Növényvédelem

A napraforgó agrotechnikai védelméről

Agrofórum Online

Megkülönböztethetünk alapvető és nem alapvető növényvédelmi eljárásokat, továbbá egyéb, a védekezés eredményességét támogató tevékenységeket.

Mit értünk agrotechnikai védelem alatt? A fogalom létrejöttéhez az a felismerés vezet el bennünket, hogy az agrotechnikának szinte minden mozzanata befolyásolja valami módon a növények egészségi állapotát. Vagyis agrotechnikai védelem alatt az agrotechnika elemeinek olyan tudatos megválasztását (alkalmazását) értjük, melyek hátráltatják a fertőzések létrejöttét és a betegségek kifejlődését.

 

Megkülönböztethetünk alapvető és nem alapvető növényvédelmi eljárásokat, továbbá egyéb, a védekezés eredményességét támogató tevékenységeket. Melyek ezek?

Alapvető növényvédelmi eljárásnak kell tekintenünk a következőket: genetikai védelem, agrotechnikai védelem és a kémiai védekezés. – Miért? – Mert egy veszélyes betegség intenzív fellépése esetén ezeket a védelmi módokat minden esetben alkalmazzuk. – Gondoljuk csak meg! –

A genetikai védelem a fajta vagy hibrid megválasztásával mindig megvalósul, ugyanis a termeszteni kívánt genotípus az egyes betegségek iránt valamilyen szintű ellenállóságot vagy fogékonyságot mutat. Mint már említettem, az agrotechnika egyes mozzanatai szintén hatnak valamilyen szinten a betegségek megjelenésére. Azonban egy veszélyes betegség esetén, amennyiben nem kielégítő a fajta ellenállósága, vagy kifejezetten fogékony, és a jól alkalmazott agrotechnikai módok sem bizonyulnak elegendőnek, úgy rendszerint nélkülözhetetlen eszközzé válik a kémiai védekezés.

Nem alapvető növényvédelmi eljárásnak nevezhetjük azokat a védelmi módokat, melyekre nem minden esetben, csak esetenként számíthatunk, mint pl. az egyébként rendkívül fontos biológiai védekezésnél vagy a mechanikai védelem alkalmazásánál.

Védekezést támogató tevékenységnek nevezhetjük pl. a betegségek előrejelzését vagy a karantén rendszabályokat.

Természetesen ezek a besorolások semmiképp nem a tevékenység jelentőségét minősítik, kivétel nélkül minden védelmi mód vagy tevékenység elsődleges jelentőségű lehet – ezt mindig a konkrét gazda-parazita kapcsolat határozza meg.

Az alapvető védelmi módok közül a genetikai és agrotechnikai védelem azonban egy dologban alapvetően különbözik a kémiai védelemtől: az üzemben, a termelés színterén nincs közvetlen költsége, a termelés irányítójának szakmai tudásán alapszik. (A termelésben a genetikai védelem és az agrotechnikai védelem nem igényel ugyan közvetlen költséget, ugyanakkor közvetett költsége van, ami a döntéshozó szakmai tudásának „előállítási” költsége, tehát oktatási és továbbképzési költségek.)

E hosszúra sikerült bevezető után nézzük meg – a teljesség igénye nélkül – hogy melyek azok az agrotechnikai védelmi lehetőségek, melyek a segítik a betegségek kártételének csökkentését a napraforgóban.

Okszerű növényi sorrend

Jól ismert, hogy a napraforgónak több kórokozója is olyan képletekkel rendelkezik, melyek hosszú évekig életképesek maradnak a talajban. A peronoszpóra (Plasmopara halstedii) petespórái (1. kép), a szürkepenész (Botrytis cinerea) és a fehérpenész (Sclerotinia sclerotiorum) szkleróciumai vagy a hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina) mikroszkleróciumai 6-8 évig, esetenként tovább is életképesek maradhatnak a talajban. Természetesen az életképes áttelelő képletek mennyisége folyamatosan csökken, ennek ellenére arra kényszerülünk, hogy kijelentsük, hogy legalább 5 évig ne kövesse a napraforgó önmagát. Amit aztán nem tartunk be! – Mert gyakorlatilag nem lehet betartani. – Sőt! Problémánkat még tovább fokozza, hogy az előzőek közül – a peronoszpóra kivételével – a másik három rendkívül polifág. A szürkepenész a szőlőn és a bogyós gyümölcsűeken kívül is számtalan zöldségfélét és dísznövényt megtámad. A fehérpenész a repcét és a szóját ugyanúgy súlyosan károsítja, mint a zöldségeket és dísznövényeket. A napraforgó hamuszürke szárkorhadás okozója több mint 700 növényt képes megtámadni – szántóföldi vonatkozásban kiterjedt termesztése miatt elég, ha csak a kukoricát említem.


