Egyre több okos eszközt vásárolnak a gazdálkodók, a precíziós gazdálkodásra való átállásnak ugyanakkor az eszközbeszerzés csak a kezdete, azt egy folyamatos tanulási időszaknak kell követnie, amelyben a rendszerszemléletű gondolkodásnak és a technológiai fegyelemnek kulcsszerep jut – mondta a Szuperfarmnak adott interjújában Hadászi László, a KITE Zrt. innovációs főigazgatója.
– Növekvőben az agrárgépek forgalma, ami igaz a precíziós eszközökre is. Mondhatjuk, hogy a megvásárolt eszközökkel már precíziós gazdálkodást is végeznek?
– Érdemes leszögezni, hogy a precíziós gazdálkodásnak csak egy része az, hogy milyen műszaki tartalommal valósul meg, vagyis milyen gépeket használnak a gazdálkodók. Bár nagyon fontos, de nem attól precíziós a gazdálkodás, hogy olyan a géppark, vagyis abból még nem lehet messzemenő következtetést levonni, hogy hány ilyen gép került forgalomba. De kétségtelenül növekszik ez a szegmens, az elmúlt négy-öt évben indult meg érdemben az ilyen típusú eszközök vásárlása Magyarországon.
– Melyek a legelterjedtebb alkalmazási területek?
– Először az úgynevezett párhuzamos nyomkövető rendszerek jelentek meg, ezeket követték az automata kormányzásra alkalmas gépek, amelyek az áttörést jelentették. Becsléseink szerint az összesen 4,5 millió hektár szántóterületből országos szinten kétmillió hektárt közelíthet az a terület, amelyen automata kormánnyal szerelt eszközök végeznek munkát. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy minden technológiai beavatkozás így történik. A KITE által forgalmazott ilyen gépek száma év végére eléri, vagy meghaladja a kétezer darabot, ezek becsléseink szerint másfél millió hektárt meghaladó területen dolgoznak. Ezek alapvetően nagyteljesítményű gépek, elsősorban traktorok, betakarítógépek.
– Bár 4-5 éve dinamikus a fejlődés a precíziós eszközök forgalmában, ez a dinamika a hozamokban nem látszik. Vajon a hatékonyságban igen?
– Nem feltétlenül azért hatékony a rendszer, mert bevezetése minden esetben hozamnövekedést fog okozni. Inkább az az izgalmas, hogy az adott üzemben, ahol ezt bevezetik, okoz-e jövedelemtöbbletet. Ez pedig két tényezőből adódik, a hozamtöbbletből, illetve a költségcsökkenésből, amelyek külön-külön és együtt is jelentkezhetnek.
– A traktorokon és betakarítógépeken kívül más szegmensben látszik-e növekedés?
– Az automata kormányzás mellett erőteljesen megjelentek az eladásainkban az úgynevezett intelligens művelő eszközök, mint a tápanyag-utánpótlás, a vetés, vagy a növényvédelem eszközrendszerei. Ma azt mondhatjuk, hogy a tápanyag-utánpótlás céljára használt eszközökből minden tízből öt-hat már okos. A növényvédőszerek eszközrendszereinél pedig legalább ilyen, vagy nagyobb arányú az okos eszközök eladása. A vetőgépeknél pedig azt mondhatjuk, hogy az új eladások 40 százalékát az intelligens rendszerek adják.
– Említette, hogy az eszközpark csupán az egyik része a precíziós gazdálkodásnak. Mire van még szükség a gazdálkodás átállításához?
– Informatikára, annak is arra a részére, ami nem a gépekbe van beépítve. Fontos kérdés, hogy a mezőgazdasági gépekből származó adatokból hogyan lesz információ, ehhez szükséges az informatikai feldolgozás. Utóbbira a mezőgazdasági üzemek általában nincsenek felkészülve, illetve nem is feltétlenül fontos, hogy az adatok feldolgozásának ott kell történnie. Ésszerűbb, ha szaktanácsadás formájában történik meg az adatok összegzése. Ilyen szolgáltatást például a KITE 2016 óta nyújt a gazdálkodóknak, most már 200 ezer hektárt lefedve. Az adatok feldolgozása mellett javaslatot teszünk a termelőnek arra, hogy min változtasson, mikor és hogyan avatkozzon be, és hogyan juthat el addig, hogy például differenciált inputanyag kijuttatására lesz képes.
– Korábban sok panasz volt amiatt, hogy a különböző gyártók eszközei nem kompatibilisek. Van ebben változás?
– A jelenlegi helyzet az, hogy a meglévő eszközök kompatibilissé tehetők, a KITE is végez ilyen szolgáltatást. Most már nem lehet arra hivatkozni, hogy azért nem kezdi el az átállást egy gazdaság a precíziós gazdálkodásra, mert az adott gyártótól származó traktorja nem kommunikál egy másik gyártmányú kombájnnal. A gépgyártók és a szoftverfejlesztők is törekednek a kompatibilitásra, egyre inkább azon dolgoznak, hogy a különböző rendszerek illeszkedjenek. Mindenki belátta, hogy nincs olyan üzem, amelyik egy gyártó eszközeivel szerelte volna fel magát, vagy tenné ezt a jövőben.
– Hogyan látja, mire van szükségük a magyar termelőknek, hogy előbbre lépjenek a precíziós technológiák használatában?
