A hozamtérképezés a precíziós (helyspecifikus) gazdálkodás egyik leginformatívabb feladata.
A hozamtérképezés a precíziós (helyspecifikus) gazdálkodás egyik leginformatívabb feladata. A hozamtérképezés a megfelelő szenzorok adatgyűjtése alapján – agrár-informatikai szaktudás birtokában – egyrészt az adott év gazdálkodásának sikerességét bemutató informatív térképet, másrészt a következő gazdasági évhez szükséges döntéshozatal alapinformációit szolgáltatja. A hozamtérkép megmutatja a hozam táblán belüli heterogenitását, más adatokkal, elsősorban a talaj tápanyag-ellátottságával összevetve a helyspecifikus tápanyag-visszapótlás tervezéséhez segít hozzá.
—————————–
Cikkeink precíziós gazdálkodás témakörben >>>
—————————–
Az előző év enyhe tele és a korai, meleg tavasz bizakodásra adott okot a kukorica várható terméseredményeinek tekintetében. A csapadékos nyár helyenként pozitív, néhol azonban negatív hatással volt a kukorica fejlődésére, melynek betakarítása hamarosan mindenütt befejeződik, a terméseredmények így lassan ismertté válnak. A betakarítás fontos lépése a szántóföldi növénytermesztésnek, hiszen a sikeresen megtermelt és kártevőktől, kórokozóktól megvédett terményt megfelelő minőségben (tisztaság, kevés tört szem stb.) le kell hozni a tábláról.
Minél pontosabban tudjuk meghatározni az adott terület hozamát, annál pontosabbá tudjuk tenni tápanyag-gazdálkodásunkat. A precíziós technológia használata lehetővé teszi a hozam térképezését (elsősorban a GPS-technológiának köszönhetően), azaz a hozam, a szemnedvesség, valamint egyéb kiegészítő információk mérését és azok rögzítését a térképezéshez szükséges koordinátákkal együtt. A sűrű, kb. másodpercenként rögzített adatok révén pontos képet kaphatunk tábláink hozamáról, illetve annak változékonyságáról.
Hozammérő szenzorok
Az első hozammérő szenzorok az 1980-as évek elején jelentek meg és a pillanatnyi hozam mérésére, illetve a tábla teljes hozamának mérésére voltak alkalmasak. Azóta ezeknek a szenzoroknak több változatát dolgozták ki, melyeknek egy része a gyakorlatban nem vált be, más részük azonban elterjedt és ma is megtalálható a gyakorlatban.
A mai korszerű betakarítógépeken jellemzően már alapfelszereltségként megtalálhatóak a hozam- és szemnedvesség mérő szenzorok – általában GPS vevő nélkül, tehát a pillanatnyi és a teljes hozam mérésére alkalmas formában. Opcióként – akár utólag is – egy GPS vevő hozzáadásával ezek a betakarító gépek alkalmassá tehetőek a hozam térképezésére.
A ma elérhető hozammérő szenzorok közül a legelterjedtebb változat az ütközőlapos megoldás. Ezek kialakításuknál fogva az elevátor felső fordulási pontja közelében vannak felszerelve, lehetővé téve ezzel, hogy a szemek megfelelő irányból tudjanak az ütköző lappal ütközni (1. kép). Ez a kritérium egyúttal megköveteli, hogy a szenzor, illetve annak házának kialakítása illeszkedjen az adott betakarítógép elevátorához. Emiatt, ezek a szenzorok gépspecifikusak – gyártmányonként, illetve típusonként eltérőek.
1. kép: Ütközőlapos hozammérő szenzor beszerelés előtt
A korábban alkalmazott optikai hozammérő szenzorok elhelyezése sokkal kevésbé volt gépspecifikus, mindössze két furat kellett a magfelhordó két oldalára, melyen keresztül az adó- és vevőegység látta egymást. Ez a megoldás kedvelt az olyan gépeknél, amelyek gyárilag nincsenek hozammérő szenzorral felszerelve, bár a szenzorok kopása növelheti a mérés pontatlanságát.
A könnyen beszerelhető szenzoroknak köszönhetően a hozamtérképezés gyakorlatilag bármilyen gabonabetakarító gépre utólag is felszerelhető. Mind a gyári, mind az utólagos verzió vezérlő monitorja alkalmas a hozammérés mellett a gép automatikus kormányzására is, illetve az aratási szezonon kívül egyéb munkagép vezérlésekre is használhatóak.
Hozamtérképek
A mért hozamadatok valamilyen adathordozón (USB meghajtó, SD kártya, CF kártya, stb.) keresztül, esetleg egyes gyártók által kínált vezeték nélküli adatátviteli megoldással az irodai számítógépre kerülnek, ahol megfelelő szoftverrel elkészíthetőek és elemezhetőek a hozamtérképek (1. ábra).
1. ábra: 2014-ben készített kukorica hozamtérkép
A helyspecifikus hozamtérképezés gyakorlatilag bármilyen gabonabetakarító gépre felszerelhető. A hozamtérkép a hozzáértők számára képet ad a mezőgazdasági táblák heterogenitásáról, valamint fontos kiegészítő információt nyújt a szakszerű tápanyag-gazdálkodáshoz.
A helyes hozamtérkép elkészítéséhez azonban megfelelő szakértelemmel kell rendelkezni.
