Miért fontos a hiánybetegségek és élettani károsodások ismerete? Mik lehetnek a kiváltó tényezők? Hogyan jelentkezhetnek a szabadföldön termesztett paradicsomon a talaj- és időjárási tényezőkből, valamint a tápanyag-ellátásból adódó károsodások?
A szabadföldön termesztett paradicsom legfontosabb kártevői és kórokozói után a különböző élettani károsodások és legjellemzőbb hiánybetegségek kerülnek sorra.
Növényeinken a vizuálisan érzékelhető elváltozások jelentős részét NEM kártevők vagy kórokozók okozzák, hanem élettelen tényezők, úgymint az időjárás, tápanyaghiány, nem megfelelő termesztési eljárások stb. Rendkívül fontos ezeknek a kiváltó okoknak az ismerete is ahhoz, hogy a lehető legideálisabb körülményeket teremtsük növényeink – így a szabadföldön termesztett paradicsom – számára.
Gondoljunk abba bele, hogy előfordulhat, hogy „csak” egy tápelem (pl.: nitrogén, foszfor, vas, magnézium) hiánya okozza a növény levelének elszíneződését, és csupán egy kis tápanyag-utánpótlásra lenne szükség, de ha mi megrémülve „vírust kiáltunk”, és pánikolva kitépjük helyéről az amúgy egészséges növényt, nagy veszteséget számolhatunk el a házikertünkben.
A növényvédelemnek az is a feladata, hogy a kultúrnövényt érintő különböző káros hatásokat csökkentse. A káros hatások körébe a már említett élettelen, nem fertőző okok (pl. szélsőséges időjárás, toxikus anyag), illetve vegetatív vagy generatív szervekkel kapcsolatos rendellenességek is beletartoznak. A legtöbb esetben az elváltozások visszavezethetők a kiváltó okra, ám vannak nehezen beazonosítható, kórokozók által okozott elváltozásokkal könnyen összetéveszthető tünetek is.
Talaj- és időjárási tényezők
A talaj- és időjárási tényezők okozta károk között a virághullás az egyik legsúlyosabb tünet, mely bekövetkezhet hosszan tartó szárazság és magas léghőmérséklet esetén.
Ezenkívül az egész állományt érinthetik a paradicsom leveleinek és bogyóinak rendellenességei is. A paradicsomlevél kanalasodása a magas hőmérséklet és alacsony relatív páratartalom hatására következik be. A levelek keményekké válnak, és jellemzően a színük felé kanalasodnak. Rod és munkatársai (2005) vírustünettel könnyen összetéveszthető fiziológiás levélsodródásnak nevezik, és további indokok közé sorolják az egyenetlen vízellátást. Ezen kívül a kacsozás, a tápanyag-túladagolás és a levélkurtítás is eredményezhet levélsodródást.
Vírus vagy fitoplazma tünettel összetéveszthető bokrosodást okozhat a korai termesztésben a magas hőmérséklet melletti kevés fény – szabadföldön főként fülledt, borult időben (Crüger 2011). Egyes paradicsomfajták erősen elágazó fürtökkel reagálnak a jelentősebb éjszakai lehűlésre (Horinka és Knipf 2007).
Terméstorzulás
Tápanyag-ellátásból adódó zavarok
A tápanyag-ellátási zavarokból fakadó hiánytünetek általában először az idősebb leveleken jelentkeznek, mivel az esetek többségében a makroelemek (nitrogén, foszfor, kálium) hiányát jelzik a paradicsom vegetatív részei. Ezek között az egyik leggyakoribb szabadföldön a nitrogénhiány: a levélszélek száradása, a levélfonákon lilásvörösre színeződő erek és a sárgászöldre színeződött paradicsomlomb jelzi. Terbe és Orosz (2011) szerint lágyszárú növényeken a nitrogénhiány átmenetileg a fiatal leveleken okozhat klorózist, ha a hideg talajból a gyökerek nem tudják megfelelő ütemben felvenni a tápanyagot.
Nitrogénhiány tünete
Ezenkívül szabadföldön előfordulhat még, de nem kifejezetten jellemző a bogyók csúcsi végén érzékelhető kalciumhiány, de ez inkább üvegházi körülmények között jelent nagy problémát.
