A nitrogén, foszfor és kálium tápelemek közül kétségtelenül a legnehezebb a foszfor hiányát felismerni, és a kialakult hiánybetegség megszüntetése is lassúbb, hosszabb időt vesz igénybe. Ennek oka, a foszfornak a talajban és a növényben a nitrogéntől és a káliumtól eltérő viselkedésével magyarázható. A foszforhiány a levelek fonáki oldalán, kevésbé jellegzetes tünetek formájában jelentkezik.
A foszfort a szántóföldi növényekhez hasonlóan ősszel, alaptrágyázáskor, az őszi talajművelést megelőzően kell a talajra szórni. Ugyanis lassú mozgása, a talaj felületéhez történő erős kötődése miatt nagyon lassan, évente maximum 5-10 cm-t halad lefelé. Így, ha nem kerül ősszel leforgatásra, a tavasszal kiadott foszfor nem fogja a mélyebbre lehúzódó gyökerek esetében hatását kifejteni.
A legtöbb zöldségfaj termesztése során az ültetés vagy a vetés előtt is alkalmaznak talajforgatást – laza talajon ilyenkor szántanak is. Ezt megelőzően kiszórt műtrágya szintén lekerül a gyökerek mélységébe, és ha a hasznosulása nem is olyan tökéletes, mint az őszi szántás alkalmával bedolgozott foszfortrágyáé, de elfogadható.
A fiatal növény (kiültetett palánta, kelő mag) testtömegéhez képest nagyobb mennyiségű foszfort vesz fel, mint az idősebb növény. Továbbá a fejlődés kezdetén, a kisszámú és fejletlen gyökerek a foszfort nehezebben „találják meg”, mint a mozgékony nitrogént, de akár a káliumot is. Ezért ha tavasszal a vetés idején vagy a palántázáskor indítótrágyaként foszfort vagy foszfor tartalmú komplexet használunk, nagymértékben segítjük a kezdeti fejlődést, mindenekelőtt a gyökérképződést. Az összes foszforigény 10-20 %-át érdemes ilyen formán, sekélyen a palánta gyökeréhez vagy az elvetett mag mellé adagolni.
A foszfor trágyáknak – tekintettel az alacsony só indexükre – minimális a perzselő hatásuk, nagyobb adag esetén sem zavarják a gyökeresedést, a kelést.
(Dr. Terbe István – Agrofórum Online)
