A repce és gabonatarlók a bőséges júliusi csapadék után (a sokéves átlag közel kétszerese) elég hamar kizöldültek 2016 augusztusában az árvakeléstől, T4-esektől és az évelőktől is, lehetővé téve a hatékony vegyszeres tarlókezeléseket és a tarlók ápolását.
2016-ban, a rekordtermések betakarítása után, az ősziek vetésekor …
A repce alá odafigyelve elég jó magágyat lehetett készíteni, és 2016-ban (és amúgy 2017-ben is) bejött az a népi megfigyelés, hogy augusztus 20. után elromlik az idő, megjön a csapadék, tehát előtte érdemes lehet a földbe tenni a magot, mert 21-én és 22-én az ország nagy részén egy átlagos havi mennyiségnek megfelelő csapadék hullott. Igaz viszont, hogy a hőmérséklet ezzel párhuzamosan nem esett, hanem éppen, hogy emelkedett és 2016 szeptemberének végéig szinte maradt is a nyár.
A csapadék miatt viszont néhány helyen késedelmet szenvedett a repce- és kalászos tarlók ápolása, az árvakelés, az évelők és a veszélyes parlagfű hatalmas erdőket alkottak már szeptember elején. Sajnos az árvakeléses, gondozatlan repcetarlók ősszel, és sajnos 2017 őszén is a korai repcedarázs fertőzés gócpontjaivá válhattak.
Az augusztus végén, szeptember legelején elvetett repce a kedvező talaj- és nedvességviszonyok hatására 2016-ban többségében gyorsan kelésnek indult, amit a kártevők is észleltek. Sajnos 2016-ban is volt olyan kistermelő, aki azért hívott ki, hogy mondjam már meg, hogy melyik – az előző kultúrában használt – gyomirtó szer miatt nem kel ki a repcéje.
Aztán, amikor kimentünk a helyszínre, kiderült, hogy kelt az a repce, csak ki se tudott bújni a rög alól, mert szinte menet közben fogyasztotta el a repcebolha. Ilyen szomszédos táblák és ottfelejtett repcetarló miatt volt olyan üzemi repcetábla, ahol kétszer kellett a teljes területen és még kétszer a forgókon rovarölő szeres állománykezelést végezni. Ahol nem volt megfelelő a repcét megelőző kalászos tarlójának ápolása, ott a rovarölő szeres kezeléseket össze kellett kapcsolni a gyorsan kikelő árvakelés vegyszeres irtásával is.
A szeptember második, netán harmadik hetére áthúzódott repcevetések egy része viszont már kezdte megérezni a szokatlanul meleg és szárazabbá váló szeptemberi időjárást. Ezek közül jó néhány már heterogénebben, ablakosabban kelt; némi javulást állapotukban az október eleji esők hoztak.
Gyomirtási szempontból a 2016-os ősz eléggé hasonlított a megelőző, 2015. évihez. Október elején zömében még mindig a melegigényes, T4-es gyomok és az árvakelés uralták a repcetáblákat, a klasszikus repcegyomok csírázása még váratott magára, általában a hónap közepére tolódott. Ugyanakkor a repcék többsége már szépen borította a talajt, így elég sokan elhagyták az őszi gyomirtást, legfeljebb regulátoroztak.
A gyengébb állományok beállását, megerősödését viszont 2016-ban nem segítette az átlagosnál hidegebb október, az egymást követő frontokkal terhelt, változékony november, a decemberi, szinte végig fagyos, igen száraz időjárás. Ráadásul az utóbbi 37 év második leghidegebb, –5,8 ○C országos középhőmérsékletű – a leghidegebb időszakokban sajnos hómentes – 2017-es januárja pedig tovább fokozta a problémákat.
A kapások közül 2016-ban a napraforgó aratása zömmel szeptember végére befejeződött és rohammunkában megkezdődött a talaj-előkészítés, hiszen ezen táblák többségébe is kalászos került, lehetőleg még októberben. A kukorica betakarítása a kissé későbbi érés és a lassúbb vízleadás miatt már jobban elhúzódott. A kalászosok vetését nehezítette az október eleji, közel egyhetes folyamatos csapadékos időszak, és hozzájárult még az is, hogy az egymást követő frontok hatására az ország nagy részén 2016 októberében a sokévi átlagnál nagyobb mennyiségű csapadék hullott. A felső talajrétegek nedvességtartalma a telítettséghez járt közel nagy területeken, a sáros földfelszín nehezítette mind a betakarítási, mind a vetési munkákat.
