Csökkent a juhlétszám (1,158 millió) és az anyajuhok száma (805 ezer) is tavaly a statisztikai hivatal adatai szerint.
– A tavalyi élőjuh-kivitelünk (vágott test egyenértékben számítva) mintegy 6500 tonna, mintegy 570 ezer bárány, ami hasonló a 2015-ös volumenhez, az előzetes adatok szerint – mondta a Magyar Hírlapnak Kukovics Sándor, a Juh és Kecske Terméktanács ügyvezető igazgatója. – Az itthon vágott egyedek száma 98 ezer volt tavaly, ez emelkedést jelent, de ebből csaknem harmincezer volt bárány.
Hozzáfűzte: a tejtermelés szintje alacsony volt tavaly is, mintegy 730 ezer litert tett ki, ez csak akkor emelhető, ha az első osztályú minőséget előállító termelők évek óta tárgyalt támogatását ismét bevezetik, remélhetőleg már 2018-tól.
Gyapjútermelésünk tavaly is 3840 tonna körül lehetett, ugyanúgy, mint 2015-ben. A gyapjú továbbra is nyersen hagyja el az országot, az export elsősorban Kínába irányul, ahol drasztikusan megváltozott az igény, 17-20 mikron közötti finomságú árut igényelnek, húsz éve nem tapasztalt magas áron.
Kukovics Sándor hangsúlyozta: a támogatások közül az anyajuh-támogatás a legfontosabb, amely éves szinten mintegy 23-24 euró/anyajuh (körülbelül 7500 forint, ez magába foglalja a száznapos üzemben tartási időszak végére az egyéves kort meghaladó jerkék számát is), amely valamennyi juhtartót érint. A kiegészítő anyajuh-támogatás összege mintegy 2300 forint egyedenként. Az átmeneti nemzeti támogatási forrás összege is korlátozott (mintegy 18 forint anyajuhokként).
A kecske esetében de minimis támogatást lehet igénybe venni, amelynek összege hétezer forint/egyed. Új támogatásként, tavaly év vége óta, a megfelelő minőségű kos- és a kecskebak-beállításhoz lehet támogatást kapni. Ennek összege az apaállat bekerülési értékének 75 százaléka, de maximum: a növendék kosok és bakok esetében negyvenötezer forint, „A” minősítésű állatok esetében százhúszezer és a „K” minősítésű állatok esetében kilencvenezer forint. Ez a de minimis támogatások körében vehető igénybe, így a kerete korlátozott egy-egy gazdaságot tekintve (maximum évi ötezer euró, három évre 15 ezer euró).
Az igazgató megjegyezte: a bárányok ára messze az előző évek szintje alatt van, az exportárak a 2006-os adatokat tükrözik. A magyar élőbárány-kivitel több mint nyolcvan százalékát felvevő olasz piacon sem emelkednek az árak. Egyébként még a kevésbé kedvező élőállat-kivitel a jellemző. A terméktanács célja, hogy más piacokra, például francia, német, japán, libanoni is eljussanak a magyar bárányok, de ehhez jelentős források kellenek. Különösen a francia piacra szeretnének betörni, ahol az önellátottság 54 százalékos, és az év második felében igényel bárányt. A terméktanács két uniós pályázatot is benyújt áprilisban, ha sikerül nyerni októberben, az EU társfinanszírozásban megvalósuló promóciós pályázatokon, akkor új piacok szerezhetők 2018-tól. Jelenleg is szállítunk vágott bárányt Japánba, Németországba, Ausztriába, Svájcba, de mennyiségek még korlátozottak.
Kukovics Sándor azt mondta: alacsony a versenyképességi szint az ágazatban, amit tovább rontott a néhányszor tíz egyedet tartók arányának drasztikus emelkedése. Ahhoz, hogy a versenyképesség javuljon, legalább egy bárányt kellene anyajuhonként piacra vinni, amelyben nincs benne az utánpótláshoz szükséges jerkebárányok száma. Az ágazat nagyban függ a támogatásoktól. Ez a legtöbb EU-tagállamban is így van. Szerinte egy 15-25 százalékos hatékonyságemelkedés előrelépést jelentene, és ennek kivitelezése nem lehetetlen, csak megfelelő tenyésztési, termék-előállítási és termelésszervezési programra lenne szükség az elvárható takarmányozási színvonal mellett.
(Magyar Hírlap)