– Folyamatosan tovább kell képezniük magukat, tanulni kell. Látni kell, hogy ez egy paradigmaváltás a mezőgazdaságban, ami éppen most zajlik. A termelők eszközbeszerzéseinél látszik, hogy tudják, lépniük kell. Ha az eszközök megvannak, akkor meg kell tanulni használni őket. Itt nem a kényelmi funkciókra gondolok, hanem arra, hogy tudjon helyspecifikus adatokat gyűjteni, ezeket az adatokat el tudja juttatni, mondjuk a KITÉ-hez, majd azok feldolgozása és értelmezése után meg tudjuk beszélni, hogyan kell továbblépni a gazdálkodásban. Ez komoly tanulási folyamat, amire minden szinten szükség van, a gépkezelőknek éppúgy, mint a közép- és felsővezetőknek, vagy a tulajdonosoknak. Ez pedig egy folyamat lesz, nem megy egyik napról a másikra.
A legfontosabb, hogy olyan feszes technológiát igényel, ami nem tűr mulasztásokat. Ez most még távol áll a magyar gazdálkodók szemléletétől, ebben változni kell. Itt ugyanis minden arra épül, hogy a beavatkozások optimális időben, a „szükséges és elégséges” elvet betartva történjenek. Ha itt csúszás van, és egy adott munkát egy-két nappal később végzek el, akkor már nem várhatom azokat az eredményeket, amelyeket terveztem, és amelyeket a technológia szigorú betartásával el lehetne érni. A tapasztalat fontos dolog, de azt szoktam mondani, hogy ne a szemünknek higgyünk, hanem a méréseknek.
– Korábban sokszor problémaként vetették fel, hogy a gépek által gyűjtött adatok nagy része nem hasznosul. Ezen a téren látható-e, illetve várható-e előrehaladás?
– Jelenleg az üzemben rendelkezésre álló adatok 20 százalékát használják a termelők. Azon dolgozunk, hogy minél jobban hasznosuljanak az adatok, és már komoly eredményeink is vannak. A KITE már képes nagy mennyiségű adatot automatikusan feldolgozni, most pedig abban a szakaszban vagyunk, hogy ezekre alapozva modelleket építsünk. Szeretnénk, ha 2020 után a precíziós gazdálkodási szaktanácsadási tevékenységünkkel lefedett terület egymillió hektárra nőne. Az adatok értelmezésére ugyanis nem hatékony minden gazdaságban külön rendszert építeni, ezeket a fejlesztéseket és alapberuházásokat mi elvégezzük, és biztosítjuk a termelőknek azt, hogy az adataik biztonságban legyenek, más ne férhessen hozzájuk. Túl vagyunk a tesztüzemmódon, most kezdődik az adatfeldolgozó rendszerek feltöltése.
– Nyilván ezeket a rendszereket rá kell szabniuk egy-egy gazdaságra. Erre van már kialakult gyakorlatuk?
– Mi szántóföldi növénytermesztésre, kisebb mértékben pedig kertészetre készítjük a fejlesztéseinket. Az öt nagy szántóföldi növényre – kukorica, napraforgó, repce, kalászosok, szója –, illetve a másodvetésben termelhető kultúrákra kész vannak a rendszereink. Ezek alkalmasak arra, hogy egy-egy növény termesztésénél előforduló minden technológiai beavatkozást precíziósan tudjunk végrehajtani. A gazdaságra szabás azonban nagy feladat: össze kell gyűjteni az adott gazdaságban az adatokat, fel kell mérni az adott géprendszert, meg kell tanítani a dolgozókat az eszközök használatára. Ez persze nem gombnyomásra megy, de néhány nap alatt elsajátíthatóak az alapismeretek, aztán 2-3 év, amíg egy gazdaság teljesen átáll a precíziós gazdálkodásra. Ezalatt az idő alatt személyes szaktanácsadással folyamatosan ott vagyunk, és segítünk.
– A precíziós rendszerek terjedése hogyan hat a KITE egyéb üzletágaira?
– Speciális inputanyag-ajánlataink vannak, mert olyan termékekkel kell dolgozni, amelyek optimálisan illeszthetőek ezekbe a technológiákba. Például a tápanyag-utánpótlásban azt, hogy pontosan, precízen tudjunk a táblán belül differenciálni, folyadékrendszerekkel lehet megoldani, nem pedig szilárd műtrágyákkal. Változtatni kell tehát a hagyományokon, a gazdaságokat át kell fordítani, de ehhez megfelelő kínálatot is kell biztosítani. Ebben a szellemben pl. a KITE kifejlesztett egy folyékony startertrágyázási technológiát, amiért idén az Agrár Innovációs Díjat is megkaptuk.
– Bár elkészült a tervezete, a Digitális Agrárstratégiát még nem fogadta el a kormány. Egyáltalán, szükség van stratégiára, vagy a piaci kényszerek egyébként is kijelölik az utat a mezőgazdaság digitalizációjában?
– Én azt gondolom, hogy szükség van a startégiára, hogy meglegyenek az alapok, amelyekre építkezni lehet. Egy biztos: ahhoz, hogy ne maradjunk le, a mezőgazdaságban a digitalizáció az egyetlen járható út. Szükségünk van a gyors adatforgalomra, mert a mezőgazdaság az egyik olyan terület, ami ennek nagy felhasználója lehet. Az lenne a jó, ha 2020 után az új támogatási rendszer előnyben részesítené azokat a termelőket, akik új, innovatív eljárásokat vezetnek be a gazdálkodásukba, olyanokat, amelyek a környezetvédelmi és a fenntarthatósági szempontoknak is megfelelnek. Ez a precíziós gazdálkodásnak nagy lökést adna. Jó hír, hogy erre nyitott az agrárkormányzat, hiszen már bejelentették, hogy a kormány segíteni kívánja a precíziós technológiák elterjedését, ezért használatukat beépítik a támogatási rendszerbe.
