A GMO-szója helyett egyéb fehérjeforrások, így a pillangósvirágú szálastakarmány-növények, az alternatív fehérjenövények, az ipari melléktermékek és a magas fehérjetartalmú gabonák felhasználásával hosszú távú megoldást jelenthetnek.
Európában a lakosság nagyobb hányada elutasítja a GMO-s termékek használatát. Magyarország mezőgazdasága – Európában egyedülállóként – mentes a genetikailag módosított szervezetektől, ahogy azt az alaptörvény is rögzíti. Hiába tiltja azonban a hazai szabályozás a génmódosított növények belföldi termesztésbe vonását, mégis – az állattenyésztésben felhasználásra kerülő – több százezer tonna GMO-s szója özönlik az országba.
A GMO-mentesség legfőbb célja Magyarország számára jelentős piaci előny megszerzése az EU-n belül és kívül. Magyarország méreténél fogva is képes lehet arra, hogy fenntartsa GMO-mentességét, ez egyben elemi érdeke is. A teljes mentességhez azonban a GMO-szója kiváltását meg kell oldani a takarmányozásban. A GMO-mentes szója egyértelműen prémium termék, 20–30 százalékkal magasabb áron érhető el a globális piacon. A magyar állattenyésztés extrahált szójadara-felhasználása kb. 565 ezer tonna/év, amit megközelítőleg sem tudunk belföldön előállítani, így ez nagymértékű importfüggőséget jelent.
A függőség minimalizálása érdekében hívták életre a nemzeti fehérjeprogramot, amely a hazai élelmiszergazdaság szinte teljes vertikumát érinti, többéves tervek és állami szerepvállalás mellett. A hazai termelés serkentése érdekében termeléshez kötött támogatás került bevezetésre a szálas és fehérje takarmánynövényeknél. Támogatást kaptak az alternatív takarmányozási technológiákra vonatkozó kutatások, amelyek a GMO-szója helyett egyéb fehérjeforrások, így a pillangósvirágú szálastakarmány-növények, az alternatív fehérjenövények, az ipari melléktermékek és a magas fehérjetartalmú gabonák felhasználásával hosszú távú megoldást jelenthetnek. Vizsgálatok kimutatták, hogy tejelő tehenészetekben a takarmányozáshoz használt szója kiváltható és alternatív receptúrával helyettesíthető a tejtermelés csökkenése és a takarmányozási költségek növekedése nélkül.
Az ágazat összes szójaigényének hazai forrásból történő teljes kiváltására jelenleg sajnos nincs lehetőség, mivel a GMO-mentes hazai termesztés tavalyi közel 3 tonnás termésátlaga hosszú távon nem realizálható. Az éghajlati sajátosságokat, valamint a szójatermesztés igényeit figyelembe véve Magyarországon – kb. 150 000 ha termőterületen, 2000 kg/ha termésátlaggal számolva – 300 000 tonna GMO-mentes szójabab lenne termeszthető itthon. Ebből mintegy 240 000 tonna extrahált szójadarát lehetne előállítani. E mennyiség itthon tartása, illetve helyettesítő fehérjeforrások – 145 000 tonna – használata mellett a fennmaradó GMO-mentes szójadara importszükséglet kb. 180 000 tonna/év. Ennek nemzetközi piacról való biztosítása a jelenlegi 40 dolláros prémiumárral számolva 180 ezer tonna, kb, 7,2 millió dollár költségnövekedést jelentene a hazai takarmányiparnak. Ez a teljes takarmányiparágra mintegy 2,2 milliárd Ft-os költségnövekedést eredményezne, amely folyó árakon számítva átlagosan nem egész 1 százalékkal növelné meg a takarmányárakat úgy, hogy a 145 000 tonna extrahált szójadarát helyettesítő termékek piaci igényeinek megnövekedéséből eredő áremelkedéseit figyelmen kívül hagytuk.
(NAKlap, 2017. májusi szám)