A bikali Brezik Szociális Szövetkezet 2011 tavaszán 1 ha területen létesített cseresznyeültetvényt. Ezt megelőzően alaposan körbejártuk a lehetséges megoldásokat. A hazai körülményeket és lehetőségeket figyelembe véve (alany, fajta, művelésmód, termőhely) a lehető legjobb megoldást kerestük, korszerű, intenzív ültetvény létesítése volt a célunk.
Területünk a tengerszint felett 210 m magasságban, fennsíkon fekszik, félszázalékos délkeleti lejtéssel, viszonylag szerény (0,9% középértékű) humusztartalmú talajjal, átlagosan 650 mm éves csapadékmennyiséggel. A tápanyagfeltöltéskor 80 tonna istállótrágyát juttattunk ki az egy hektárra. Sajnos a hely valamelyest széljárta, ami adott esetben hátrányos lehet.
Orsó koronaformát alakítottunk ki, figyelembe véve dr. Brunner Tamás ajánlásait. Az erős alanyok (vadcseresznye, sajmeggy) ellenére 5×2 m-es térállást választottunk, és minden ma ismert technológiai eljárást fel kívánunk használni az intenzív művelési rendszer megvalósítása érdekében (1. kép). Izgalmas kérdésnek tekintettük, hogy miként lehet az erős alany, a koronaforma, a fajta, és a térbeli elhelyezés összhangját tartósan biztosítani, az ültetvény termőegyensúlyban való tartásával, a helyi viszonyokra adaptálva.
1. kép Intenzív cseresznyeültetvény Bikalon
Tápanyag-utánpótlás
Telepítés után a facsíkokat szerves trágyával (istállótrágyával) árnyékoltuk, első évben a sorközöket ugaron hagytuk, ezt követően saját gyomflórát hagytunk meg, amit rendszeresen kaszálunk. A facsíkot csak mechanikusan műveljük az ültetvényben, ami lehetővé teszi a kijuttatott tápanyagok bedolgozását is. A fák alatti sávban nagyon káros a gyomok folyamatos jelenléte, számos kedvezőtlen következménnyel jár. Nemcsak a víz- és tápanyagelvonó hatására kell gondolnunk, hanem a mezei pockok elszaporodására és a gyommagok kiszóródására is. A gyomok miatt még allelopátiás tünetekkel is számolnunk kell.
A makro- és mikroelemeket talajvizsgálat és levélanalízis, illetve a fák kondíciójának megfigyelése alapján adagoljuk. A káliumot a gyökérzónába egy részletben, főleg ősszel, a nitrogént általában két részletben, sekélyen bedolgozva juttatjuk ki. Az ültetvény magnéziumellátottsága jó. Időnként cinkből, vasból mutatkozott hiány. Bórt, kalciumot rendszeresen, a fenológiai fázisnak megfelelően kapják a fák lombtrágya formájában. Második éve ennél a kultúránál is a Plantafosz Universált használjuk. Három-négy évente feltétlenül mélylazítunk.
A koronaalakítás lépései
A telepítés évében július hónapban két nagyon súlyos jégverés volt a gyümölcsösben, így az első éves cseresznyeoltványokat megszámlálhatatlanul sok sérülés érte. A fák ennek következtében továbbnevelésre alkalmatlanná váltak. A következő évben egyetlen megoldást láttunk célszerűnek, azaz 30-40 cm talajszint feletti magasságban, élő rügyre visszavágtuk a még többé-kevésbé ép törzset. Szerencsére ez teljes sikerrel járt, kivétel nélkül az összes oltványt újra tudtuk indítani. Emiatt egy ív keletkezett a törzsön ebben a magasságban, ami jól látható ma is (2. kép).
2. kép A törzsön látszik a kényszerű visszametszés nyoma
Kitűzött céljaink elérése érdekében a nevelés során elsődlegesen a központi tengely dominanciájának biztosítására, és egy stabil alsó vázkarszint kialakítására koncentráltunk. Ez a konstans alsó vázkarszint 3-4 vázkarból áll, és az akrotónia ellensúlyozásában is fontos szerepe van. A korona tartós egyensúlyának biztosításához nagyon fontos a Zahn-törvény szigorú betartása (vastagsági index). Természetesen a metszést kiegészítő eljárásokat sem hagyhattuk el. Az oldalelágazásokat a vízszinteshez képest 30-40 fokos szögben lekötöztük. Azt láttuk, hogy a cseresznye sudáron levő rügyei nem minden esetben hajtanak ki, ezért rügy feletti bemetszést alkalmaztunk. Ez elfogadható eredménnyel járt, kb. minden harmadik rügy kihajtott (3. kép). Így az erős visszametszés utáni első esztendőben kialakítottuk a központi tengelyt és az alsó 3-4 vázkart.
