Több éve sejthető, hogy Füzér környékén nem csupán átutazó vendégek a farkasok, hanem közülük – csupán becsülni lehet hány darab – véglegesen megtelepedett. A nagyragadozók jelenlétére jó darabig csak közvetett nyomok utaltak, tavaly azonban, a település közelében történt bikaborjú elejtésével „megmutatták” magukat. Ezek után, ahogyan az régóta várható volt már, pár napja megtörtént az első „nyíltszínű” találkozás is ember és farkas között.
Pontosabban: a farkasok az erdésszel és az őt kísérő Golden retriever kutyával találkoztak össze a településtől körülbelül egy órányi járásra.
„A délutáni órákban a Füzértől nyugatra elterülő tölgyes, bükkös erdőben haladtunk már több órája. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy a kutyám szagot fogott, elindult balra, én pedig haladtam tovább egyenesen. Egy hatalmas kiszáradt kökénybokor mellett mentünk el, a kutya az egyik, én a másik oldalán, amikor hátrapillantottam és azt vettem észre, hogy a kutyámat, tőlem mintegy 50 méterre, négy, nála nagyobb termetű farkas veszi körül” – idézi fel az eseményeket az erdész.
Évek óta tudják, hogy itt vannak
Kérdésemre, hogy azonnal tudta-e, hogy farkasokról van szó, az erdész elmondta, hogy évek óta tudják, hogy itt vannak a környéken, nyomaikat ő is látta már a sárban, hóban, hullatékukkal is találkozott.
„Minden villámgyorsan történt. Pár pillanatig, mintha a meglepetés mind a két felet megállította volna, majd a legnagyobb falkatag morgás, vicsorgás nélkül támadásba lendült, két kisebb pedig követte.” Az erdész ezt látva, azonnal elkezdte behívni a kutyát, illetve mint mondta, azt követően tette ezt, hogy meggyőződött arról, biztosított számára menekülő út, ha megindul a kutyát követve a falka is: „Nem messze tőlem volt egy ágas-bogas fa, amire úgy gondoltam, lesz időm felmászni, ha nem marad más lehetőségem.”
Amellett azonban, hogy a kutyáját elkezdte magához hívni, elővette a telefonját is, és felvette a következő másodpercek történéseit: „A falka azonnal üldözőbe vette a kutyát, hárman mögötte voltak, egy pedig jobbról igyekezett elé kerülni, a történtektől elvonatkoztatva egyébként lenyűgöző látvány volt, ahogy magabiztosan összedolgoztak”.
Az erdész a felvételt akkor állította meg, amikor a kutya megérkezett hozzá, és mivel a falka még mindig nem torpant meg, felvett egy ágat, amellyel a kezében kiabálni és hadonászni kezdett, hogy megállítsa, elriassza a ragadozókat:
„Ekkor megálltak, majd megfordultak és elmentek. A találkozás 40-50 másodpercig tartott. A kutya komolyabb sérülés nélkül megúszta a kalandot. Hazafelé tartva folyamatosan figyeltem, hogy a falka követ-e minket.”
Mint azt az erdész elmondta, amint hazaérkezett értesítette a természetvédelmi őrt, illetve a vadászatra jogosult személyt.
A témával foglalkozó következő cikkünkben az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársait, illetve a vadászatra jogosult személyt kérdezzük meg a történtekről, illetve arról, hogy milyen tervek, javaslatok vannak arra vonatkozóan, hogy a jövőben is hasonlóan békésre sikerüljön ember és állat találkozása, illetve háziállat és ragadozó egymás mellett élése.
(A cikkhez kapcsolódó videót az erdész késztette, attól a pillanattól kezdve rögzítve az eseményeket, amint a kutyáját hívni kezdete, addig a pillanatig, amíg az meg nem érkezett hozzá, és ő le nem tette a telefont, hogy egy ágat vehessen fel. A nyitókép illusztráció! Fotókredit: Pixabay)
