A tábla széléről

Az érett kalászos meghajtja a fejét

Agrofórum Online

Ahogy végigolvastam a múltból előcitált írásomat meglepődve állapítottam meg, hogy az időjárásról írottak néhány részletet kivéve, szinte ugyanolyan rapszodikusak voltak akkor is, mint most.

Az a néhány gondolat pedig, amit papírra vetettem, mit sem változott bennem, mert az érett kalász (akárcsak a korosodó ember) meghajtja a fejét.

A napokban hallottam ezt a szólás-mondást. Bevallom, hogy korábban soha. Gondolkodtam rajta: Mekkora bölcsesség. A mindentudás alázata, ami azoknak adatik meg, kik sokat tudnak a világ dolgairól, de ahogy mondani szokták minél többet tud valaki, annál kevesebbet. Miért? A tudás valami olyan megfejthetetlen spirál, ami egyre feljebb törekszik, és amint új ismeretekre tesz szert, rájön, hogy még mennyi mindent nem tud.

Ez persze korfüggő is. A fiatal azt mondja, előttem az élet és tudom, hogy mit kell tennem.

A középkorú, hogy annyi ismeretlen van, hogy nem is tudom, mit tegyek.

Az öreg, meg azt mondja. Elmúlt az élet, bölcsebb lette ugyan, de az élet valódi titkairól semmit nem tudok.

Olvasom a szakkönyveket, Technológiai ajánlásokat. Ha ilyen év van, ezt kell tennünk, ha olyan év akkor meg azt. De ki mondja meg, hogy milyen év lesz?

Fel lehet erre készülni?

Itt jön a tudomány, amit nem tanítanak. Ez. Ahogy mondani szokták a hetedik érzéken múlik.

A magyar „paraszt”, idézőjelbe tettem, mert számomra ez nem lekicsinylő, hanem felemelő státus. A magyar paraszt ősi ösztönével érzi, hogy mit kell, és hogyan tennie. Alapszabály az „arany középút”.

Lehetne itt még mindenféle okosságokat mondani, hogy „a járt utat a járatlanért el ne hagyj”.

Itt meg is állhatunk egy szusszanásnyira.

Ma olyan világot élünk, amikor kíméletlen harc folyik a piacért, a fogyasztóért. Reklámmal, lejáratással, korrupcióval.

Aki kényelmes arra, hogy a jelenért feláldozza a jövőt, az tántorogva jár az úton. Hol ide csapódik, hol oda. A végén pedig zsákutcában találja magát.

Ilyenkor kell a bölcsesség, hogy tudjunk, merjünk ragaszkodni ahhoz, ami bevált.

Egy vers jut az eszembe:

„E ránk szakadt bolond világban,

Hol senki sem mutatja azt, ami.

E zagyva árözönben,

Meg akarom magam tartani.”

Vonatkozhat ez világnézetre, erkölcsre, politikára és szakmai meggyőződésre egyaránt.

Június van – A bemutatók ideje, nem a moralizálásé.

Nézzük a jövő ígéretét a kalászosokat, a becőket, a hüvelyeseket! Mi mindent rejtenek? A mennyiséget, a minőséget, és ami rajtunk is múlik.

Meg adtunk-e mindent?   Fémzárolt vetőmagot, vetésforgót, alaptrágyát, fejtrágyát, gyomirtást, két, vagy ha kell háromszori védekezést? Ha nem, akkor mitől várjuk a sikert?

Aratás elő. Olyan ez, mint a böjtelő. Készülünk valamire, ami a beteljesülés.

Milyen beteljesülés, milyen minőség és milyen mennyiség lesz? Tudjuk-e? Nem. Annyit tettünk, amennyit megtudtunk. Elég volt-e? Ki tudja.

Telnek a napok és a kalászosok. Ha egyáltalán telni tudnak. Csapadék semmi, a hőguta meg egyre gyakoribb. Mi lesz ebből?

Az élet már csak ilyen, hogy bármit hozhat. Szárazságot, szerény termést, de jó időt a betakarításra; meg hozhat esőt, borút, villámcsapásokat és esőáztatta, megroggyant minőségű gabonákat.

Várunk és bízunk. Rájövünk, hogy milyen apró teremtményeiként élünk a világban. Ezért nem szégyen az, ha magunk is meghajtjuk fejünket, miként a búza.

A tábla széléről 2007-ben – Dr. Bódis László

Agrofórum Hírlevél
Iratkozzon fel az Agrofórum hírlevélre!

A feliratkozást követően a rendszer egy megerősítő emailt fog küldeni a megadott email címre. Ha nem érkezne meg a levél, kérjük nézze meg a spam vagy Gmail esetén a Promóciók és az Összes levél mappát.

Addig adj, amíg adni tudsz!

2019. december 24. 05:36

Karácsonyra készülve az erdők-mezők is ünnepi ruhába öltöznek; legalábbis ebben reménykedünk, mert még ilyen vén fejjel is arról álmodozik az ember, hogy fehér Karácsonyunk lesz.

„Korhadt fakeresztek”…

2019. november 5. 18:02

Novemberre készülve az ember akaratlanul is belekerül abba a ködös, sáros, pocsolyás hangulatba, amelynek vége az elmúlás.

Támad a drótféreg, sok helyütt újra vetik a kukoricát

2019. június 7. 13:15

Soha nem látott drótféreg fertőzés tizedeli a kukorica és a napraforgó vetéseket egyes dunántúli megyékben (Lehet, hogy másutt is!)

Búzatermesztésünk jövőjéről

2019. április 24. 14:34

Lehet, hogy rosszul gondolom, de néhány tíz, vagy akár ötven hektáron is, önállóan, nem lehet gazdaságosan búzát termelni, mert vagy nincs hozzá elegendő eszköz, vagy túl sok van – ami nincs kihasználva.

Szabadföldi zöldségtermesztés a hétvégi telkünkön talajtakarással

2018. április 25. 14:40

Községeink határában elterülő, családi tulajdonban lévő kisebb telkek sok lehetőséget rejtenek magukban. Többek között megteremhet rajta számos zöldség- és gyümölcsféle is a család szükségletének kielégítésére.

Jön a tavasz - ehető virágokkal színesebb a konyha

2019. február 28. 04:36

Elsőre bizarr bolondságnak tűnik, hogy a salátánkban, esetleg hidegtálak díszítéseként ibolyát vagy körömvirágszirmot használjunk. De ha belegondolunk, hogy mióta fogyasztunk kamillateát, vagy használunk körömvirág krémet, már nem tűnik annyira ördögtől valónak az ötlet.

Mennyi vetőmagot vásároljunk családunk zöldségellátására?

2019. január 3. 14:18

Megtervezhetjük, mennyi vetőmagot vásároljunk egyes zöldségfajtákból, hogy fedezzük családunk igényeit abban az időszakban, amikor termeszteni tudunk a kertünkben. Ehhez el kell döntenünk, milyen zöldségfajtákat szeretnénk termeszteni idén, mekkora terület áll ehhez rendelkezésre, majd ennek tudatában becsülhetjük meg a szükséges vetőmag-mennyiséget.

Vigyázzunk rájuk!

2018. március 1. 15:35

Nagyon szeszélyes arcát mutatja február utolsó hete számunkra, hűen a nevéhez és történetéhez, a Viharsarok mindig tartogat meglepetéseket.