Lehet, hogy idei év sikernövénye az őszi árpa lesz? A termését tekintve mindenképpen, mert 7 t/ha alatt egyetlen gazdaság sem takarított be takarmányárpát. Kár, hogy a piac nem keresi és a kereskedők valahol 35-37 ezer Ft-os áron fitymálják a portékát. Az már számítás kérdése, hogy a hektáronkénti árbevétel: 245-259 ezer Ft fedezi-e a költségeket.
A „félidős” repce talán jobb lesz, mint amire számítottak a gazdák. Volt már az idén 4,4 t/ha-os termés is Bogyiszlón. Akik eddig betakarították, szinte mindenki a 4 t/ha, vagy azt megközelítő termésátlagról számolt be. Az ár hektikusan mozog 100 ezer Ft/tonna körül, és napról napra változik, ahogy a nyugat-európai piacok azt mozgatják. Ha marad a 4 tonnás termésátlag, pontosabban, akinél marad ez az átlag, az a gazda/gazdaság némi nyereséget is elkönyvelhet, ha az árak nem süllyednek lejjebb a fentebb említettnél, mert a 400 ezer Ft-os hektáronkénti bevételen azért szépen marad haszon.
A búza betakarításnak még az elején vagyunk, de az a helyzet, hogy a minőségbe vetett remények elszállni látszanak, a vetőmagról nem is beszélve. (Erre még visszatérünk.)
A termésátlagok ugyancsak „szórnak”. Az 5 t/ha-tól a 8 t/ha-ig. Ennél magasabb számot senki nem tudott mondani, de a hátralévő aratni való vonatkozásában sem.
Az a vélekedés miszerint, ha kevesebb a mennyiség, majd jobb lesz a minőség, megdőlni látszik, azon egyszerű oknál fogva, hogy a korai fajták kivételével – egy-két helyen még azoknál is – a búza megszorult. Ritkán látni ilyen töppedt, aszott szemeket, mint némely fajta esetében. Ez a megszorulás pedig kihatott a minőségre. Nincs hektolitersúly, ami van, az is 70 alatti, a fehérje 10% körül ingadozik, a sikér is csak 22-25-ös értéket mutat. Minek tulajdonítható ez a minőségromlás? Aligha tévedünk, ha elsődlegesen a vízhiánnyal, meg a légköri aszállyal magyarázzuk, ami nyilvánvalóan a tápanyagfelvételt és annak beépülését is akadályozta. Az eredmény: töppedt búzaszemek és csapnivaló minőség.
Hogy ehhez mit szólnak majd a kereskedők, de leginkább a molnárok? Borítékolható a válasz, meg az is, hogy a boltokban egyre több lesz majd a teljes kiőrlésű liszt, meg az abból készült pékáru és az egészségesnek elhíresztelt korpás kenyér, ami kétségtelen, hogy jó hatással van, vagy lehet az emésztésre, de ha csak némileg is fertőzöttek a szemek fuzáriummal, akkor még a laikusok is tudják, hogy milyen problémákat – vagy is egészségkárosodást – okozhatnak embernek, állatnak egyaránt.
Amennyiben a búza tonnájáért a most beígért 42 ezer Ft-os ár felfelé nem mozdul, a hat tonnás termésátlag alatti termelők mélyen el fognak gondolkodni az ősz folyamán, hogy: vetni, vagy nem vetni? – ez itt a kérdés. „Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri balsorsa nyűgét, s nyilait, vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen…” (Prózaibban fogalmazva: csökkenti a búza vetésterületét, ha fel nem is hagy a termesztésével és addig tűri a veszteségek termelését, amíg a cérna el nem szakad.) Vissza a földre! Mert a vetőmagról is szólni kell. És egyébként sem illik – Shakespeare örök becsű mondatait eltorzítva – a termelő baján gúnyolódni.
Ha cinikus lennék, arra a kérdésre, hogy a búzaszemek hány százaléka fog átesni a 2,2 mm-es rostán, azt válaszolnám, hogy mind.
Ennyire persze nem tragikus a helyzet, de hogy engedményekre szükség lesz, az biztos és akkor a csíraképességről még fogalmunk sincs. Ez aztán „beteheti a kaput” az egyébként is alacsony arányú fémzárolt vetőmaghasználatnak, ami viszont már tragikus. A búza az eddigi tapasztalatok alapján, legfeljebb vigaszágon juthat néhány kiemelkedően magas hozamot produkáló termelő esetében a jövedelmező kategóriába.
Egy-két gondolat elhangzott a kukoricáról meg a napraforgóról is. Ha nem jött volna két hete egy létfenntartáshoz szükséges csapadék, akkor a kukoricára keresztet vethetnénk, és a folytatás sem túl bíztató.
Ja, és újra támad a kukoricabogár, amelyet már majdnem elfelejtettünk.
A napraforgó még bírja. A virágzás robbanásszerű volt, ami ebben a melegben érthető is.
Hát felebarátaim ezt láttuk, hallottuk, de azért ne veszítsük el a csüggedésünket!
Úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna – mondják az öregek és erre a státusra már koromnál fogva magam is jogot formálok, azért mertem leírni.
(Dr. Bódis László – Agrofórum Online)