Amikor ez a cikk az Olvasó elé kerül, már pontosabban látjuk, hogy milyen nehézségekkel, fenyegetésekkel kell szembenéznünk az idei évben a kalászos gabonák termesztése során.
Amikor ez a cikk az Olvasó elé kerül, már pontosabban látjuk, hogy milyen nehézségekkel, fenyegetésekkel kell szembenéznünk az idei évben a kalászos gabonák termesztése során. De mi látható mindebből ma, amikor e sorok íródnak, január hónap végén?
Mi várható az őszi búza egészségi állapotában?
Annak ellenére, hogy szilveszter-újév táján előfordultak akár –10 oC-nál is nagyobb hidegek, tartanunk kell attól, hogy a sárgarozsda kórokozója, a Puccinia striiformis ismét jól áttelelt. Annál is inkább komolyan kell vennünk ezt a veszélyt, mert az elmúlt napokban nem egy esetben találkoztunk a kórokozó friss sporulációjával (1. kép).
1. kép: Sárgarozsda kezdeti tünetei a búza levelén
A betegség ugyan alapvetően az őszi búzára jelent nagy veszélyt, de az ősz folyamán az ország több pontján megjelent a sárgarozsda az őszi árpákon is. A dús lombozatú, sokszor túlfejlett árpa állományokban a betegség áttelelésére kedvezőbbek a feltételek, mint a kisebb lomtömegű őszi búzavetésekben.
A másik – nálunk leggyakoribb rozsdabetegség – a vörösrozsda (Puccinia triticina) áttelelését eddig sehol sem észleltük. Így tehát a vörösrozsda megjelenésére csak a tartós déli szelekkel behurcolt fertőzőanyagból származó fertőzés nyomán kell számítanunk – ami eddigi tapasztalataink szert legkorábban április végétől fordulhat elő (2. kép).
2. kép: Vörösrozsda tünetei a búza levelén
A levélfoltosság okozók közül elsősorban a DTR-ként emlegetett fahéjbarna levélfoltosság (Pyrenophora tritici-repentis, anamorf: Drechslera tritici-repentis) korai fellépésére kell számítanunk. A tavalyi év negatív „slágere” a sárgarozsda volt és ez elterelte a figyelmet a DTR-ről, pedig ez a levélfoltosság az ország nagy részén – különösen az Alföld északi részén – jól érzékelhetően jelen volt. Kétségtelen, hogy a betegség fellépését korlátozta egyik oldalról a gombaölő szeres kezelések végrehajtása, más részről a megkésett kezelések miatt sok helyütt a fellépő sárgarozsda pusztítása akadályozta meg ennek e levélfoltosságnak a további terjedését (3. kép).
3. kép: A DTR apró, barna levélfoltjai a klorótikus „udvarral”
A szeptóriás levélfoltosság (Mycosphaerella graminicola, anamorf: Septoria tritici) tavaly kevésbé jelent meg, mint az előzőekben említett betegség, ennek ellenére az áttelelt és fertőzött növényi maradványok mennyisége elegendő lehet ahhoz, hogy kedvező, párás, meleg tavaszi időjárás esetén védekezési indikációt jelentő fertőzést okozzon.
A lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. tritici) áttelelését folyamatosan észleljük, így a betegség korai terjedésének veszélye fennáll, ha a kórfolyamatra kedvezően alakul az idő kitavaszodáskor (4. kép).
4. kép: A szeptóriás levélfoltosság nekrotikus foltjai (az apró fekete pontok a kórokozó ivartalan termőtestei, piknídiumai)
A kalászfuzáriózis (Fusarium spp.) fellépése igen nagy mértékben függ a későbbi – elsősorban a májusi – időjárás alakulásától.
Termelői gyakorlatunkban az őszi búza gombaölő szeres kezeléseit általában két alkalommal szokták végrehajtani. Nem ritka az a gyakorlat, amikor az első védekezéssel megvárják a zászlóslevél kiterülését és csak ekkor védekeznek; a második védekezést pedig a kalászok megvédésére szánják. Azok, akik a tavalyi évben mechanikusan követték ezt a gyakorlatot, sárgarozsda iránt fogékony fajták termesztése esetén súlyos károkat szenvedtek el – a megkésett védekezések hatásfoka nagyon rossznak bizonyult. A tavalyi súlyos járvány körülményei között a védekezés elmulasztása vagy szélsőségesen kései (kalászolás utáni) végrehajtása akár 60-70 % termésveszteséget okozhatott.
Az elmúlt év tapasztalatai megkövetelik, hogy a kitavaszodás folyamán folyamatosan, akár 2-3 naponkénti alapos szemlében részesítsünk minden búzatáblát, és a sárgarozsda foltok vagy a DTR sárga udvarral körülvett foltjainak megjelenését követően haladéktalanul hajtsuk végre az első gombaölő szeres állománykezelést
Amíg a szeptóriás levélfoltosság vagy az egyéb levélfoltosságok és a lisztharmatok ellen a védekezés megkezdésének egy-két napos késedelme általában nem szokott komoly következményekkel járni, addig a sárgarozsda és a DTR elleni megkésett védekezés súlyos problémákat okozhat.
