A Takarmánytermesztési Kutató Intézet ebben az évben ünnepli alapításának 80. évfordulóját.
A Takarmánytermesztési Kutató Intézet ebben az évben ünnepli alapításának 80. évfordulóját. A Kaposvári Egyetemhez tartozó intézmény egy tudományos konferenciával kívánta emlékezetessé tenni a jeles évfordulót október 11-én, Iregszemcsén.
A konferencia témája: Új irányok és eredmények a mezőgazdaság-tudományban, a címe pedig: Dunántúli Mezőgazdaság-tudományi Fórum.
A rendezők és támogatók jóvoltából színvonalas rendezvényen vehettünk részt, amelynek elnöke és fővédnöke Prof. Dr. Németh Tamás akadémikus, levezető elnöke Dr. Bóna Lajos, a GKI igazgatója volt.
Treitz János köszöntötte a résztvevőket, röviden bemutatva az intézet múltját és jelenlegi státusát.
Mauthner Ödön 1936-ban alapította meg Növénynemesítő Telepét, amely az akkori világszínvonalnak megfelelő tudományos gárdával és korszerű felszereléssel rendelkezett. Az Iregszemcsei Kísérleti Gazdaság önálló vállalatként 1950. október 1-jén alakult. Döntő jelentőségű volt az intézmény fejlődésében, amikor azt intézeti rangra emelték 1954-ben, Délkelet-dunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézet elnevezéssel. 1991-ben mint önálló kar csatlakozott a Pannon Agrártudományi Egyetem szervezetéhez. 2000-ben került az akkor megalakult Kaposvári Egyetem szervezetébe, mint a négy alapító kar egyike. Az egyetem strukturális átszervezésének nyomán jelenleg az Agrárközpont részeként működik.
Az 1950-60-as évek mezőgazdasági kutatás-fejlesztésében jelentős regionális szerepet játszott az Intézet. Az 1970-80-as években a hüvelyes és olajos kultúrák nemesítése, vetőmag-előállítása, valamint az ehhez kapcsolódó szakterületek váltak az Intézet fő profiljává, melyek napjainkig megmaradtak fő tevékenységi körének. Az Intézetben nemesített szójafajták és napraforgó fajták/hibridek évtizedekig vezető szerepet töltöttek be a hazai vetésterületen, és néhány közülük Európa-szerte is ismert volt.
Az Intézet fő profilja a nemesítés, fajtafenntartás, vetőmagtermesztés. A „kutatás-fejlesztés-innováció” szemléletében gondolkodva és cselekedve elsősorban alkalmazott kutatási tevékenységet folytatnak különböző kutatási programokban.
*
Szépe Ferenc FM főosztályvezető „A mezőgazdaság jövőbeni kilátásai” címmel tartott előadást. Ebből idézünk: A jövőkép megalkotása a rajtunk kívüli adottságok és a bennünk lévő belső szándékok feltárása, ütköztetése, egységbe ötvözése. Mozgásterünk kereteit, pályáit különböző természeti törvényszerűségek jelölik ki, de konkrét helyünk, helyzetünk kialakításában bizony magunk is cselekvő résztvevők vagyunk. Jövőképünk tehát egyfajta terv, amelynek lehetőségében hiszünk, ami magától nem, de következetes erőfeszítéseinkkel valóra tud válni.
A Föld mezőgazdasági művelésre alkalmas területei, beleértve a folyók, tavak, tengerek élővilágát is, drámai mértékben csökkennek, miközben bolygónk népessége gyorsuló ütemben növekszik és néhány éven belül túl fogja lépni immár a 8 milliárd fős szintet is. Az iparosítás és urbanizáció újabb és újabb területeket hódít el a természettől. Azzal kell számolnunk tehát, hogy a jövő felé haladva egyre kisebb nagyságú természeti erőforrás felhasználásával kell tudnunk megoldani a társadalom élelmiszerrel és más alapanyaggal történő ellátását. Erre a fokozódó súlyú kihívásra csak a mezőgazdaság és élelmiszer-feldolgozás folyamatos és tudatos fejlesztésével lehet választ adni, ellenkező esetben éhínséggel és más társadalmi zavarok kialakulásával kell a nem is messzi jövőben szembe néznünk.
Ha a magyar mezőgazdaság teljesítményét, a hozzáadott érték nagyságát mutató adatokat vesszük szemügyre, akkor azt látjuk, hogy bizony nem tartozunk a világ élmezőnyébe.
