A téli időszakban nemcsak őshonos madarainknak jelent pótolhatatlan táplálékforrást a számukra kihelyezett eleség, hanem a tőlünk északra fekvő országokból hozzánk érkező és hazánkban telelő madárfajoknak is. Mikor és mivel etessük az egyes fajokat? Hogyan oldjuk meg az itatót? Ezekre a kérdésekre válaszol a cikk.
A madarak téli etetésének első és legfontosabb szabálya, hogy ha egyszer elkezdtük, ne hagyjuk abba! Ugyanis vendégeinknek nagy szükségük van a kihelyezett, magas energiatartalmú táplálékokra ahhoz, hogy megőrizhessék a súlyukat, és jó kondícióban legyenek a tavaszi költési időszakra.
Az etetési időszak Magyarországon az első fagyok beköszöntétől azok tartós megszűnéséig tart. Előfordul, hogy az évnek ez a periódusa november elejétől egészen áprilisig tart. Szakértők azt ajánlják, ha a madáretetést új helyen szeretnénk bevezetni, már akár szeptember elején elkezdhetjük. Az áprilisig tartó etetést az indokolja, hogy ekkorra jellemzően kiürülnek a természetes maglelőhelyek, illetve a növények fejlődése sem indul még be. Ezért abban az esetben, ha sok magevő (pl.: erdei pinty, meggyvágó) látogatja az etetőnket, gondoskodjunk aprómagvas keverékről és almáról számukra!
Veréb az etetőn
Az etető elhelyezése, feltöltése és karbantartása
Az etető mindenekelőtt olyan helyen legyen, ahol a madarak biztonságban lehetnek a házi macskáktól, de nem szükséges a feltöltésükhöz semmiféle nyaktörő akrobatamutatvány. Ajánlatos minden sűrűbb bokortömegtől 3-4 méter távolságra lennie az etetőnek, így a megbújó ragadozó támadása esetén van elég idejük a madaraknak elillanni. Bár megfigyelhetjük, mindig hagynak legalább egy őrszemet a csapatban, aki a madáretető tetejéről, vagy a közeli fáról kémleli a területet, és jelez a többieknek baj esetén.
Bár nálunk, a mi kertünkben nem okoznak gondot hívatlan vendégek, sokan ajánlják, hogy az etetőből kihullott magokat a nap végén takarítsuk össze. A mi tapasztalataink szerint az éhes madárkák a földre pottyant eledelből sem hagynak semmit kárba veszni.
Cinke az etetőn
Az etetőket – legyen az függő vagy alulról támasztott házikó – érdemes évente legalább egyszer vagy kétszer kitisztítani. A gazdaboltokban kapható kímélő fertőtlenítő szerek alkalmasak e célra, de használatuk után mindig alaposan öblítsük ki/mossuk át az etetőt.
A madáreledellel kapcsolatos sarkalatos kérdések
Vásároljunk mindig megbízható forrásból, jó minőségű madáreledelt! Az olcsóbb keverékek között találunk pl. kölest gazdagon tartalmazókat is, amit a galambokon kívül más madár nem eszik meg.
Cinkék etetése
Nagyon fontos, hogy sose hagyjuk megromlani a madáreledelt! Töltsük fel olyan gyakran és annyi eledellel az etetőt, amennyivel elbír a fogyasztóközönségünk. Ha nem látogatnak el olyan sokan hozzánk, mint szoktak, csökkentsük az adagot!
A madáreleséget száraz helyen, lehetőleg légmentesen zárható tárolóedényben tároljuk! A megmaradó cinkegolyó zacskóban, mélyhűtőben eltárolható a következő szezonig, de lakótérben, garázsban ne tartsuk ezeket, mert a nyári melegben felszabaduló illatanyagok odavonzzák a molylepkéket.
Cinkegolyó
Melyik madárfaj mit szeret?
A téli etetés során alkalmazható madáreleségek három csoportba sorolhatóak, melyeket együtt érdemes alkalmazni, és így biztosak lehetünk abban, hogy az ivóvízzel együtt az etetők minden madarának – megközelítően 50 madárfajnak hazánkban – minden igényét ki tudjuk elégíteni.
Ezek a következő eleségek:
– olajos magvak: napraforgó, köles, további aprómagvak, illetve a drágább, kiegészítésnek tökéletes dió, fekete dió, mogyoró, pisztácia
– állati zsiradék: a faggyú, a kacsa-, liba- vagy sertésháj; a sertés zsírszalonna; a főzéssel sótlanított étkezési szalonna, cinkegolyó, lágysajt, vajtégla
– gyümölcs: legfőképp alma
A legtöbb nálunk telelő madár szereti az őrölt madáreledelt és a félbe vágott almát, de kis megfigyeléssel megtudhatjuk, pontosan milyen fajok látogatnak el telente hozzánk, és célirányosan készülhetünk az érkezésükre.
A napraforgóbelet nagyon szeretik a verebek, cinegefélék és pintyek is.
Napraforgómag
A rigóknak helyezzünk ki gyümölcsöt. A lehullott, esetleg sérült almák is tökéletesek erre a célra, amit a szajkó is szeret – ő félénkebb és igen mozgékony madár lévén keveset fordul meg háztájakon. Akár már ősz elején kihelyezhetünk egy-egy almát, hogy a hosszú útra induló madaraknak segítsük a zsírtartalék-felhalmozását.
Szajkó etetése
A vörösbegyek a lisztkukacot kedvelik, amit frissen vagy szárítva is kitehetünk egy asztalkára vagy az etető közelébe a talajra.
Vörösbegy a madárháznál
Gondoskodjunk friss vízről is!
Az olajos magvakkal táplálkozó madarak sem mindig nyernek annyi folyadékot a táplálékukból, amennyi szükséges lenne. De fagyos időben nincs esélyük máshol találni folyadékforrást. Sekély madárfürdő kihelyezésével kényelmesen fel tudják venni a szükséges folyadékmennyiséget is. Ha befagy, a legegyszerűbb meleg vízzel kiolvasztani.
Segítsük őket egész évben!
A hazánkban védett seregély, illetve tavasszal költő, kistestű madaraink (vörösbegy, cinegefélék) szívesen lakomáznak a fű közt élő lárvákból, ezáltal számos kártevő ízeltlábú utódait eszik meg. De ahhoz, hogy ez hosszú távon működjön, le kell mondanunk a rendszeres rovarölő szeres védekezésről, és kihelyezhetünk a telkünk fáira költőládákat.
Cinege a napraforgón
Mi az, amit mi kapunk mindezért cserébe? Felbecsülhetetlen értékű megfigyelési élményt, új ismereteket madárfajokról, a viselkedésüktől kezdve a táplálkozási szokásaikon át egészen a fajok közti hierarchiáig. Használjunk ki minden alkalmat ahhoz, hogy segítsük ezeket a csodás teremtményeket! Egy dolog garantált: nem bánjuk meg.
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
