„Kerítsenek a juhásznak feleséget!” – hangzott a felszólalás a NAK egyik tavaly nyári juhos rendezvényén, a megszokott kérdések sorát megtörve. Csend, fejfordítás, némi mosoly és csodálkozás voltak a jelenlévők első reakciói. Pedig jobban belegondolva és összefüggéseiben nézve pontosan a problémák közepébe talált a kérdés!
A juh- és kecskeágazat rengeteg problémával küzd. Az alacsony jövedelmezőség és a gazdálkodók öregedő korösszetétele miatt nem csak Magyarországon, de szerte Európában is veszélybe kerülhet a kiskérődző-ágazat működtetése. A juh- és kecsketenyésztő gazdálkodók átlagéletkora növekszik és hiányzik a generációk közötti ismeretátadás, ami akadályozza e két ágazat zökkenőmentes működését, amely azt eredményezi, hogy a jövőben a szakértelem és szaktudás hiánya miatt az ágazat sebezhetővé válik. Meg kell erősíteni tehát a generációváltást ahhoz, hogy garantálni lehessen az állattenyésztés e formájának túlélését és meg lehessen akadályozni a számos vidéki területet érintő gyors ütemű elnéptelenedést, ahol hiányoznak az alapszolgáltatások és a családoknak nyújtott támogatások. Ami különösen a fontos, ám gyakran láthatatlan munkát végző nőket sújtja. El kell kerülni, hogy a juhászszakma tovább öregedjen – a korösszetétel már most is kedvezőtlen, a 60 évhez közelít –, amely a jelenlegi termelési rendszerből és életmódból fakad, s amelynek eredményeként egyre nehezebb a juhászok párválasztása.
Ezért olyan programok kidolgozására lenne szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy e különleges és értékes foglalkozást folytató férfiak mellett a nők is megtalálják a helyüket az ágazatban. A nők társadalmi helyzetét segítő intézkedéseknek tehát erre a területre is ki kellene terjedniük. A jelenlegi helyzet ismeretében nehezen hihető, de ez az ágazat kedvező környezetet és lehetőségeket kínálhatna azoknak a fiatal férfiaknak és nőknek, akik emberi léptékű, például kisebb tőkeigényű, de jó szervezettségű gazdálkodási struktúrákban szeretnének mezőgazdasági vagy ahhoz kapcsolódó élelmiszer-feldolgozó munkát végezni, akár csoportos, kölcsönösen segítségnyújtásra és közös eszközhasználatra szerveződött vállalkozásokat létrehozni, vagy más – távolról végezhető – munka (programozás, adatrögzítés stb.) mellett.
De ehhez nagyon sok mindenben kell még előrelépnünk. Ez európai és így a magyar juh- és kecsketenyésztés szezonális jellegű, eltérően a világ néhány más régiójától, ahol az év egészében lehetséges a teljes tenyésztési és termelési ciklus fenntartása, és ez az erősen szezonális jelleg a gazdálkodók és termelők számára gazdasági bizonytalanságot okoz. A juh- és kecsketenyésztő gazdaságok elsősorban külterjesek, aminek következtében közvetlen kapcsolatba kerülnek a vadon élő állatokkal is.
Településen kívül fekszenek, messzebb az iskolától, az egészségügyi intézményektől, a boltoktól, a kényelemtől, a család mindennapi életéhez fontos szolgáltatásoktól, hogy tovább ne is folytassuk a felsorolást. Előzőek mind rámutatnak arra, hogy a juhászatot nem csupán szakmának vagy hivatásnak kell tekintenünk, de életmódnak! Életmód, ami a jelen körülmények között kevesek számára vonzó, így a juhtenyésztők számára komoly nehézséget okoz, hogy szakképzett – sőt, akár szakképzetlen – munkaerőt találjanak. A juh- és kecsketartó gazdaságok létesítése és fenntartása nem lehetséges anélkül, hogy stabil jövedelmet biztosítanánk az állattenyésztőknek. Szükséges tehát, hogy átgondoltabb – infrastrukturális, szociális, pénzügyi és szakmai – támogatást nyújtsunk az e tevékenységet már végzők és majd megkezdők számára a gazdaságok létrehozásához és átvételéhez egyaránt.
Az ágazati tényezők mellett pedig komolyan vegyük figyelembe a nőket és a női munkavállalókat képviselő szervezetek által feltárt általános, konkrét problémákat is, főleg olyan intézkedéseken keresztül, amelyek javíthatják a nők ágazatban játszott szerepének láthatóságát, erősíthetik tulajdonosi vagy társtulajdonosi jogaikat, valamint létrehozhatják a családok támogatásához szükséges szolgáltatásokat. Olyan konkrét programokat kell kidolgoznunk, amelyek lehetővé tehetik, hogy a nők elhelyezkedhessenek ezekben az ágazatokban, mivel kizárólag ez segítheti elő kellő mértékben a szükséges nemzedéki megújulást, valamint a juh- és kecsketenyésztés családi vállalkozásként való megőrzését. Tipikusan ilyen lehet a minőségi élelmiszer-feldolgozás.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakértői már a fentieket is figyelembe véve dolgozták ki – Erdős Norbert EP-parlamenti képviselővel közösen – azokat a javaslatokat, amelyek a tenyésztők tevékenységének könnyítését, a felesleges adminisztratív akadályok lebontását és a juh- és kecskeágazat célirányosabb támogatását célozzák. Javaslataink szinte kivétel nélkül bekerültek az Európai Parlament nemrég elfogadott állásfoglalásába az ágazat jelenlegi helyzetéről és jövőbeli kilátásairól.
