Végre valahára ébredezik a természet. Reménykedünk, hogy itt a tavasz, és lessük, hogy véglegesen megmérkőzött-e már győztesen a téllel.
Türelmetlenül várjuk, hogy a tavaszi szél végig nyargaljon a mezőkön, felszárítva az őszi vetések jégharmatos leveleit. Várjuk az áldott nap melegét is, hogy életre keltse az alvó természetet.
A gazdaember ilyenkor már alig bír magával, mint az állandóan úton lévő világvándorok. A zsigereiben érzi a tavaszt. Valami ősi ösztön hajtja a földekre. Kíváncsian nézi az áttelelt vetéseket, a pirkadó barázdákat.
Az őszi vetésű növények most (2006-ban – a szerk.) – ezen a szokatlan hideg télen – megmutathatták, hogy mit tudnak áttelelésből. Az idei fagyok helyenként ugyancsak megszelektálták a fajtákat.
Amikor „röghatásról” beszélünk, vagyis a hazai klimatikus és talajviszonyok által alakított stressztűrésről és életrevalóságról, akkor egyúttal egy szelekciós mércét is állítunk a fajták elé. A télállóság is egyféle röghatás, amit az egyik fajta kibír, a másik meg nem. Vonjuk le a tanulságot. Az a fajta amelyik ezen a télen – legyen az rozs, tritikále, árpa, búza vagy repce – kiállta a zord idők próbáját, az alkalmas arra, hogy hazánkban termesztésbe vonják a gazdák, vagy ha már eddig is termesztették, akkor ragaszkodjanak hozzá.
A szőlőről és a gyümölcsről sem illik elfeledkezni, bizony itt is lehetnek problémák, bár az igen erős januári fagyok még olyan mély nyugalmi állapotban érték az ültetvényeket, hogy talán kisebb lesz a kár, mint gondolnánk.
Amikor már lesz elegendő számú és értékelhető kísérleti eredmény és üzemi tapasztalat a fajták télállóságáról, akkor az Agrofórum ezekről részletesen beszámol majd mindnyájunk okulására.
Miért tartjuk ezt fontosnak? Azért, mert EU-tagságunkkal kitárultak az ország kapui. Szabadon behozható, és persze ki is vihető valamennyi, az EU közös katalógusán lévő fajta szaporítóanyaga. Vagyis az egyes tagországok nem vizsgálják újra, és nem minősítik azokat a fajtákat, amelyek már egyszer felkerültek valamelyik tagság minősítése alapján az említett Közös Katalógusra. Ez egyben azt is jelenti, hogy bármely fajta szaporítóanyaga bejöhet hozzánk is anélkül, hogy tudnánk a hazai „rögön” miként fog majd viselkedni.
A csalódások elkerülésére ajánljuk a tisztelt olvasók, gazdálkodók figyelmébe, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet kísérleteinek eredményeit. Nézzük meg, hogy hazánk egyes tájegységein mit mutattak a fajták, milyen mértékű fagytűrést írhatunk a javukra vagy kárukra. Majd 2006 őszén, amikor újra a vetésre készülünk, legyen ez is egy fontos szempont a fajtaválasztásnál.
Készülünk a tavaszra. A műtrágya egy részét már az ősszel kiszórtuk – ha maradt rá pénzünk –, a fejtrágyázáson is túl vagyunk, de a tápanyag-utánpótlás ezzel még nem ért véget, sőt van, ahol csak most, a vetések előtt fogják az alapműtrágyát is kiszórni. Izgalmas kérdés a tápanyag-gazdálkodás, ezért már előre jelezzük, hogy ezt a témát a soron következő „Útkeresés” fórumunkon módunk lesz majd részletesen megvitatni.
Most azonban még csak várakozunk, mint annyiszor és annyi mindenre az életben. Várjuk, hogy pirkadjanak a barázdák, száradjon a föld, amelynek illata semmi másra nem hasonlító érzéssel tölti el a gazdát. Valami teremtő vágy lesz úrrá rajta. Olyan vágy ez, mint amilyen akárhány évezreddel ezelőtt hangzott el a létnélküli ürességben: Legyen!
A tábla széléről 2006-ban – Dr. Bódis László
Dr. Bódis László blogja
Dr. Bódis László (1942-2019)
Eredetileg a pálya széléről akartam jelentkezni, mondván, hogy onnan szoktak bekiabálni az okoskodók a pályán küszködőknek. Valahogy én is így érzem magam, amikor a taccsvonalról próbálok beleszólni a „nagyok” dolgába vagy azokéba, akik ténylegesen művelik a szakmát, esetleg amikor csak el akarom mondani a gondolataimat, netán zsörtölődéseimet, amik néha eszembe jutnak; koromnál fogva már egy kicsit kívülállóként.
