A kínai méz ma nemcsak az ágazat működését lehetetleníti el, az ellenőrizetlen forrásból érkező áruk élelmiszer-biztonsági aggályokat is felvetnek – derült ki az Európai Parlament elé terjesztett magyar jelentésből.
Ismét előtérbe került az Európai Parlamentben a Kínából érkező hamis mézek ügye. A problémakörre az a saját kezdeményezésű jelentés hívta fel legutóbb a figyelmet, amelyet nemrég Erdős Norbert fideszes képviselő, az EP Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Szakbizottságának tagja terjesztett a testület elé. A közösség méhészeti ágazatának helyzetéről szóló dokumentumot hamarosan elfogadhatja a parlament.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Országos Magyar Méhészeti Egyesület segítségével összeállított szakmai jelentés szerint bár az Európai Unió méhészeti ágazata a statisztikák alapján folyamatosan fejlődik, a valóságban azonban minden évben csökken a termelés. A világ más tájain ezzel szemben jelentős mértékben nőtt a megtermelt méz mennyisége.
Ide tartozik Kína is, ahol ma már annyi mézet állítanak elő, mint a világ legnagyobb méztermelő országai és az Európai Unió együttvéve. Nem alaptalanul merül fel a hamisítás gyanúja a távol-keleti termékekkel szemben. Bár a kínai mézet 2002-ben kitiltották az unióból, 2004-ben visszakerülhetett a termék a közösségbe. Azóta minden évben 100 ezer tonnányi kínai méz lépi át az unió határait.
A természetes mézet termelő országok a világon megnőtt kereslet hatására sorra emelték az árakat az elmúlt időszakban, Kína ezzel szemben a mennyiségek növelésével reagált a helyzetre. Ez a tény is erősíti a gyanút, hogy a távol-keleti országban nem természetes úton előállított mézet visznek a piacra. Ez az olcsó, silány minőségű áru jelenleg gátolatlanul özönlik az unióba, megbénítva ezzel a teljes közösségi méztermelést. Ehhez pedig a mézpiacot uraló uniós kiszerelők is asszisztálnak: az olcsón beszerzett kínai mézet a jó minőségű belpiaci termékkel keverik, a jelenleg hatályban lévő szabályok pedig megengedik, hogy az árut uniós és nem uniós országból származó mézkeverékként vigyék a piacra – ezzel megtévesztve a vásárlókat.
A termék piaci jelenléte ugyanakkor élelmiszer-biztonsági aggályokat is felvet. A szakma számára nyilvánvalóvá vált, hogy a 2002-es szermaradvány-problémát Kína a méz szűrésével oldotta meg. A gyantaszűrés bevezetése óta nem akadtak fent a szállítmányok az ellenőrzéseken. Ugyanakkor az is tény, hogy ezzel az eljárással minden olyan kiemelten fontos komponenst is eltávolítanak a mézből, amelyekért a szakemberek a mézfogyasztást javasolják. A jelentés szerint a kínai méz okozta problémát csak a jelenlegi jogszabályok szigorításával és új rendeletek életbe léptetésével lehet feloldani.
– Amíg nem tartja be a mézpiac minden szereplője a szakma írott és íratlan szabályait, addig nem lesz nyugalom a piacon – mutatott rá Erdős Norbert.
Az EP képviselő, illetve az agrárkamara javaslatai közt kiemelt helyen szerepel a nyomon követhetőség biztosítása a kaptártól egészen az asztalig, a határátkelőhelyeken pedig kötelező mintavételt vezetnének be. Emellett a sürgősségi riasztórendszerbe is beemelnék a mézet, így ha hamis terméket találnak a piacon, arról azonnal értesíthetik egymást a tagállamok. A minőség garanciáját jelentené, ha az állati eredetű élelmiszerek higiéniai szabályaira vonatkozó tanácsi rendeletet a mézre is kiterjesztenék. Így mindenki biztos lehetne abban, hogy a boltokban csak kontrollált környezetben feldolgozott mézek közül válogathat. A Kínából származó mézeket exportáló cégek működését is át kell világítani.
– Itt az ideje annak, hogy a bizottság megindítsa az antidömping eljárást az egyes cégekkel szemben – olvasható a dokumentumban.
Az import visszaszorítását célzó lépések mellett további intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy a méztermelés szintje ne csökkenjen az unióban. Ebben segítene egy közvetlen támogatási forma, a Közös Agrárpolitika költségvetéséből ugyanis ma mindössze 0,03 % jut a méhészeknek. Nagy problémát jelent a varroa atka pusztító jelenléte is. A parazita ellen azonban hatékony készítmények hiányában nem tudnak védekezni a gazdák. Az Európai Uniónak ezért támogatnia kellene a nagy gyógyszergyártó cégek ilyen irányú kutatásait is.
(NAKlap, 2017. június)
