A tábla széléről

Barangolásaim

Agrofórum Online - Borítókép: videkipekseg.ro

Azon kaptam magam, hogy kollégáim biztatására blogger lettem, holott nemrégiben – kis túlzással – azt sem tudtam, mi fán terem ez a korosztályomnak már némileg idegen virtuális világ. Aztán meg úgy hozta a sors, hogy egyre jobban érdekelt a dolog, sőt kiművelődtem, hogy ezzel a most induló sorozattal a személyes és az elmélkedő blogtípusok ötvözetével keresem meg a Tisztelt Olvasót.

Több mint egy évtizede rendszeresen írok bevezetőket az Agrofórum havi lapszámaiba, időnként még az extra különszámokba is, de azok némileg más jellegűek. Több bennük a szakmaiság és kevesebb a gondolkodásmódomat, a világlátásomat visszatükröző érzésvilág.

Az elmúlt évtized „termését” szedtem időrendbe és egy-egy hónapon belül, minden héten közzéteszek egy írást abban bízva, hogy találnak benne az Olvasóim megszívlelendő, vagy csak a lelket pihentető gondolatokat.

Most még csak februárt írunk, mégis az első, 2004 szeptemberében megjelent írásommal indítom a sorozatot.

Hogy miért?

Azért, mert ezzel az írással szeretnék Önökhöz bekopogtatni, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy felvillantsak egy morzsányit abból az érzésvilágból, amelyik a kezemet vezeti, amikor egyszer-egyszer tollat ragadok, hogy kiírjam magamból az érzelmeimet.

Mindennapi kenyerünk

Hányszor, de hányszor mondtuk el történelmünk során az Úr imádságát: Mindennapi Kenyerünket add meg nekünk ma… Először csak a hittérítő szerzetesek tanították az éppen hazát lelt őseinknek, aztán lassan már egy ország népe imádkozta a vásárnapokon, de legfőképp a veszedelmek, meg az ínség idején. Ezekből pedig kijutott bőven. Kevés nemzetet ütött, vert annyit a sors, mint bennünket, volt hát alkalmunk a fohászkodásra. De vajon elgondolkodtunk-e néha a szavak értelmén, vagy csak gépiesen mormoltuk: Mindennapi Kenyerünket…

Mert a kenyér fogalom is, meg valóság is. Talán az sem véletlen, hogy a magyar nyelv a búzát az „élettel” tette azonos fogalommá, a kenyeret pedig az életünk feltételeivel, a táplálékkal, az otthonnal.

Milyen is tud lenni az ember, amióta akarata rosszra hajló lett? Amikor nagyobb darab kenyér kerül az asztalára – vagyis dúskál a javakban – akkor válogat, fanyalog, szebb, jobb, másmilyen kenyérre vágyik. Amikor szűkében van a kenyérnek – vagyis szükséget szenved a javakban – akkor örömmel fogadja el a morzsákat is. Akkor talán a folytatás is eszébe jut: …és bocsásd meg vétkeinket. Ahhoz pedig már vagy emelkedett lélek, vagy kétségbeejtő helyzet kell, hogy tovább fűzze a szavakat: …miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…

Belegondoltunk már, hogy mekkora alázat kell ehhez? Az Ábelek alázata a Káinok gőgjével szemben.

A kenyér tisztelete késztet arra, hogy megosszam Önökkel a gondolataimat. Ez a tisztelet egyben a munka, az elhivatottság tisztelete is. Mindig elszomorít, ha az útmentén szétszórt búzaszemeket látok – bár azok legalább az ég madarait táplálják – vagy szemétbe dobott kenyeret. Úgy gondolom, nem vagyok egyedül. Ebben biztosan nem, mert ugyan mi vezetné azokat az embereket, ha nem a búza és a kenyér szeretete, akik hivatásul a mindennapi kenyér szolgálatát választották.  A növénynemesítőkre, az agrotechnikával foglalkozókra gondolok, és különös figyelemmel azokra, akik az új ismeretek birtokában, az időjárással és kereskedelemmel viaskodva termelik meg a búzát, az életet. És gondolok a molnárokra, a pékekre, mert az ő mesterségbeli tudásuk és elhivatottságuk is kell ahhoz, hogy őrölve, szitálva, gyúrva, sütve ízes kenyér kerüljön az asztalunkra.

Gondolatban: a tábla széléről és a múltamból – Dr. Bódis László

Agrofórum Hírlevél
Iratkozzon fel az Agrofórum hírlevélre!

A feliratkozást követően a rendszer egy megerősítő emailt fog küldeni a megadott email címre. Ha nem érkezne meg a levél, kérjük nézze meg a spam vagy Gmail esetén a Promóciók és az Összes levél mappát.

Addig adj, amíg adni tudsz!

2019. december 24. 05:36

Karácsonyra készülve az erdők-mezők is ünnepi ruhába öltöznek; legalábbis ebben reménykedünk, mert még ilyen vén fejjel is arról álmodozik az ember, hogy fehér Karácsonyunk lesz.

„Korhadt fakeresztek”…

2019. november 5. 18:02

Novemberre készülve az ember akaratlanul is belekerül abba a ködös, sáros, pocsolyás hangulatba, amelynek vége az elmúlás.

Támad a drótféreg, sok helyütt újra vetik a kukoricát

2019. június 7. 13:15

Soha nem látott drótféreg fertőzés tizedeli a kukorica és a napraforgó vetéseket egyes dunántúli megyékben (Lehet, hogy másutt is!)

Búzatermesztésünk jövőjéről

2019. április 24. 14:34

Lehet, hogy rosszul gondolom, de néhány tíz, vagy akár ötven hektáron is, önállóan, nem lehet gazdaságosan búzát termelni, mert vagy nincs hozzá elegendő eszköz, vagy túl sok van – ami nincs kihasználva.

Hat hetes csúcson is járt a szójabab árjegyzése

2020. március 4. 07:47

A szójabab ára a tonnánkénti 332,25 dolláros szintre került, de korábban ennél magasabb szinten is kötöttek üzletet.

Nincs megállás: tíz hónapos mélyponton a szójabab kurzusa

2020. március 14. 06:17

A szójabab ára a 312,91 dollár/tonnás szintig ment le, utoljára tavaly május közepén adtak ennyit egy tonna szójababért.

Hat hetes mélyponton a kukorica

2020. június 26. 08:02

Általánosságban a koronavírus amerikai terjedése miatti aggodalmak fogták vissza a gabonaárakat, mert a gazdasági visszaesésétől való félelemben a részvénypiac, a kőolaj ára és agrártőzsdei árak is mérséklődtek inkább.

Eladói fölény az agrárpiacokon

2020. június 10. 08:02

Nem volt jó kereskedési nap a párizsi árutőzsdén sem. A malmi búza, a takarmánybúza és a kukorica ára is csökkent a következő határidőre, miközben a repce ára nem változott.