1. kép: A napraforgó-peronoszpóra petespórái (oospórák) a napraforgó szárából készült metszetben

Úgy gondolom, hogy a felsorolt példák elegendőek arra, hogy rádöbbentsenek bennünket, hogy milyen nehéz „okszerűen” dönteni – a döntés szinte mindig arról szól, hogy „melyik ujjamat harapjam meg” – vagyis két vagy több rossz közül „melyik a kisebb rossz”.

Néhány éve a fehérpenésszel volt egy meglepő tapasztalatom. Két napraforgó tábla közül az, ahol három éve volt napraforgó, alig fertőződött, ezzel szemben az, ahol 5 vagy 6 éve volt napraforgó 20 % feletti szklerotínia-fertőzöttséget mutatott! – Hát ez meg hogy lehet? – Oly módon, hogy a több évvel ezelőtti napraforgó 2005-ben volt azon a bizonyos táblán! – A 2005-ös év – igen csapadékos július-augusztusa miatt – olyan nagy fertőzöttséget „hozott”, hogy nagyon hosszú évekre elszennyezte szklerócium-tömegével az illető tábla talaját. Tehát a „minél később kövesse önmagát a napraforgó” – egyébként helyes elvét – sem szabad mechanikusan alkalmazni.

Nos, ennyi sok rossz hír után abban keresek mentséget, hogy leírom azt, amit minden termelő jól tud – de legalább jó hír –, hogy a napraforgónak legjobb előveteményei a kalászosok. Sőt, ezek utónövénynek sem rosszak.

A növények táplálása

Úgy a makro-, mint a mikro- és nyomelemek tekintetében van egy pár nagyon lényeges általános szabály. Alapvetően abból kell kiindulnunk, hogy a napraforgó nagyon élelmes növény, 6 méter mélységre képes „leküldeni” gyökereit. Ezen alapul élelmessége, no meg rendkívüli szárazságtűrése.

Makroelemek tekintetében is elmondhatjuk, hogy nem hálálja meg a bőségesen rendelkezésére bocsátott tápanyagot. Természetesen a mai modern termesztésben a rendszeres időközönként végzett talajvizsgálatokra alapozzuk a három alapvető makro-tápanyag (NPK) kiadásának kívánt termésszinthez optimalizált mennyiségét.

A gyakorlatban leggyakrabban a három makroelem arányával összefüggő, illetve a N mennyiségével kapcsolatos hibákkal találkozom. A nitrogénnel gyengén ellátott növények „sápadtak”, leveleik kisebbek – ennek majd a termés mennyiségében és minőségében látjuk kárát. Legalább ekkora – ha nem nagyobb – a baj ellenkező esetben. Számtalanszor találkoztam a szélsőségesen nagy N bőség súlyos következményeivel: a szürkepenészes tányérrothadás gyakoriságának mértéke és a rothadás súlyossága többszörösére nő, ha az optimálistól számottevően több nitrogénhez jut a növény.


2. kép: Fehérpenész aszkospórás eredetű szárközép-fertőzése

A szklerotíniás szár és tányérrothadás esetén, ha lehet, még súlyosabb a helyzet. Igaz régen, több mint 30 éve, két szélsőséges esettel találkoztam. Egyik esetben két szomszédos Luciolle hibriddel bevetett tábla egyike 8-10 %-ban volt fertőzött fehérpenészes tányérrothadással, a másik 70 %-ban. Utólag derült ki, hogy az első táblát napraforgó alá töltötték fel tápanyaggal, a másodikat pedig ősszel búza alá készítették elő, de a vetésből kikésve tavasszal napraforgó került a táblába. Egy másik, hasonló esetben a szélsőségesen nagy N-bőség miatt egy NSH-63 nevű hibrid állományában tapasztaltam, hogy virágzás végén a szárközép szklerotínia fertőzés miatt derékmagasságban eltört – a 105 ha-os táblából csak 15 ha maradt állva (2. kép).

