Ha agyonütnek, sem tudom megmondani, hogy hányadik alkalommal vehettem részt a fenti címen meghirdetett rangos rendezvényen augusztus 24-én. Hogy „rangos” lesz, azt álmukban sem gondolhatták több mint egy évtizede az ötletadók: Dr. Hajdú Edit és Dr. Matuz János. Kezdetben Katonatelepen, a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet kísérleti telepe adott otthont a rendezvénynek, amelyet – ha jól emlékszem – öt, vagy hat éve kinőtt, és bevette a városházát Kecskeméten.
Nem elég, hogy a dísztermet elfoglalták a résztvevők a városházán, de még annak udvarát is a kiállítók.
Az is örvendetes, hogy az utóbbi években – áttörve a trianoni határok korlátait – a határon túli magyarok is egyre nagyobb számban vesznek részt a rendezvényen, amelynek alcíme is erre utal: „A Kárpát-medence kincsei, határon innen és túl”.
Ezzel az írással csak a híradás szándékával jelentkezünk. Részletes beszámolót majd októberi lapszámunkban olvashatnak Dr. Oláh István szerzőségével. (A szeptemberi Agrofórum már a nyomdában van.)
Az üdvözlő beszédek után, amelyeket bibliai idézetekkel színesítettek a felszólalók – a kenyér és bor kapcsán – Szépe Ferenc FM főosztályvezető nyitóelőadása vezette be a konferencia előadássorozatát.
Miről is hallottunk?
Búza- és szőlőkülönlegességek a világban, a kenyér minőségének története, a Nagy-Küküllő menti borvidék, és a kalács mint az ünnepi asztalok étke.
Az előadások végét ünnepi harangjáték jelezte.
A városháza udvarán a kenyér, a szőlő s a bor megáldásával folytatódott volna a program, de a résztvevők „megszállták” a kiállítókat, és megindult a jóízű falatozás, részben a hazai, részben a határon túlról érkezett kiállítók termékeiből. Volt itt minden, vagy majdnem minden. Pékáruk tömege, legalább húsz fajta szőlő, erdélyi taligakenyér és sajtok, meg alföldi borok a javából.
A félig jóllakottak falatozását Szabó Sándor tárogatóművész szívszorító játéka szakította félbe.
Következett a termékek megáldása, Kis János evangélikus lelkész és Dr. Jenei Gábor katolikus plébános az ökumené jegyében mondták el imáikat és áldották, szentelték meg a kenyeret, a bort és a szőlőt.
Amíg a vendégek folytatták a falatozást, és az egyre elragadtatottabb jelzőkkel dicsért borok iszogatását, egy helyi kamarazenekar szórakoztatta a résztvevőket Lakó Sándor vezetésével.
A távirati stílusban elkövetett beszámolómat azzal zárom, hogy tisztában vagyok vele: nem sok információval gazdagodtak. Ezt majd megtudhatják Oláh dr. beszámolójából, illetve az előadások egy részét (Hajdú Edit, Matuz János) az Agrofórum 2018. évi különszámaiban, a kalászos és a szőlő extrába olvashatják.
Ha ez az írás esetleg felkeltette az érdeklődésüket, mert azzal a szándékkal íródott, akkor jövőre ne hagyják ki ezt az egyre rangosabb rendezvényt.
Higgyék el, megéri!
A tábla szélésről – Dr. Bódis László
Dr. Bódis László blogja
Dr. Bódis László (1942-2019)
Eredetileg a pálya széléről akartam jelentkezni, mondván, hogy onnan szoktak bekiabálni az okoskodók a pályán küszködőknek. Valahogy én is így érzem magam, amikor a taccsvonalról próbálok beleszólni a „nagyok” dolgába vagy azokéba, akik ténylegesen művelik a szakmát, esetleg amikor csak el akarom mondani a gondolataimat, netán zsörtölődéseimet, amik néha eszembe jutnak; koromnál fogva már egy kicsit kívülállóként.
