Véget ért a baromfitartók egyhetes, átfogó járványvédelmi ellenőrzése, melyet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) a Baromfi Termék Tanáccsal és a kormányhivatalokkal együttműködve hajtott végre szeptember végén.
Az audit célja a baromfitartó telepek járványvédelmének felülvizsgálata volt, ugyanis az állattartók az előírások betartásával sokat tehetnek a baromfiágazati kockázatok, így egy újabb madárinfluenza járvány, megelőzéséért. A szakemberek vegyes tapasztalatokkal zárták a szemlét.
A baromfitartók szeptember végi nagyszabású járványvédelmi vizsgálatát annak érdekében szervezte meg a hatóság, hogy minimalizálja a madárinfluenza újbóli megjelenésének kockázatát. Emiatt a szakemberek elsősorban a madárinfluenza kapcsán leginkább veszélyeztetett megyékben – Bács-Kiskun, Békés, Csongrád – mérték fel a baromfiágazat járványügyi készültségét.
A NÉBIH ellenőrei a felkeresett állattartók egyikénél sem tapasztaltak olyan súlyú hiányosságot, ami azonnali intézkedést igényelt volna. Minden telep körbekerített volt, a baromfikat mindenhol zártan, fedett helyen etették. Sehol sem lépték túl az előírt telepítési sűrűséget, így – amennyiben azt a járványügyi helyzet megkövetelné – megvalósulhat az állatvédelmi szempontoknak is megfelelő zárt tartás. Szintén mindenhol megvoltak az állatok és a takarmány nyomon követését biztosító dokumentumok és a takarmányt úgy tárolták, hogy azzal vadon élő madarak ne érintkezhessenek. A legalapvetőbb járványvédelmi feltételek tehát mindenhol teljesültek.
A felelős, átgondolt állattartói magatartás eredményeként több helyen találkoztak az ellenőrök olyan megoldásokkal is, amelyek lehetővé tették, hogy alacsony költséggel, ötletesen valósítsák meg az Országos Főállatorvos előírásait. Ilyen például a kerítés vonalában lévő régi, használaton kívüli épület átalakítása takarmánytárolóvá, oly módon, hogy a takarmányszállító gépjárműveknek ne kelljen a telepre behajtani. Vagy épp fekete-fehér rendszerű öltözőként megfelelőnek bizonyult egy alkalmas módon kettéosztott és működtetett lemezkonténer is.
Akadtak azonban sajnos rossz állattartói gyakorlatok is, ami fokozhatja a madárinfluenzával történő befertőződés kockázatát. Több telepen volt például derékig-mellmagasságig érő gaz, ami – noha a nyári melegben valóban betölthet árnyékoló funkciót – kiváló búvó-, de akár fészkelőhelyet is jelent a vadmadarak számára. Szintén több gazdaságban akadtak gazdasági vashulladékból, betonoszlopokból, néhol egyszerűen kommunális szemétből álló rakások, kupacok, amelybe előszeretettel költöznek bele az egerek és a patkányok. Volt olyan elrendezésű gazdaság, ahol a lakótér a telep részeként helyezkedett el, ezáltal indokolatlanul és veszélyesen nagy átmenő forgalmat generálva az állattartó telepen, jóllehet ezen létesítmények esetében a cél éppen az, hogy a forgalmat lehetőség szerint minimalizálják.
Az audit tapasztalatait összefoglalva elmondható, hogy bár érezhető a javulás, az igazi szemlélet- és gondolkodásbéli változás még nem történt meg az állattartáshoz kapcsolódó járványvédelmi beruházások megvalósításában és azok mindennapi használatában. Az állattartók túlnyomó többsége továbbra is csak a hatóság által előírt, az újratelepítéshez szükséges (ellenőrizhető és szankcionálható) minimum feltételeket teljesíti. Emiatt, bár a felkészültség javult az előző néhány évhez képest, még mindig nem éri el a hatékony és az eredményes megelőzéshez szükséges szintet, amivel elkerülhető lenne egy a tavalyihoz hasonló méretű járvány kialakulása. A valódi szemléletváltás várhatóan még hosszú évek kitartó munkáját igényli az állattartók, az integrátorok, a különféle szakmai szervezetek és a hatóság részéről egyaránt.
(NÉBIH)