Fontos, hogy továbbra is odafigyeljünk a tengely és oldalelágazások vastagságának arányára (a vastagsági index 0,3-0,4 között látszik célszerűnek, fajtától függően), és az elágazások szögállására. A túl meredeken feltörő oldalelágazásokat általában lekötözéssel állítottuk megfelelő szögbe, de sikeres megoldás volt a hajtások megcsavarása, sőt a fásodottak megroppantása is. A töréspontnál a szállítószövetek folytonossági hiánya a vegetációs időszak során szépen regenerálódott.
3. kép A rügy feletti bemetszések hatására sok oldalhajtás képződött
A sudáron felfelé haladva egyre rövidebbre vesszük az oldalelágazásokat, a jó fényellátottság érdekében.
A koronanevelés során alkalmaztuk a szektoriális kettős metszést is. Ez csak a nem túl meredek, a nagyjából 55 fok alatti vesszőknél lehetséges, ennél meredekebb szögállás esetén nem kapjuk meg a várt gyengébb és kedvezőbb irányú hajtásképletet. A módszer lényege, hogy a vesszőt belső-felső rügyre vágjuk vissza, a növényi hormonok érvényesülésével a felső rügyből eredő hajtás meredeken felfelé tör, míg a közvetlenül alatta levő vízszintesebb, szelídebb jelleget ölt, amely már jobban biztosítja a gyengébb növekedést, a termőképletek kialakulását, a virágképzési hajlamot, a kívánatos termőegyensúly fenntartását. A felső-belső rügyből eredő erősebb vesszőt akár augusztusban, vagy a következő tavaszon eltávolítjuk, a továbbiakban alapozva a megmaradt vízszintes képletre.
A tetejezést sziromhullás után 7-10 nappal kezdjük meg. A fa magasságát 3 méter körül állítjuk be, egy gyenge enyhe szögben álló vesszőre. Külön végzünk hajtásválogatást kb. 30 cm-es nagyságnál, majd nyári metszést, amikor általában 2 évesnél fiatalabb gallyrészre vágunk vissza, sűrítő, és függőleges képleteket eltávolítva a fény mind jobb érvényesülése, és a permetlé átjárhatósága érdekében. A hajtásokat csonkosan, főleg kézzel törjük le, így is gyengítve a fa növekedését. A megerősödött oldalvezéreket vastagságtól függően vagy csonkmentesen, vagy csonkosan távolítjuk el. A csonkos metszésnél igazolódni látszik a kitörő hajtás szerényebb hajlásszöge.
A gondos metszéssel és metszést kiegészítő eljárásokkal kialakított, jó szerkezetű és nem túl sűrű koronában a gallyak végig berakódnak bokrétás termőnyársakkal, ami a cseresznyénél a jó terméshozás feltétele (4. kép). A sebkezelést sem szabad elhanyagolni.
4. kép Bokrétás termőnyársakkal berakódott gally
Természetesen a fák térben tartása erős alanyon nem kis feladat. Tapasztaltuk, hogy amennyire lehet, az állandósított alsó ágemeletet maximum 30 fok körül szerencsés megtartani. A gallyazatot a Zahn-elveknek megfelelően, rendszeres metszéssel, alakítással kúpos formában kell fenntartani, és a fákat minél előbb termőre kell fordítani. Így visszafogható az erőteljesebb, nem kívánatos növekedés.
Szándékaink és reményeink szerint, az alanyok erősségének csökkentését még a füvesítés is segíti, illetve a 3. és 4. évben egy óvatos gyökérmetszéssel is igyekeztünk ezt a növekedési folyamatot mérsékelni. Saját szerkesztésű megoldást kerestünk, ahol is egy gerendelyre egy igen erősen kiélezett tárcsaszerű lapot erősítettünk, és hidraulikus rásegítéssel, kb. 35-40 cm mélyen elvágtunk a gyökereket a fák tövétől kb. 60-70 cm-re. Egy évben csak a sor egyik oldalát metszettük, a következőben pedig a másikat. A beavatkozást a szakirodalmi ajánlásokat figyelembe véve, tavasszal, március második felében végeztük.
Növényvédelem és fajtahasználat
A 2016-ban 4. nyaras cseresznyésben különösebb növényvédelmi gondunk nem jelentkezett. A védekezés a kórokozóknál elsősorban a blumeriellára irányult, a kártevőknél a fekete cseresznye-levéltetűre és a cseresznyelégyre. A légynél a sárgalapos előrejelzés elégséges volt. A fasáv (facsík) gyommentessége elengedhetetlen, ezt mechanikus műveléssel oldottuk meg.
