A májusi TERKA-ról a júniusi lapszámunkban számoltunk be, akkor még nyomtatott megjelenéssel. Arról keseregtem, hogy amerre járunk széles (keskeny) e hazában, mindenütt csenevész őszieket látunk, nehezen induló tavaszi vetéseket, és ami a kereskedelmet illeti, pangó piacokat. Az idő(járás) jócskán rácáfolt az előítéletekre, legalábbis, ami az akkori „bokafikszes” búzákat illeti. Sajnos, most ismét van keseregni valónk a szenvedő kukoricákat látva. Bár ne lenne igazunk!
A mostani TERKA témája a kalászosok eredményeinek értékelése volt. A kedvezőtlen tavaszi időjárás ellenére a gabonák megemberelték magukat és az elmúlt évi termésszinttel azonos volt az idei is.
A búza terméseredményeket elemezve megállapítható, hogy rekordok is születtek: 9,0-9,6 t/ha.
A verseny még nem dőlt el, még akkor sem, ha a hibridek zöme a fajtákénál nagyobb termést adott. A minőséggel viszont már voltak problémák.
Közel nyolcezer hektár átlagában, tizennégy gazdaság 7,02 t/ha-os eredményt ért el.
Ami viszont meglepő volt, hogy a durum búzák is 5,20 t/ha-os átlaggal rekordot döntöttek. Ha ehhez a magasabb árat is hozzárendeljük, akkor a gazdáknak nincs okuk panaszra.
Az eredmények további részletezése helyett néhány általánosságban érvényes megállapítást tehetünk, amelyeket a felmérés adataira alapoztunk.
• A fajtahasználat korszerű, újdonságkereső, de a kereskedelem szempontjából nem (biztos, hogy) jó az 51 fajta. Sőt!
• A hibridek erősen „nyomulnak”. Átlagban 8 tonna/ha körüli termésátlagokat értek el.
A hazai fajták legjobbjai ezt megközelítették, de a többségük ettől némileg elmaradt.
• A külföldi fajták közül néhány megközelítette, vagy el is érte a hibridek termésszintjét.
• A minőség átlagban „B” volt, de a fajták között több esetben előfordult az „A” minőség, a hibrideknél viszont a Hyxpress érte el egy esetben a „B” minőséget; egyébként valamennyi hibrid búza „C” besorolást kapott.
• A TERKA gazdaságok összesített termésátlaga két tonnával meghaladta az országos termésátlagot.
• A betegségek kevéssé károsították a búzavetéseket, nyomokban lépett fel fuzárium, sárgarozsda és szeptória. 2-3 védekezés volt az átlagos. Vetésfehérítő és szipolypoloska ellen csak néhány gazdaságban kellett védekezni.
• A 2015-ös évben a TERKA gazdaságokban pocok kártétel nem jelentkezett.
Másik nagyobb területen termelt kalászos gabonánk az őszi árpa közel háromezer hektár átlagában tizenhárom gazdaság 6,70 t/ha-os termésátlagot ért el.
Itt is születtek rekordok: 7,4-8,9 t/ha termésátlaggal dicsekedhetett néhány gazdaság.
A megállapítások:
• Legtöbb gazdaság a Laverda és az Antonella fajtát termeszti, hazai fajta kettő volt a szortimentben: a Korsó és a Gk Judy.
• Kisebb mértékű rozsda és helminthosporium fertőzés volt. Ahol fellépett, ott átlagban kétszer védekeztek. Egy gazdaságban a rozsdafertőzés miatt csak 4 tonna körüli termésátlagot sikerült elérni.
Állati kártevő fellépése jelentéktelen volt.
A termésátlagok feletti örömünket azért két probléma mégiscsak beárnyékolja. Az egyik a felvásárlási árak, amelyek stabilizálódni látszanak ugyan, de még mindig nem fejezik ki a gabonák valós – megfelelő nyereségtartalommal bíró – értékét.
Az elmúlt alkalommal már megemlítettük – ahogy ezt a termésadatok is visszaigazolják – a TERKA gazdaságok szakemberei átlag feletti színvonalon gazdálkodnak, így a felvásárlási árak akár elfogadhatók is lehetnének, de kérdezem: akik nem érik el ezt a technológiai szintet, azok is elégedettek az árakkal?
Nézzük a konkrétumokat!
– repcét átlagban 112-115 ezer Ft/tonna áron értékesítettek,
– a búza, minőségtől függően 44-52 ezer Ft/tonna áron kelt el,
– az őszi árpáért 40-43 ezer forintot fizettek a felvásárlók.
A még kint lévő terményekre kínált, vagy előszerződött árak:
– napraforgó 115-120 ezer Ft/tonna,
– kukorica 44-47 ezer Ft/tonna.
Ez utóbbi két növény sorsa és ára még rendkívül bizonytalan, a hetek óta tartó hőhullám miatt. (Többen is állítják, hogy akár 30 %-os terméskiesés is lehet.)
Most ettől fáj a gazdák feje, no meg attól is, amit a másik nagy problémaként jeleztek, hogy a raktárakban lévő termények: repce, búza, árpa, nem „mozdulnak”! Teli vannak a raktárak, és ha nem indul meg a termények elszállítása, aminek jelenleg úgy tűnik a Duna alacsony vízállása az oka, akkor nem lesz hova tenni az egyébként is korábban érő napraforgót és kukoricát.
Mi ebből a tanulság? A mezőgazdaság már csak olyan, hogy soha nem kerek a labda, de már az is jó, ha nem lapos.
(Bódis László – Agrofórum Online)