Hangsúlyozom: ezek szélsőséges esetek voltak, az optimálisnál jóval nagyobb N-dózist kaptak. – De éppen ez a tanulságos, markánsan jelzik a túladagolás következményét ! – Amennyiben csak 20-25 %-kal több az optimálisnál a N, úgy csak annyi látunk, hogy fellépett 10-15 % szklerotínia – nem látványos a „történet” – nem is sejtjük, hogy „mitől jött” valójában a fertőzés.

A mezo-, mikro- és nyomelemek minden növény esetében fontosak. A napraforgó tonnánként 24 kg Ca-ot, 12 kg Mg-ot és 10 kg S-t igényel. A mikroelemek közül elsősorban sok vasat, majd csökkenő sorrendben mangánt, cinket és rezet igényel. A hiányos mezo- és mikroelem-ellátás ugyancsak „sápadt”, a normálisnál kisebb levelű állományt eredményez, alacsonyabbak a növények. Ezek az elváltozások általában nem a betegségek fellépésére hatnak, hanem a termés mennyiségét és minőségét csökkentik nagymértékben.

Talaj-előkészítés

E címszó alatt nem kívánok a részletekbe menni. A cél az, hogy a vetés idejére egyenletes, mintegy 10 cm mély, aprómorzsás magágyat biztosítsunk. A talaj tömődése estén néhány évenként középmély lazítás válhat szükségessé. A megfelelő minőségben előkészített talajba történő vetés elősegíti az egyöntetű kelést, ami a kiegyenlített állományt eredményez, amit a betegségek kevésbé károsítanak.

Vetés

A vetés ideje több szempontból is meghatározó. Általában azt szoktuk mondani, hogy az optimális vetésidő akkor van, amikor a talajhőmérséklet a vetés mélységében eléri a 10-12 oC-ot. Valamikor, az 1970-80-as években – amikor a betegségek közül a tányérrothadások (fehérpenész, szürkepenész stb.) domináltak – előszeretettel ajánlottuk a korábbi, mérsékelten korai vetést, ezzel azt remélve, hogy a korábbi érés hozzásegít a korábbi betakarításhoz és így kisebb a tányérrothadások által okozott kártétel.
Az utóbbi 30-35 évben megváltoztak a napraforgó betegségek dominanciaviszonyai. A korábban jelentéktelen fómás szárfoltosság (Phoma macdonaldii) és az alternáriás eredetű levél- és szárfoltosság (Alternaria helianthi és A. helianthinficiens) mind nagyobb mértékű lett.

E két szárfoltosság okozóhoz társult 1981-től a harmadik, a legveszélyesebb szárfoltosság okozó, a Diaporte helianthi.

Hamarosan kiderült, hogy a szárfoltosság okozóinak kedvez a minél korábbi vetés!

Ugyanakkor észrevettük, hogy a D. helianthi megjelenésével és elterjedésével számottevően háttérbe szorult a szürkepenészes tányérrothadás. A következő változás az volt, hogy 2000-től szinte teljesen eltűnt a diaportés szárfoltosság, ugyanakkor a szürkepenészes tányérrothadás gyakorisága „nem kapaszkodott” vissza az 1970-es évek szintjére. Így az alternáriás és fómás szárfoltosság miatt változatlanul a mérsékelten késői vetést tekintjük legjobbnak növénykórtani szempontból.

A vetés mélységét kötöttebb talajon 4-6, lazább talajon 6-7 cm körül tekintjük optimálisnak.

A vetésmélységgel kapcsolatban általában annyi mondható, hogy az optimálisnál sekélyebb vetés fokozhatja a madárkár mértékét, az annál mélyebb vetés egyenetlen keléshez és tőhiányokhoz vezethet.