Bogyóelváltozások
Bogyóelváltozások között a bogyók felrepedése a leggyakoribb. A repedésre való hajlam lehet fajtatulajdonság, melyet környezeti tényezők és a termesztéstechnológia is befolyásolhat. A bogyók kocsány felőli részén kör alakú vagy sugaras elhelyezkedésű repedések keletkeznek. Szabadföldön ennek legfőbb oka a hosszan tartó szárazság utáni, esőben bőséges időszak.
Körkörös repedések
Másik jellegzetes fajtatulajdonság lehet a zöldtalpasság vagy zöldvállasság, amikor a bogyó kocsány körüli része zöld marad, húsa kemény, miközben a bogyó többi része érésnek indul. Nagyobb mértékű a zöldtalpasság nappali magas hőmérséklet vagy nitrogén-túlsúlyos tápanyag-utánpótlás miatt alakulhat ki, de Crüger (2011) szerint foszfor- vagy káliumhiány is elősegíti a kialakulását. Mivel az erős napsugárzás fokozza ezt a bogyótünetet, a szélső sorokban, erősen levélhiányos növényeken és a növény felső részén fejlődő bogyókon gyakoribb.
Zöldvállasság
A paradicsom bogyóin megjelenő világos, enyhén csillogó, kissé besüppedt és ráncos foltokat napégés okozza. A tünet szabadföldön akkor jelentkezik főként, ha a növényen kevesebb az árnyékot adó levél, illetve az erős napsugárzást néhány napos borult idő előzi meg. A hideg miatt bekövetkező tápanyagforgalom-zavar egyenetlen színű, sötétzöld sávos bogyókat vagy óriásfürtöket is eredményezhet (Horinka és Knipf 2007).
 |
 |
| Napégés sárga bogyón | Napégés és repedések sárga bogyón |
Napégés piros bogyón
Terméstorzulást a paradicsomon a kórokozókon és kártevőkön kívül a beporzás zavara vagy genetikai eredetű rendellenesség is okozhat (Rod et al. 2005). Genetikai eredetű torzulás különböző kinövésekben vagy több bogyó egybenövésében nyilvánul meg.
Pici terméstorzulás
Több bogyó egybenövése
Sziámi ikrek
A nagytermésű paradicsomon különböző alakú, jellegzetes, forradásos torzulás jelenik meg („catface”), amik olykor igen bizarr-nevetséges formákat képesek produkálni. Beporzási zavart túl hideg vagy túl meleg idő okoz. Hideg idő következménye a portok magházzal történő összenövése. Ezt a rendellenességet a bogyón a kocsánytól futó hosszú, keskeny, nekrotikus, cipzárra emlékeztető heges forradás mutatja.
 |
 |
| Heges cipzár-forradások sárga bogyókon |
|
Heges cipzár-forradások piros bogyón
Crüger (2011) szerint a nagyon erős növekedést biztosító talajon termesztés is okozhat üreges, szegletes vagy gerezdes bogyókat, melyek a rossz termékenyülés vagy magházhiányos fejlődésnek a következményei. Ezenkívül a termés torz fejlődését kötődésjavító készítmény túladagolása is okozhatja.
Kötődési zavar
Felhasznált és ajánlott irodalom:
– Crüger, G. (2011): Növényvédelem a zöldségtermesztésben. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 197. p.
– Horinka T., Knipf R. (2007): Zöldségnövények hiánybetegségei. Modok és Társa Kft., Kiskunhalas, 230. p.
– Rod, J., Hluchý, M., Zavadil, K., Prášil, J., Somssich, I., Zacharda, M. (2005): A zöldségfélék betegségei és kártevői. Biocont Laboratory Kft. Brno. 392. p.
– Terbe I., Orosz F. (2011): Fontosabb növényi tápelemek hiány- és mérgezéstünetei. In: Terbe, I., Slezák, K., Kappel, N. (szerk.) (2011): Kertészeti és szántóföldi növények fejlődési rendellenességei. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 312. p.
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
