimat, netán zsörtölődéseimet, amik néha eszembe jutnak; koromnál fogva már egy kicsit kívülállóként.
