A tápanyagok újrahasznosítását célzó munkacsoportban több mint tíz innovációt támogató előzetes tanulmány készült.
2016. november 15-én és 16-án tartotta meg a belgiumi Leuven-ben második szakértői találkozóját a tápanyagok újrahasznosításával foglalkozó EIP-AGRI fókuszcsoport. A 20 fős fókuszcsoportok feladata általában, hogy hatékony innovatív megoldásokat találjanak a kijelölt szakterületeken. A tápanyagok újrahasznosítását célzó munkacsoportban több mint tíz innovációt támogató előzetes tanulmány készült. A teljesség igénye nélkül, az alábbiakban ezek közül mutatunk be néhányat.
1. Logisztikai megoldások és együttműködések
Európa intenzív állattenyésztéssel rendelkező országaiban – mint Hollandia, Belgium – az utóbbi években felhalmozott trágyamennyiségek jelentős logisztikai problémát vetettek fel. Az állattartó telepek állományának takarmányozása, a keletkezett trágyamennyiségek, a trágya tárolása és kiszórása jelentős üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátással jár. A kibocsátott gázok közül a legreaktívabb forma a N2O és NH3. A nem megfelelő módon történő istállózás, trágyatárolás és kiszórás jelentős mértékben növelheti a felszín alatti vizek szennyezettségét is. A nitrogénforrásokon kívül a trágyatöbbletben felhalmozódott foszfor is szennyező hatással lehet a talajra. Annak érdekében, hogy az említett negatív hatásokat mérsékeljék, a trágyafeleslegek ezekből az országokból kivitelre kerülnek a trágyaszükséglettel rendelkező régiók/országok felé. A szállítás további CO2 kibocsátással jár. Szükség van tehát azokra az intelligens és innovatív megoldásokra, technológiákra, amelyek az ÜHG kibocsátásokat mérsékelni tudják. A rendszernek energiahatékonynak kell lennie, és elérhető áron beszerezhetőnek. Az előnyök tovább növelhetők, ha a trágyaláncban résztvevő partnerek együttműködnek. Néhány javasolt megoldás/intézkedés: a trágyák szétválasztása (szeparálása) és a keletkezett folyékony és szilárd rész külön tárolása, az istállókból az ammónia elszívással történő kivonása és kénsavas megkötése, így a keletkezett ammónium-szulfát trágyaként alkalmazható, a trágyakezelésekben a fermentációs eljárás (biogáz termelés) alkalmazása, amikor a keletkezett fermentált hígtrágya (a nyers hígtrágyánál jobb tápanyag-összetétellel rendelkezik) kerül hasznosításra, valamint a trágyák minőségének biztosítását szavatoló rendszerek alkalmazása. (Megjegyzés: az Európai Komposzt Hálózat – European Compost Network – kidolgozta a komposzt és fermentált hígtrágya minőségbiztosítását.)
2. A trágyák és a fermentált hígtrágya tápanyag-újrahasznosításában alkalmazható technológiák
Napjainkban a mezőgazdaság tápanyagellátása számos kihívással néz szembe. Egyrészt a műtrágyák gyártásához szükséges nyersanyagok, elsősorban foszfort tartalmazó műtrágyák nyersanyagkészlete kifogyófélben van – ez komoly geopolitikai hatással is rendelkezik -, továbbá a szintetikus trágyák (elsősorban a nitrogén alapúak) gyártása jelentős ÜHG kibocsátással jár. Másrészt, Európa egyes országaiban nagymennyiségű szervesanyag (trágya, szennyvíziszap) felhalmozódással lehet számolni, amelyek ésszerű felhasználása csökkentheti a régiók tápanyagigényét. A szervesanyag-alapú trágyák használata számos korlátozó tényezőtől függ: az összetétel változatossága (összes N-P-K, az N-P-K arányok közötti eltérések), magas víztartalom, a kiszóráshoz speciális nagyteljesítményű eszközök alkalmazása. Jelenleg több mint negyven trágyakezelési eljárás áll rendelkezésre, ezek közül egyesek javítják a trágyák kiszórhatóságát, mások a tápanyagok összetételét vagy a zöldenergia termelését. A teljesség nélkül megemlítjük a trágyasavasítást, amelynek célja az ammónia (NH3) kibocsátás csökkentése szerves vagy szervetlen savak felhasználásával. A technológia elsősorban az észak-európai országokban terjedt el (pl. Dánia). A savas kezelések alkalmazhatók már az istállóban vagy a traktoros trágyakiszórással egy időben. A savasítással csökkenthető a nitrogénveszteség, és mivel növekszik az oldódó foszfor mennyisége, növelhető a növények részére elérhető foszfor. Az ammónia (NH3) kiszívására és savas közegben való megkötésére alkalmasak a vákuumos megoldások, illetve a fermentált hígtrágya folyékony fázisának 80 °C- ra való melegítése. A kezelésben szükséges a pH 10,5 értékre való növelése NaOH hozzáadással, amikor az ammónia 85-90% -a megköthető.