3. kép: A fehérpenész kórokozójának mesterségesen „kinevelt” apotéciumai. Ezekből lövellnek ki milliószámra az aszkospórák

A tőszám kérdését – ami rendkívül fontos – kissé talán önkényesen, itt a vetés címszó alatt tárgyalom. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az optimális tőszám 50 és 55 ezer között van hektáronként. A nagyobb testű, robosztusabb hibrideknél ne alakítsunk ki 50 ezer tő/hektárnál sűrűbb állományokat, minél kisebb testű a hibrid, annál inkább sűríthető az állomány. Kifejezetten kistestű hibridek esetében elmehetünk a 60 ezer tő/hektárig. Ha már eltérünk az optimumtól, úgy inkább lefelé, mint felfelé tegyük azt. A sűrűbb állományban a növények szárának statikai állapota romlik és a viharos szelek jobban károsíthatják. Ennél is fontosabb az a felismerés, hogy a fehérpenész szkleróciumai csak fényszegény viszonyok között képzik az aszkospórákat termelő termőtesteiket (az ún. apotéciumokat) –, ami megsokszorozza fehérpenész fellépésének valószínűségét (3. kép).

A vetés minősége szintén lényeges dolog, függ ugyan a már korábban említett talajművelés minőségétől, de van egy további lényeges dolog: a vetés egyenletessége. A jól beállított vetőgéptől és a vetőgép optimális haladási sebességének betartásától függ, hogy valóban egyenletes állományt kapunk-e. Az egyenetlen vetésben a növények egyenetlenül fejlődnek, csökken a produktivitásuk, a tőhiányok helyén gyomosodás lép fel. Az egyenetlen állomány betakarításakor a betakarítási veszteség megnő, tovább rontva az eredményességet (4. kép).


4. kép: Vetéshibák a napraforgó állományában

Gyomszabályozás

Nem a gyomok hagyományosan ismert, súlyos kártételéről szeretnék itt írni, arról, hogy fényt, vizet, tápanyagot stb. vonnak el a kultúrnövénytől. Sokkal inkább arról, hogy milyen súlyosan rontják a „biológiai miliőt” a kultúrnövények számára (5. kép).

Vegyük a legegyszerűbbet – a nem speciálisat: egy erős árnyékhatás védelmében a talaj felső 1-3 cm-es rétegében elfekvő szkleróciumokból csapadékos időjárásnál tömegesen képződnek a már említett apotéciumok. (Tehát ez esetben, hasonló vagy még súlyosabb a helyzet, mint a túl sűrű állományok árnyékoló hatásánál.) Ezek az apotéciumok aszkospórák milliárdjait lövellik a levegőbe és indítják el a szárközép vagy a tányér rothadását.


5. kép: A vetéshibák nyomán kialakult gyomosodás

A magasabb rendű növények – így a gyomok – virágpora, illetve a virágpor víz oldható anyagai rendelkeznek egy speciális stimulatív hatással, amivel serkentik a szürkepenész konídiumainak csírázását, elősegítik a fertőzés létrejöttét. A szürkepenész korai gócképződése – ami később nagy fertőzés forrása lehet – rendszerint ezen a jelenségen alapul.

A káros hatás harmadik csoportja a gyomgazdák betegségterjesztő hatásából adódik. Csak néhány példa. A napraforgó-peronoszpórának egyetlen kultúrgazdáját ismerjük, a csicsókát. Gyomgazdája viszont akad, ki hinné, hogy megfertőzi a szerbtövis-féléket és a parlagfüvet is.

A Sclerotinia sclerotiorum például szintén megtámadja a parlagfüvet. Gondoljuk meg, azt mondjuk – amit pedig képtelenek vagyunk betartani – hogy a napraforgó legalább 5 évig ne kövesse önmagát, vagy akár a repcét vagy a szóját a betegségek – így a fehérpenész miatt! De ha nem sikerül korlátoznunk a parlagfüvet, az majd évről évre újratermeli a fehérpenész áttelelő képleteit, a szkleróciumokat.

Mint a bevezetőben említettem, a teljesség igénye nélkül igyekeztem felvillantani az agrotechnika néhány elemének betegségek fellépésére gyakorolt hatását. Tudatában vagyok annak, hogy az ilyen irányú ismeretek nem mindig hasznosíthatók a napi gyakorlatban.