A kései kalászos vetések kikelését és megerősödését a 2015-ös évvel ellentétben 2016-ban nem segítette november közepétől az időjárás. Így a kalászosok termőhelytől függően a megelőző évhez viszonyítva csak 50-60%-os állapotban mentek a télbe. A hó nélküli fagyos időszakok a gyengébb állományokat (főként a gyengébb télállóságú őszi árpát, durum búzát és néhol a tritikálét), a repcéhez hasonlóan károsították. A kifagyás mellett a talajmozgás következtében kialakuló felfagyás is fenyegette a kalászosok gyökérzónáját. Szerencsére az időjárás – 2016-hoz hasonlóan – márciusra ellensúlyozott valamit a dologból, és az állományok fejtrágyázásával, hengerezésével javítható volt a kalászos növények állapota.
2016 őszén az időjárás és a vetések elhúzódása miatt a szokásosnál kisebb területen végeztek őszi gyomirtást a kalászosokban. A „klasszikus” T1-es, T2-es kalászos gyomok a búzában csak késő ősszel kezdtek csírázni, kelésük leállt a decemberi, januári száraz hidegben, aztán februártól indult be újra gőzerővel. Kicsit más volt a helyzet a korábban elvetett őszi árpák és hibridbúzák esetében, amelyek a szeptemberi nyárban hirtelen fejlődésnek indultak. Az ilyen táblákban a gyomkelés is erősebb volt, bár október elején még zömmel T4-es libaparéjjal, parlagfűvel és árvakelésű napraforgóval találkoztam, a tipikus gabonagyomok pl. a széltippan ezeken a helyeken is később keltek.
Az árvakelésű napraforgó tömeges őszi előjövetele (1. kép) – elsősorban a napraforgó után, forgatás nélküli művelésben részesült területeken – hasznos is lehet számunkra, hiszen ezek a növények már az első fagyoktól elpusztulnak, és így kevesebb árvakelésű növénnyel, megoldandó gyomirtási problémával számolhatunk a következő szezonban.
Őszi gyomirtásra tehát nem volt szükség, sok árpában és hibridbúzában viszont szükség lett volna rovarölő szeres kezelésre, mert a kabócák miatt már az ősz folyamán megjelent az árpa sárga törpülés vírusa, és a betegség gyorsan terjedt tovább a 2017-es februári, majd márciusi enyhébb tavaszias időjárásban (2. kép), akkor már főként a levéltetvek munkálkodása nyomán.
Kemény, száraz tél után…
A 2016/17-es tél, 62 mm-es országos csapadékátlagával az utóbbi 39 év harmadik legszárazabb tele volt, és az átlagosnál közel 2 ○C-kal hidegebbnek is bizonyult. Az ősziek áttelelését elsősorban a kemény januári fagyok nehezítették, a legtöbb fagykár január 8. környékén keletkezett a szőlőkben, gyümölcsösökben, de azokon a szántóföldi helyeken is, ahol nem védte hótakaró a vetéseket.
Kisebb károsodások a gyengébb repcetáblákban előfordultak. Történtek kiszántások is, és oda kellett figyelni a kultúra tavaszi megindulásakor, mert a sok levelét elvesztett állományban – ahol nem történt ősszel gyomirtás – nemcsak a repcenövény, hanem az október végén, november elején kikelt repcegyomok (pl. a sebforrasztó zsombor, pipacs, tarsóka, néhol megint a galaj) is robbanásszerű fejlődésnek indultak a február első hetével megérkező jelentős enyhülés, kifejezetten tavaszias időjárás nyomán.
A szükséges tavaszi munkákat némileg hátráltatta, hogy a hirtelen hóolvadásból és sokfelé kiadós csapadékból származó víz nagy része elfolyt, illetve a lefolyástalan területeken átmenetileg belvizeket okozott, mert a korábbi kemény hideg hatására a termőtalaj 10 cm-nél is mélyebben át volt fagyva, akadályozva a víz beszivárgását. A belvízproblémák aztán igen hamar megszűntek, mert február harmadik hetétől ismét szárazra, enyhére és igen szelesre fordult az idő.