A hozammérő szenzorok meghatározzák a hozamadatok értékét, amelyeket kiegészít a helyadatokat szolgáltató GPS koordináta. A hozamadatok és a koordináták minden rendszerben speciális formátumban, a fejlesztők által a hozammérő rendszerekhez tartozó szoftverek számára értelmezhetően kerülnek elmentésre. Az adatok beolvasásához nem szükséges különösebb szakértelem, azonban a nyers adatok még hibával terheltek lehetnek (2. ábra), illetve a nyelvi akadályok miatt érdemes a feldolgozást szakértőre bízni.
2. ábra: A hozammérő rendszer által rögzített adatok térképi megjelenítése (2013)
Az adatok gyűjtését kalibrációnak kell megelőznie, hiszen a szenzorokat hozzá kell hangolni az adott betakarító géphez. A beállításokat és a kalibrációt követően a szenzorok megkezdik az adatgyűjtést. Korábban a szenzorok elsősorban a hozamot és a szemnedvességet mérték, a mai, korszerű eszközök azonban már egyéb kiegészítő adatokat is mérnek és számolnak. Ilyenek például a haladási sebesség, a területteljesítmény, az átáramlott anyagmennyiség, vagy a domborzati viszonyokat megjelenítő térkép (3. ábra).
3. ábra: A hozammérés során mért domborzati térkép
A betakarítás során a hozammérés egyre inkább automatizált, azonban a helyes mérési eredmények biztosításához magas szinten képzett személyzetre van szükség. A szenzorok meghibásodását ugyan a rendszerek visszajelzik, azok figyelmen kívül hagyása azonban adatvesztéshez vezethet.
A helyes hozamtérkép csak akkor hozható létre, ha a mérési adatok a valóságot ábrázolják. A gyakorlatban hibák adódhatnak a mért adatok begyűjtése során – például a nem teljes vágási szélességben betakarított sorok mentén a gépkezelő nem módosítja a vágóasztal szélesség érzékelést, vagy nem engedi annak automatikus érzékelését –, így a hozamadatok helytelen adatokat is tartalmazhatnak. Hasonló problémát okoz a vágóasztal magasságának pontatlan érzékelése, vagy a vágóasztal nem következetes kiemelése. A táblavégi fordulásoknál ugyanis a rendszer leállítja az adatrögzítést, amennyiben a vágóasztal megfelelő magasságig felemelésre kerül – hiszen már learatott területen halad a gép. Ha ez a kapcsolási magasság helytelenül van beállítva, esetleg az érzékelők meghibásodása miatt nem áll le az adatnaplózás, vagy a gépkezelő nem, illetőleg nem mindig emeli fel kellően magasra a vágóasztalt, nulla hozamú adatok kerülnek rögzítésre. Ezeknek az adatoknak az adatbázisban tartása hibás hozam- illetve szemnedvességtérképet szolgáltat a felhasználók számára. Az adatok szűrését a legtöbb térinformatikai alapon működő szoftver el tudja végezni, így a kellő gyakorlattal rendelkező szakértő a döntéshozatalhoz a megfelelő térképet tudja elkészíteni (4. ábra).
4. ábra: A nyers adatok, illetve a szűrt adatok alapján készített szemnedvesség térkép
A térinformatikai adatszűrést követően számos lehetőség adódik a helyes hozamtérkép megjelenítésére. A raszteres, vagy isovonalas térképek már kellően szemléletesek ahhoz, hogy látványosan megmutassák a táblán belül jelentkező különbségeket (5. ábra).
5. ábra: Raszteres és izovonalas formátumban megjelenített hozamtérkép
A térképeken kívül a szoftverek egyéb adatokat is megjelenítenek, amelyek segítségül lehetnek a gazdálkodóknak több területen is. A hozamtérképek hasznosak lehetnek ahhoz, hogy a gazdálkodók eldönthessék érdemes-e befektetni egyéb precíziós technológiai elemek megvásárlásába. Amennyiben a hozamtérkép nem mutat megfelelő heterogenitást a táblán belül, akkor elképzelhető, hogy a talajtulajdonságok kiegyenlítettsége nem indokolja a helyspecifikus tápanyag-visszapótlást. Másodsorban, ha a hozamtérképek kellő heterogenitást jeleznek egy táblán belül, akkor az információt szolgáltathat a talajtulajdonságok változatosságáról. Így a hozamtérkép elemzése ahhoz segít hozzá, hogy az eltérő tulajdonságokkal rendelkező területek pontos kiterjedését és elhelyezkedését meghatározzuk. Az egymást követő években készített hozamtérképek a mezőgazdasági tábla eltérő tulajdonságú területeinek pontos nyomonkövetését teszik lehetővé (6. ábra).
6. ábra: 2013-as és 2014-es izovonalas formátumban megjelenített hozamtérkép
Bár a hozamtérkép azt nem mutatja meg, hogy melyik talajtulajdonság tér el a táblán belül, tehát a talajvizsgálatot nem helyettesítheti, de segíthet a talajminta-vételi stratégia optimalizálásában, a minél költséghatékonyabb talajelemzési mintaszám meghatározásában. Illetve, rendelkezésre állnak már olyan irodai szoftverek is, melyek lehetővé teszik a tábla minden egyes részének – kezelési egységének – ökonómiai elemzését, jövedelmezőségi térképezését. Ezek a hozamadatok és a hozzá tartozó terményár határozza meg az egyes részterületek bevételi oldalát.
Dr. Milics Gábor, Smuk Norbert, Pörneczi Attila
NYME Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Biológiai Rendszerek Műszaki Intézete, Mosonmagyaróvár
A cikk az Agrofórum Szaklap 57. extra számában olvasható! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!
Részletek >>>
(Agrofórum Online)