Címke: Szója ára

A terménypiacokon a 38. hét említésre méltó eseménye Marokkó bejelentése volt a búza import vámjának 135 %-ról 35 %-ra csökkentéséről. Egyéb érdemleges tényező a jó ukrán napraforgó termésátlag kilátásba helyezése, így a jegyzések tartottak maradtak, nem folytatódott az előző heti áremelkedés. 

A búza ára 2,1 százalékkal vékánként 498,25 dollárcentre csökkent annak hatására, hogy Szaúd-Arábia könnyít a búzaimport szabályozásán.

Vékánként a 913 dollárcentes szintig drágult a szója ára az árupiacokon. Ezelőtt utoljára július legelején, azt megelőzően pedig június 25-én járt hasonló szinteken a szója ára.

Az elmúlt hetek tendenciája folytatódott, a meghatározó továbbra is USA-ban uralkodó időjárás és az emiatt bekövetkezett csúszás, sőt most már lassan véglegessé váló területcsökkenés a kukoricánál és a szójababnál.

Március utolsó napjai nem tettek jót a terménypiaci jegyzéseknek. Megint az USDA hozott meglepetéseket és még valószínűleg nincs vége.

Nem nehéz előre jelezni azt, hogy az olajosmag- és szójaszektor jelentősége tovább fog-e erősödni a magyar mezőgazdaságban. Az azonban, hogy ez milyen sikerrel fog történni, sok tényező függvénye. Az egyik ilyen mindenképpen az időjárás, a második a piac, hiszen az árakban megnyilvánuló motiváció döntő tényező a fejlesztések ütemének kialakításában. A harmadik tényező a technológia további, előrejelzésünk szerint gyors fejlődése. A genetikában, a precíz technológiában rejlő lehetőségek sokat lendíthetnek a hozamokon, de ez vajon elég ahhoz, hogy versenyképes maradjon a szektor?

Az első márciusi hét nem hozott megnyugvást, a piacokon továbbra is a csökkenő tendencia volt jellemző.

December első hete még pozitív hozzáállásban telt, így az amerikai tőzsdei jegyzések emelkedni tudtak, de ez nem terjedt át Európára és itt csak minimális elmozdulás következett be.

Az már jórészt biztosra vehető, hogy az EU28-akon belül a kukorica termés mennyisége legalább változatlan lesz 2018-ban, mint volt 2017-ben, még ha a belső forgalom lényegesen nagyobb szintjét is eredményezi, hogy a keleti régió többletéből kell biztosítani a nyugati régiók ellátását.