Fő fajtáink a Germersdorfi-3-as, a Carmen, és a Katalin. A Carmen mérete miatt rendkívül jól értékesíthető, akár a 33 mm-t is eléri. Sajnos repedésre hajlamos. Ezt termőkorban részben rendszeres kisebb mennyiségű öntözéssel, illetve kalciumtartalmú levéltrágyával szándékozunk korrigálni. Legnehezebben a Germersdorfi tartható térben a növekedési erélye miatt, a gyengébb növekedési erélyű Carmennel könnyebb a dolgunk. A Katalin erősen hegyesszögben tör felfelé, így a Germersdorfihoz hasonlóan főként itt volt szükség lekötözésre. A már említett tetejezés sziromhullás utáni elvégzése lényeges, így tudjuk a sudár növekedését gyengíteni.
A fagy elleni védelemről
2016-ban a virágzás ideje alatt két méhcsalád kihelyezésére volt lehetőségünk, ezt megtettük. Az ültetvényeinkben dús virágzás volt és a kötődés kiválóan alakult, sajnos az áprilisi végi fagyok komoly károkat okoztak.
A mi szerény számításaink alapján, a fagy elleni védelemre nekünk is fel kell készülni, amit feltétlenül érdemes a fagyos levegő felfűtésére alapozni, néhány év távlatában biztosan megtérül. Valóban nagyon magasnak tűnik a bekerülési értéke, amit ráadásul azonnal fizetni kell, bár ismeretem szerint van rá pályázati lehetőség is.
Mire alapozom véleményemet? Szerény, hangsúlyozom, helyi megfigyelésekre, tapasztalatunkra. 2016-ban helyenként brutális faggyal kellett szembesülnie sok termelőnek. Bikalon, 2 méteren –3,5 °C-t mértünk hajnali 5 órakor a cseresznyefák virágzási időszakának végén. Nedves szalmából sok apró tüzet gyújtottunk, amelyeket folyamatosan tápláltunk a teljes fagyos időszak alatt. Ez kb. 3 órán át tartott. A fűtött környezetben még deret sem tapasztaltunk, kilépve az ültetvényből minden erősen deres volt. Az ezt követő napokban a fűtött helyeken, amely sajnos csak kis felületen volt megoldott, hiszen csak kísérlet volt, egyértelműen reményt láttunk fagyot, megfázást nem szenvedett gyümölcsökre. Ez a meglátásunk az idő múlásával csak erősödött, a megvédett fákon elfogadható mennyiségű termés volt. Ezzel szemben a fűtetlen területen közel 100%-os volt a kár. Ez így már elgondolkodtatóan nagy különbség!
Egyre inkább körvonalazódik az az elhatározásunk, hogy fűtéssel (nem füstöléssel!) szándékozunk a fagy elleni védelmet a jövőben megoldani. A paraffingyertyás megoldásra gondolunk, mely 2-3 védekezést biztosít, azonkívül nem szükséges minden alkalommal minden gyertyát begyújtani (ez függ a fagy mértékétől), és ne feledjük, nincs minden évben fagyveszély. Összevetve a fagyvédelemre szánt összeget az esetleges fagykár mértékével, különösen a kajszi vagy a cseresznye esetében érdemes elgondolkodni a beruházásról.
Odafigyeléssel lehet jövedelmezően termelni
Meglátásunk és eddigi tapasztalataink alátámasztják az erős alanyok használatát az intenzív művelésmódú cseresznyésben a mi alacsony humusztartalmú talajainkon. Kétségtelen tény, hogy az évenkénti kiegyenlített mennyiségű és főként minőségi terméshozás érdekében elengedhetetlen a ma fellelhető összes technológiai elem gondos, optimális időpontban való, lelkiismeretes elvégzése. Különösképpen nem lehet elkésni a májusi hajtásválogatással, de még inkább a szüret utáni igen precíz nyári metszéssel! Ültetvényünk 2016 novemberében az 5. képen látható állapotokat mutatta.
5. kép Ültetvényünk 2016 novemberében, az őszi napsütésben
Végső konklúzióként levonhatjuk, hogy a fentiekben említett feszes technológiai eljárások betartásával, összefüggésben a fenológiai stádiumok mindenkori figyelembe vételével lehetséges akár erős, a hazai gyakorlatban alkalmazott alanyokon is legalább félintenzív, de szerintem akár intenzív módon is, sűrű térállásban rentábilisan ezt az igen értékes és finom gyümölcsöt megtermelni, különösképpen, ha a kockázati tényezőket, főként az időjárás okozta veszélyeket minimalizálni tudjuk.
2016-ban a fagykárok miatt sajnos nem tudtunk piacra vinni gyümölcsöt, 2017-ben a jelenlegi berakódottság alapján 5-7 tonna termést várunk hektáronként, az ezt követő években pedig legalább a 10-12 tonnás termés elérése a cél.
Kulcsár László szaktanácsadó, Bikal
Fotók: a szerző felvételei