Már szinte az unalomig ismételjük, hogy amennyiben csapadékos az idő, vagy 3 napon belül csapadékos idő várható, úgy nem szabad megvárni a virágzást a kalászfuzáriózis elleni gombaölő szeres kezeléssel: amint megjelent a célfelület (kikalászolt a búza), végre kell hajtani a védekezést, mert a kikalászolt, de még nem virágzó búza fogékonysága nem sokkal marad el a virágzáskori fogékonyság mértékétől!
Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy amennyiben a bokrosodásvégi – szárba-induláskori egészségi állapot megköveteli az első védekezés végrehajtását, úgy egy későbbi vörösrozsda fertőzés és kalászfuzáriózis veszély megkövetelheti a háromszori gombaölő szeres kezelés végrehajtását.
Milyen kártevők veszélyeztetik őszi búzáinkat?
A 2014. évről sajnos „örököltünk” egy meglehetősen súlyos zoológiai problémát, a mezei rágcsálók nagymérvű tömegszaporodását. Gyakorlatilag alig van az országban olyan gabona-, vagy repcevetés, amelyben ne lennének „pocokvárak”. A tél végének szélsőségesen csapadékos időjárása apasztja ugyan a rágcsálók egyedszámát, de a károsítók populációja még mindig igen nagy.
A mezei rágcsálók ellen február végéig nyitva áll a lehetőség a termelők számára a Redentin 75 RB korlátozott szintű felhasználására. A klórfacinon hatóanyagú véralvadásgátló készítményt csak járatkezelésre, 6 kg/ha dózisban szabad felhasználni. Ez egy erősebb fertőzés esetén óhatatlanul behatárolja az elpusztítható egyedek mennyiségét, de jelen időszakban nem igazán áll rendelkezésünkre más lehetőség a rágcsálók visszaszorítására. A különböző, fémfoszfid hatóanyagú készítmények (Polytanol, Arvalin LR) ugyanis ilyen rendkívül nedves időjárási feltételek mellett nem használhatók.
Amennyiben a kitavaszodás gyors lesz, a mezei rágcsálók szaporodása nagyon gyorsan megindulhat. (Jelenleg egyik faj sem szaporodik, így az állomány a természetes ellenségek, a termelők rodenticid használata, valamint a rágcsálók számára kedvezőtlen, nagyon csapadékos időjárás miatt folyamatosan, helyenként jelentős mértékben csökken.) A mezei rágcsálók, de különösen a mezei pocok (Microtus arvalis) rendkívül szapora állat, így fontos lenne a szaporodási időszak kezdetére az állományukat minél alacsonyabb szintre szorítani.
5. kép: Mezei pocok kártétele őszi búza állományban
A Redentin, vagy megfelelő időben a többi rágcsálóirtó szer járatkezeléssel történő felhasználása lassú és kézi munkaerő igényes munka. Ugyanakkor jelen időszakban nincs olyan munkacsúcs, amely nagy létszámú munkaerőt kötne le. Addig érdemes irtani a pockot és társait, amíg szaporodásba nem kezd, illetve amíg az állományban a „pocokvárak” felismerhetők. Tavasszal a már szárbainduló búzában egyre nehezebb meglelni a kártevőket és a mezei rágcsálók hihetetlen nagy szaporaságuk révén még egy jól sikerült irtás „vérveszteségét” is képesek pár hónap alatt bepótolni.
A rendkívül nedves időjárás, a lassan fél éve kiszáradni képtelen talajok „szerencsére” a károsítók egy részének sem kedveznek. A búzát károsító vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.) ugyan jól bírják a fagyot, akár egy „szibériai tél” sem okoz túlontúl nagy populációcsökkenést, viszont a telelő helyeiken érzékenyek a nedvességre. Elnézve az Alföld mezővédő erdősávjainak, árokpartjainak jelenlegi, vizes, vagy inkább víz alatt lévő állapotát, jó eséllyel számíthatunk e kártevő csoport populációjának némi csökkenésére.
Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy nyugodtan hátradőlhetünk, mivel a tél elintézte helyettünk ezt a kártevő csoportot. A vetésfehérítő bogarak meleg tavasz esetén kiválóan repülnek és nagy távolságra lévő telelőhelyekről is meglephetik a gabonaföldjeinket.
A 2015. évi vegetációs időszak elég sok, a kórokozók és egyes kártevők okozta megnövekedett veszélyhelyzettel fog indulni. Nagyon fontos lesz a búzavetések gyakori és gondos szemlézése, a védekezések helyes időben való végrehajtása. Főleg a különböző növénybetegségek esetében várható, hogy jó néhány kórokozó az elmúlt években megszokottnál jóval nagyobb fertőzőanyag mennyiséggel lesz jelen a területen. Részben emiatt is a 2015. évben a védekezések minél pontosabb időzítése várhatóan kiemelt fontossággal bír majd.
Dr. Békési Pál
c. egyetemi tanár, Szentendre
Hertelendy Péter
Agrofil SzMI Kft., Püski
Fotó: 1. és 5. kép Hertelendy Péter; 2-4. kép Dr. Békési Pál
(Agrofórum Online)