Meggyőződésem, hogy minden agrotechnikai elem befolyással van a növények egészségi állapotára. Lehetnek olyan agrotechnikai elemek, melyek hatását még nem ismertük fel, vagy oly csekély, hogy a gyakorlat számára valóban érdektelen. Ugyanakkor a felsorolt példák között nem egy olyan van, amikor az agrotechnikában elkövetett hibák szélsőséges esetben súlyos kárt okoznak, máskor a kevésbé extrém helyzetben a kisebb kár létrejön ugyan, de kiváltó oka rejtve marad előttünk.

Fotó: A szerző felvételei

Dr. Békési Pál c. egyetemi tanár
Szentendre

(Agrofórum Online)

Agrofórum Hírlevél
Iratkozzon fel az Agrofórum hírlevélre!

A feliratkozást követően a rendszer egy megerősítő emailt fog küldeni a megadott email címre. Ha nem érkezne meg a levél, kérjük nézze meg a spam vagy Gmail esetén a Promóciók és az Összes levél mappát.

Megjelent: Védekezés hazánk jelentős szántóföldi kártevői ellen

2020. szeptember 22. 10:20

Jelen kiadvány létrejöttének hátterében az Agrofórum Kiadó Kft. szerkesztőbizottságának és az ADAMA Hungary Zrt. munkatársainak azon törekvése húzódik meg, melynek fő céljai a fontosabb kártevőkkel kapcsolatos aktuális védekezési információk egységes megjelenítése és azok termelőkhöz történő eljuttatása.

A BASF felvásárolja az L-glufozinát-ammónium, szabadalommal védett technológiát

2020. szeptember 15. 09:43

A BASF felvásárolta az L-glufozinát-ammónium szabadalommal védett Glu-L™ technológiát az AgriMetis™-től. E vállalat vezető szerepet tölt be a növényvédelem biotechnológiai innovációs fejlesztésének területén, és a BASF Mezőgazdasági Megoldások divíziója ezzel a tökéletesített technológiával még hatékonyabb terméket kínálhat ügyfeleinek a nem kívánt gyomok elleni védekezéshez.

3 millió tonna növényvédő szert használunk évente

2020. szeptember 11. 11:38

Haszonnövényeink és állataink védelme érdekében jelenleg globálisan 3 millió tonna peszticidet használunk fel évente. Magyarországon 2018-ban a legutolsó szerforgalmi jelentés alapján 26,5 tonna növényvédő szer került forgalomba, melyek 40%-a gyomirtó, 27%-a gombaölő, 16%-a talajfertőtlenítő, 8%-a rovarölő szer volt.

Súlyos eredmény: 458 olimpiai medencényi illegális növényvédő szer

2020. július 27. 13:08

A növényvédelem sikeressége számos tényezőn múlik. Az egyik, talán kevésbé ismert probléma az illegális növényvédőszer-kereskedelem és -hamisítás, mely az évek folyamán egyre jelentősebbé válik.

Trendek a szántóföldi növényvédelemben - Agritechnica 2019

2020. március 27. 14:47

Az új technológiai megoldások egy célt szolgálnak, nevezetesen azt, hogy csak annyi szert használjunk amennyi szükséges, olyan pontosan amennyire csak lehet és ilymódon hozzunk létre egy modern integrált növényvédelmi rendszert.

Hadd mondjam el újra… – A kalászfuzáriózis elleni védekezésről

2018. december 7. 06:58

A kikalászolt, de még nem virágzó búza kalászfuzáriózis iránti fogékonysága nem sokkal marad el a virágzóétól. E veszélyes kórokozó elleni gombaölő szeres védekezés idejének „finomhangolásával” kapcsolatos tudnivalókra szeretnénk felhívni Olvasóink figyelmét.

A repcét károsító rovarok elleni védekezésről

2020. március 14. 08:47

Az őszi káposztarepce termesztésének sikerét nagyban befolyásolja a kártevők elleni védekezések hatékonysága. A repce szár- és becőormányos elleni védekezést viszont nehezíti a klórpirifosz hatóanyag kivonása, a fénybogár ellen pedig a piretroid rezisztens populációk megjelenése okoz problémát. Mi alapján dönt akkor a felhasznált hatóanyagokról és milyen jövőt jósol a repcetermesztőknek? - erről kérdeztük a gyakorló növényvédelmi szakembert, Dömötör Istvánt, az Agrárközpont ügyvezetőjét, növényorvosát.