A primőrök esetében a tetszetős küllem, mindenekelőtt a szép színeződés az eladhatóság miatt meghatározó szempont. A színanyagok mennyisége, összetétele alapvetően a fajtához kötődő tulajdonság, aminek kifejlődését a környezeti tényezők szabályozásával elősegíthetjük, rossz esetben ronthatjuk vagy megakadályozhatjuk.
A termések színesedését, a színanyag-képződést alapvetően a fajtatulajdonságok mellett a fényviszonyok és a hőmérséklet határozza meg, de ismert, hogy néhány tápelem is befolyásolja, fokozza vagy éppenséggel akadályozza a kialakulásukat. Így ismert, hogy a kálium elősegíti a paradicsom likopin és a paprika karotin (piros színanyag) képződését, hiánya a bogyók zöldtalpasság vagy zöldfoltos betegségét okozza, szemben a nitrogénnel (a nitrogén túladagolásával), amely az érést, így a színképződést lassítja, sok esetben rontja.
A hónapos retek esetében az élénk skarlátvörös színű gumó csak káliumban gazdag talajon képződik. A nitrogén, különösen ammónia formájában, az uborka termésének zöld színét élénkíti.
Télen, fényszegény időszakban, hideg hatására paprikabogyón az antociánképződés (lilulás) figyelhető meg, amely nem feltétlenül csak a káros klimatikus tényezők hatására lép fel, a foszforhiány is kiválthatja. Hangsúlyozni kell, hogy bizonyos fajták (hajtató és szabadföldi, fehér termésű és hegyes zöldek is) különösen hajlamosak az antociánosodásra.
Talajos termesztés esetén, az idősebb termesztő-berendezésekben rendszerint a talaj foszforellátottsága kielégítő, tekintettel arra, hogy ez a tápanyag évek során felgyülemlik, nem mosódik ki a gyökérzónából. Ellenben a palántanevelésben használatos tőzegkeverékek esetében gyakrabban lehet foszforszegény tápkocka vagy cserépfölddel találkozni, ami kiváltója lehet a bogyón a lila színesedésnek.
Vízkultúrás termesztő létesítményekben is előfordul a tünet, amit többnyire a téli hónapokban, fényszegény időben figyelhető meg, de nem kizárt a rossz öntözővíz minősége sem, amiből a tápoldatot készítik.
(Dr. Terbe István – Agrofórum Online)