Címke: Tápanyag

Ha ősz, akkor búzavetés, és ezzel együtt őszi alaptrágyázás. Legfontosabb kultúrnövényünk termésmennyiségét számos tényező befolyásolja. Ezek között is a tápanyag-ellátottság szerepe a legnagyobb, mintegy 30%-ban ezen múlik, milyen termést aratunk a következő nyáron.

A gabonatermesztési technológiák fejlődésével folyamatosan nő a termésmennyiség. A magok betakarítása után viszont ott marad a nagy mennyiségű szalma, amellyel valamit kezdeni kell.

Gyakran szokott a talaj sótartalmával gond lenni, amire az uborka különösen érzékeny. Bár a zöldségféléket sóérzékeny növények kategóriájába soroljuk, de az uborka ezen belül is a különösen érzékenyek csoportjába tartozik.

Nem csak közhely, amit egyébként a legtöbb zöldségfélével kapcsolatban a szakkönyvek megjegyeznek, az uborka esetében különösen igaz: igényes a talaj minősége iránt, csak jó szerkezetű talajon szabad termeszteni.

Az asszimilációra ható környezeti tényezők (kevés van, ami nincs rá közvetlen hatással) a tápanyagfelvételt is kisebb-nagyobb mértékben, jól látható tünetekkel, vagy kevésbé észlelhető elváltozásokkal befolyásolják.

A modern mezőgazdaság legnagyobb kihívása a környezetvédelem és a költséghatékonyság szempontjainak összehangolása a növénytermesztésben. A növények tápanyagellátása és maguk a tápanyagok nagyon fontos szerepet játszanak ebben a kérdésben. A megfelelő tápanyagoknak megfelelő időben történő kijuttatása az adott kultúrához az adott termőhelyen – ez a szükségleteken alapuló tápanyagellátás művészete.

Üvegházakban, fóliasátrakban – abból adódóan, hogy megnövekszik az asszimiláció következtében az oxigéntartalom – szükség lehet a szén-dioxid mesterséges pótlására.

Napjainkban a búzát takarmány-, liszt-, keményítő- és bioetanolgyártás céljából egyaránt termesztjük. A különböző felhasználási célú fajták minőségi paraméterei eltérőek. Annak érdekében, hogy ezeket a megkövetelt paramétereket elérjük, kiemelt figyelmet kell fordítanunk a nitrogén fejtrágyázások időzítésére és mennyiségére.