Ennek a közepesnek minősülő teljesítménynek a hátterében tehát egyértelműen „emberi” tényezők húzódnak meg: a termelési és piaci ismeretek korlátozottsága, a kockázatviselési képesség és vállalkozói kedv hiánya, az együttműködési készség fejletlensége. Tudást és szemléletmódot, értékrendet, általános humán és szakmai műveltség szintjét egyszerre kell fejleszteni ahhoz, ha mezőgazdaságunkat valóban újra sikertörténetté kívánjuk formálni.
Átfogó megújulás szükséges, melynek kulcsa az értékteremtő innováció ösztönzése. Csak alapjaiban új termelési, feldolgozási és értékesítési megoldások kidolgozásával és gyakorlatba történő bevezetésével tudunk kiemelkedni abból a közepes teljesítménykategóriából, ahol jelenleg tartózkodunk. Célunk, hogy a gazdasági-társadalmi és környezeti kihívásokra választ adó alkalmazásvezérelt kutatás-fejlesztés és innováció irányába mozduljunk el.
Ezeket a folyamatokat tovább kívánjuk vinni, amiben számítunk mind a Magyar Tudományos Akadémia, mind a felsőoktatás, mind a vállalkozások partnerségére. A kutatás, oktatás és gyakorlat közötti élő és kölcsönös kapcsolatok kialakításában a Földművelésügyi Minisztérium aktív közvetítő szerepet kíván vállalni, az ehhez szükséges személyi és szervezeti háttér megteremtésére komoly energiákat fektettünk az elmúlt két évben.
A változás természetesen nem egyik pillanatról a másikra tud megvalósulni: a bizalom létrejötte, az együttműködési rendszerek felépítése éveket vesz igénybe. Nagy kérdés, hogy tudunk-e egy távolabbi jövő érdekében is erőfeszítéseket tenni, vagy a rövid távú haszon és sikerek keresése határozza meg cselekvésünk irányait?
A mai ünnepség arra bíztat, hogy évtizedes távlatokban gondolkozva fogalmazzuk meg a jelen feladatait. Nemcsak magunkért, de jövő generációk sorsáért is felelősséggel tartozunk.
*
Németh Tamás akadémikus az aggódás hangján szól a Tartamkísérletek múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
Előadását néhány megszívlelendő idézettel kezdte, amelyek közül kettőt emeltünk ki:
„Minél kisebb az agy, annál nagyobb az öntudat.” (Ezópus)
„A lovagkor leáldozott, eljött a szócsavarók, közgazdák, számfejtők ideje.” (Edmund Burke)
Egy mai is érvényes, 150 évvel ezelőtti megállapítással folytatta:
„Még ma is alig látni mást, mint egyik gabonaföldet a másik után. Közben alig valami változatosság: kevés ipari növény és kevés takarmány. És a gabonanövények között is csak egyik vagy másik faj van túlsúlyban. A búza uralja a legnagyobb területet.”
„Csalódik az, aki a nagy termékenységen nagy átlagtermést ért. A nagy termékenység abban áll, hogy kicsi munkával érnek el átlagos eredményt. A gazdaság extenzív természete hozza magával, hogy a termés nem magas. A termékenység Magyarországon nem abszolúte, hanem relatíve nagy.” (Dr. Heinrich Ditz, 1867)
Földünk egyharmada szárazföld és annak mindössze 11 %-a alkalmas művelésre, ami ráadásul évről évre fogy az urbanizáció következtében. Ma már több ember él városban, mint vidéken – mondta.
A tartamkísérletekre térve sajnálatos tényként állapította meg, hogy a valamikori tizenegynéhány tartamkísérleti helyszínből napjainkra mindössze négy maradt: Iregszemcse, Bicsérd, Nagyhörcsög és Debrecen. Szomorú valóság, hogy sem az irányító hatóság, sem a tudomány fellegvára nem tudta megteremteni azokat a forrásokat, amelyekkel ezeket a kísérleteket finanszírozni lehetne. A tartamkísérletek pedig számos, az agráriumot és a környezetet érintő kérdésre tudnak egzakt válaszokat adni. Erre vonatkozóan kifejtette, hogy az egyik legfontosabb tényező a talaj tápanyagtartalma, ezért a tápanyag-szolgáltató képesség megőrzésére, illetve fokozására irányuló kutatások nélkülözhetetlenek.
A tartamkísérletek jellemzői:
• kísérleti módszertani kérdések
• tudományos kérdések felvetése
• kezelések és tervezés
• területi homogenitás
• sokoldalú hasznosíthatóság
A sokoldalú hasznosíthatóságra vonatkozóan néhány példát említett, mint a klímaváltozás hatásainak vizsgálata, a fenntartható fejlődés problémája, a környezetvédelem, az ipari és városi terhelés.
Milyen újabb lehetőségek vizsgálatára, elemzésére adnak módot a tartamkísérletek?
