Az elcsendesedő negatív hangok eredményeként a gabonapiacok ismételten inkább gyengültek a 12. héten.
Az európai jegyzések követték a hét elején nagyot eső amerikai tőzsdei árakat és némi hullámzással ugyan, de összességében a piac tovább veszített erejéből.
A fő piac-alakító tényező változatlanul a dél-amerikai szója helyzet volt – a félelem az argentin termés további jelentős csökkenésétől volt a legfőbb támasza az áraknak. A várható termés mennyiségét az USDA (az USA Mg.Min-a) legutóbbi, két héttel ezelőtti becslésében még 45 millió tonnára tette és már ez is sokkolta a piacot. A hét elején az egyik holland bank elemzésében már azt sem zárta ki, hogy még a 40 millió tonnát sem fogja elérni a termés mennyisége. Figyelembe véve, hogy két éve még 56 millió tonnás termést regisztráltak, a csökkenés valóban megmozgathatja a piacokat. Az argentin exportot így most 30 %-kal várják kisebbre, mint volt az elmúlt években.
Összességében ez nem okozna nagy felfordulást, de a héten volt egy másik hír is, amivel együtt a csökkenő dél-amerikai kínálat már erősödő versenyt eredményezhet, mintegy kettős piacot kialakítva. A világ legnagyobb vevője Kína és a legutóbbi napokban sejtetni engedték kínai források, hogy ha tényleg életbe lép az USA import-korlátozása az acél termékekre, akkor válaszlépés jön. A világ globális vételeinek 64 %-kát kitevő kínai igényt nem lehet kielégíteni csak az USA-n kívüli forrásból, a 95 millió tonnás igénnyel szemben a lehetőség kb. 85-87 millió tonna, a brazil, az argentin és a paraguay-i export volument összeadva. Ez a lehetőség csökkent az argentin kiesés miatt majd 2 millió tonnával az elmúlt egy hónapban és ha igazolódnak a bankos előrejelzések, úgy még további 4-6 millió tonna csökkenés jöhet.
Másrészről viszont a szója piac árazása jórészt a chicagoi-i tőzsdéhez kötött és ha ott nincs kereslet és emiatt esni kezdenek az árak, az magával húzhatja a dél-amerikai árakat is. Így a megugró kínai kereslet Dél-Amerikában felfelé, az USA-beli bázis ár csökkenése lefelé mozdíthatja el a jegyzéseket – ebből alakulhat ki egy igen ideges, kiszámíthatatlan mozgása az áraknak.
Mindemellett a gabonaféléknél inkább a kedvezőbb időjárási feltételek váltak meghatározóvá. Ahol az esőt várták -Braziliában és az USA egyes részein-, ott megérkezett a csapadék, ahol meg a hidegtől féltek, itt előbb jött a hó és csak aztán a hideg. Mint az előző héten, most is a jó hírek domináltak.
A párizsi tőzsdei jegyzések is tükrözik a nyugalmat, az ó-termésre szóló határidőket még mozgatták a hírek, de az új-termésre (szeptemberre, illetve novemberre) már nem voltak hatással az éppen aktuális jó vagy rossz információk – igaz forgalom se nagyon volt, az meg kell a jegyzések változásához.
Az itthoni áralakulást nem tudta befolyásolni a nemzetközi helyzet – a régi viccel élve: nem engedtük át határainkon a nyugati világ hatását.
Elsősorban a kukorica ára tartja nagyon magát, folyik az erőpróba a termelők és a végfelhasználók között és lehet, hogy igazságtalan volt a megjegyzés, de az egyik árutulajdonos fogalmazott úgy, hogy „végre mi is részesedünk a feldolgozók extra profitjából”. Ez lehet igaz a kukoricára, de a búzára biztosan nem állja meg a helyét.
A malmi búza ára megközelítette az 50.000,-Ft/to-s szintet, de nem nagyon tud átlendülni felette. A hibátlan, jó minőségű áruért még elfogadható ez az árszint, de a malmok nem mehetnek egy bizonyos sikér-tartalom alá, mert azzal elveszítik a piacukat és ráadásul a hatósági előírásokat is be kell tartsák. A gyorsvizsgálattal megállapított fehérje tartalom alapján számolt és a „mosott” sikér közötti különbség idén nagyobb a szokásosnál és ez most a szezon vége felé okozhat meglepetéseket.
Mindemellett van kereslet, de úgy látom, a belföldi piac erősödése nem reális, a kényszer szülte ár-elfogadások visszaüthetnek. Emlékezhetünk még arra, mikor az olajosmagvak piacán alakult ki olyan helyzet, hogy érdemesebb volt a szomszédoktól behozni az alapanyagot, semmint itthon lekötni, egy jó évben ez már a kukoricára és a búzára is igaz lehet. Ezeknél a termékeknél a fuvarköltség arányaiban jóval nagyobb, mint a kétszer annyiba kerülő olajos-magvaknál, de lehet olyan helyzet, hogy nem mi fogunk délre szállítani, hanem onnan jön hozzánk az áru.
Most nem tartunk itt, hiszen van elegendő áru itthon, a kitartás a kérdés – ki tud tovább fennmaradni.
Meglátjuk majd, mit hoz a tavasz, a belvizes kb. 35 ezer szántó még nem katasztrófa, ne felejtsük a kukorica és a napraforgó tavaszra várt vetésterülete 1,3 millió hektár körüli – van még szabad terület, lehet még nagyon jó a termés!