3. A szervesanyag-tartalmú trágyák tápanyag-felhasználásának hatékonysága
A szervesanyag-alapú trágyák tápanyag-összetétele lehetővé teszi, hogy a növények számára rendelkezésre álljanak a növekedéshez és fejlődéséhez szükséges legfontosabb tápelemek. A növények általi felhasználás előtt a szerves anyagoknak egy ásványképződési /mineralizációs folyamaton kell átesniük, amikor a szerves anyagokból a növény számára felvehető szervetlen anyagok keletkeznek. Szükség van tehát arra, hogy növelni lehessen a szervesanyag-alapú trágyák tápanyag-hasznosító képességét, ezáltal is csökkenteni az energiaigényes és a legtöbb esetben importból származó műtrágya mennyiségeket. A jelenleg túlsúlyban alkalmazott műtrágya és a szerves alapanyagú trágyák felhasználása közötti mérlegelés számos kihívást jelent, például: a szerves alapanyagú trágyák alacsonyabb tápanyag tartalma és nagyobb volumenek szállítási költsége, a műtrágyákkal szembeni árhátránya, a trágyakezelések és kiszórás sajátosságai, a tápanyagtartalom állandósága és annak mérési lehetősége a gazdaságokban, a tárolás és kezelések során felmerülhető szennyeződések elkerülésnek biztonsága, a növények számára elérhető tápanyagok.
4. A szervesanyag-tartalmú trágyák környezetterhelő hatása
A szervesanyag-alapú trágyák környezetterhelő hatása akkor értékelhető teljes mértékben, ha a termék teljes életciklusát figyelembe vesszük, illetve ha minden jelentős környezeti tényező bekerül az elemzésbe. A termékek teljes életciklusának elemzésére a legalkalmasabb eljárás az utóbbi 30 évben kidolgozott, és alkalmazásba került életciklus-elemzés (life cycle assessment, LCA). Az elemzés elvégzésének célja, hogy adott termék, szolgáltatás vagy egy szervezet/vállalkozás környezetterhelő hatását a nyersanyag beszerzéstől kezdve a végtermék előállításáig, illetve a végfelhasználásig (pl. hulladékkezelés, újrahasznosítás) megvizsgálja. Megjegyzés: a Bizottság ezt a módszert javasolja alkalmazni a termékek környezeti lábnyomának meghatározásánál. A tanulmány során azok a környezeti tényezők kerültek figyelembe vételre, amelyeket az EU javasol, mint a klímaváltozás, ózonritkulás, a vizek öko-toxicitása, humán-toxicitás (rákot okozó és rákot nem okozó anyagok), ionizáló sugárzás, poranyagok, fotokémiai ózonképződés, savasodás, talajok-, vizek-, tengerek- és óceánok eutrofizációja, területhasználat, vízforrások kimerülése, az ásványi – fosszilis és megújuló erőforrások kimerülése.
5. A tápanyagok újrahasznosíthatóságának szabályozása
Az EU-n belül kétféle szabályozás szinttel lehet találkozni, az egyik az EU szintű a másik a nemzeti szintű szabályozás. A tagállamokban az egyes régiókban eltérő szabályozások lehetnek érvényben, például Belgiumban. Amint közismert, jelenleg zajlik trágyahasználatot szabályozó 2003/2003 EK rendelet módosítása, amelynek új verziója egységes keretbe foglalja a műtrágyák és szervesanyag-alapú trágyák használatának szabályozását, figyelembe véve az újrahasznosíthatóságot is. A Bizottság a javaslatok megfogalmazására létrehozta a STRUBIAS szakértői munkacsoportot, amely a struvite, bioszén és hamu felhasználhatóságával foglalkozik. A munkacsoport 2018-ig dolgozik, amikor várhatóan az új EU trágyahasznosítási rendelet hatályba lép. Megjegyzés: az új rendelet az EU körkörös gazdaságáról szóló csomag része. Az egységes EU jelöléssel ellátott trágyák szabályozási javaslata a COM(2016)157 közleményben olvasható. Az I. mellékletben felsorolt trágyák megfelelnek a rendelet követelményeinek és alkalmazhatják az “EU fertilizer” jelölést, ezért szabadon forgalmazhatók az EU piacán. Több európai ország is többé-kevésbé már alkalmazta a tápanyagok újrahasznosításának módszerét például szennyvíziszapból vagy állatai maradványokból. E tekintetben Svájc az élen jár azzal az intézkedésével, amelyet 2016-ban foganatosított a foszfornak szennyvíziszapból és állati maradványokból történő újrahasznosításával. További jó példával szolgál Hollandia a megkötött nemzetközi zöld megállapodásával, amellyel támogatják a határok menti együttműködéseket az erőforrások hatékony felhasználásában.
Hajdu Zoltán
soltub@soltub.hu