1. Környezeti változások nyomon követése
2. Monitoring
3. Új módszerek és technikák kifejlesztése, tesztelése, kalibrálása
4. Az eredetitől eltérő, új típusú vizsgálatok indítása
5. Új értékelési módok bevonása (statisztika és modellezés)
A tartamkísérletek indításakor az alapcél a szántóföldi növények tápanyagigényének tanulmányozása volt, amely napjainkra kibővült az ökológiai (flóra és fauna), monitoring, növényvédelmi, környezetvédelmi, modellezési kutatásokkal.
A kísérletek tervezését, a kezeléseket a fentiek figyelembevételével lehet, szükséges változtatni.
A kísérlet végrehajtás technikájára utalva kifejtette annak körültekintő és alapos végrehajtását, elemzését. Ennek lépései: adatfelvételezés, adatfeldolgozás és adatbázis építés. A másik lényeges elem a talaj- és növényminták archiválása.
Végül arról beszélt, hogy ha valakik komolyan vennék és felismernék a tartamkísérletek fontosságát, akkor egy új stratégiát kellene építeni, amely csak akkor lehet működőképes, ha megfelelő intézményrendszert és anyagi forrásokat állítanak mögé.
*
Karsai Ildikó osztályvezető, Martonvásárról érkezett az MTA ATK képviseletében. Előadásának címe: Molekuláris genetika a növénynemesítés szolgálatában. A gyakorló gazdáktól kissé távol álló tudomány lényegét megpróbálom közérthetővé tenni. A kutatás lényege, hogy számtalan genetikai anyag: termesztett és tájfajta búzák vizsgálata során azokat a kromoszómákat keresik, amelyek az abiotikus (hő- és egyéb környezeti stressz) tényezőkkel szemben ellenállóságot mutatnak. 270 populációt vizsgálnak. Az eredményeket átadják a nemesítőknek, akik ezeket a tulajdonságokat igyekeznek a különböző nemesítési programok során előállított fajtákba beépíteni.
*
Treitz János „Iregszemcse ma” címmel tartott előadást, úgy is mint az intézet operatív irányítója, vagyis vezetője.
Az Intézet ma 360 ha területen gazdálkodik – mondta és lényegében öt növényfaj kutatásával, nemesítésével foglalkozik: napraforgó, szója, takarmányborsó, csicseriborsó, karósbab. A jövőről nem valami optimista hangon beszélt az operatív irányító, amikor kifejtette, hogy Iregszemcse nem képes felvenni a versenyt a multinacionális cégekkel. Abban bíznak viszont, hogy az itt nemesített, szerényebb képességű fajták, a hazai klimatikus viszonyok és szélsőségek mellett jobban megállják a helyüket, mint az igényesebbek.
*
Csak felsorolásszerűen, hogy miről hallatott még a megjelent, népes számú érdeklődő.
Mészáros Géza: A napraforgó nemesítés új irányvonalai a Gabonakutatóban: Clearfield és Clearfield plus típusú hibridek.
Karika András, Hoffmann Richárd, Varga Csaba, Kiss Csongor: Költség- és környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszer a Genezis technológiában.
Jakab Tímea: A szója gyomirtásának lehetőségei.
Potyondi László: Biogáz fölös-iszap felhasználása szántóföldi kultúrák tápanyag-gazdálkodásában.
Csikász Tamás: A napraforgó jövőképe a Kárpát-medencében termesztési és nemesítési oldalról.
*
Ezután a csepergő esőben kivonultunk a főépülethez, ahol egy emléktábla koszorúzása keretében méltatta Frank József – az intézet egykori munkatársa és később is társnemesítője – Kurnik Ernő professzor munkásságát. (Az egykor nagyhatalmú professzor –, mert mindenkinek így illett (kellett) szólítani a tudós nemesítőt – egy-egy anekdotába illő cselekményéről talán, egyszer majd beszámolnék.)
*
A poszterbemutató sok érdekes eredményről számolt be.
*
A szponzoroknak is volt módjuk az időközben kissé megfogyatkozott érdeklődők előtt tájékoztatást adni a tevékenységükről, amelyet szakember-találkozó követett. Ha jól meggondoljuk, egész nap szakember-találkozó volt.
*
Az összefoglaló, zárszó bizonyára érdekes és tartalmas összefoglalóját adta a napnak és felvázolta a jövőt, hogy ezentúl rendszeresen, évente terveznek ilyen konferenciát szervezni.
Azért írtam, hogy bizonyára, mert csak gondolom, hogy így lehetett, miután – szégyen ide, szégyen oda – a rendezvény végét már nem vártam meg, amelyhez egyébként gratulálok.
(Dr. Bódis László – Agrofórum Online)