A meteorológiai tavaszt márciusban már úgy kezdtük, hogy a felső 1 m-es talajréteg vízhiánya az Alföld nagy részén, a Kisalföldön és a főváros térségében meghaladta a 40 mm-t. Sajnos a tavaszkezdő hónap sem jeleskedett a csapadékban, a mennyiség a sokévi átlag 70-80%-át alig tette ki és főleg a dunántúli területeket kerülte el, ugyanakkor szinte végig enyhe volt az idő, a szokásosnál jóval kevesebb fagyos reggellel.
A fejtrágyázások, tavaszi talajmunkák, a borsó, cukorrépa, mák, tavaszi kalászosok vetése, a repce tavaszi regulátorozása és a szárormányosok elleni védekezés mellett már célszerű volt idejekorán elkezdeni azon kalászosok gyomirtását, amelyek fejlettségük miatt már a bokrosodás végéhez közeledtek, illetve amelyekben a T1-T2-es életforma csoportba tartozó gyomnövények ekkorra már fejlettek voltak (3. kép), komolyabb borítással.
Jómagam a galaj, pipacs, ebszékfű, sőt acat ellen célzott búza kísérleteimet március utolsó két hetében állítottam be, és a gyomirtások üzemi elvégzését javasoltam a gazdálkodóknak is. Ez nem mindenhol történt meg, mert úgymond vártak még a napraforgó árvakelésre. Az is indok volt, hogy úgyis olyan készítménnyel, kombinációval fognak védekezni, amely akár zászlóslevél kijövetelig is használható lesz, valamint az is a késlekedés érveként hangzott el, hogy majd az első, levélbetegségek elleni fungicides kezeléssel egy menetben lesz a gyomirtás, mert így szokták meg, de a kórtani helyzet ekkor még nem indokolta a kezelést.
Véleményem szerint kár volt várakozni, mert a kiadott fejtrágyák a kultúrnövény mellett a gyomok fejlődését még jobban „felpörgették”, némelyek gyorsan túljutottak a herbicidekre érzékeny fejlettségi állapotukon, sőt virágozni kezdtek, az acat gyökérrendszere pedig már márciustól intenzíven elszívta a vizet és tápanyagot a búza elől (4. kép), szóval több hátránya volt a dolognak, mint feltételezett előnye.
Ráadásul van lehetőség arra, hogy a későbbi napraforgó árvakeléssel komolyabban veszélyeztetett, de T1-T2-es gyomokkal már erősen fertőzött táblákon némi talajhatással, perzisztenciával bíró hatóanyagokat, szereket juttassunk ki. Ezen felül a jól bokrosodott állományokban ugyan kikelhet később a melegedés nyomán a napraforgó, meg esetenként még a parlagfű, libaparéj is, de a gyom csíranövények többsége nem tud megerősödni, fejlődésnek indulni, ha elég sűrű, beállt a kalászos állomány. Igyekezzünk a gyommentesítést akkorra időzíteni – egyben tekintettel a kultúrnövény fenológiai állapotára és tényleges táblaszintű kondíciójára – amikor azt a gyomok összetétele, fejlettsége és borítása megkívánja.
Szeszélyes tavaszkezdet …
A február végi, márciusi tavaszias időjárásban az ősszel gyommentesített, de a téli fagyok miatt sok levelét vesztett, még ritkás állományú repcékben a lazább talajú területeken, sok helyen tömegesen kelni kezdett a kender, ami aggodalomra adott okot, mert ez a gyomfaj igen méretesre tud nőni, és köztudott, hogy az ilyenkor bevethető készítmények ezen gyomfaj ellen inkább csak szupresszív, mint igazi pusztító hatással rendelkeznek. Szerencsére az volt a tapasztalat, hogy a Galera-s, Ikarus-os kezelések után, a kijuttatáskor 2-4 leveles kender növények ugyan el nem pusztultak, de a libatop fajokhoz hasonlóan torzulva, tekeredve, a kezeléskori állapotukban maradva vegetálgattak, a lombosodó és szárbainduló repceállomány pedig föléjük nőve elnyomta őket, megakadályozva további fejlődésüket.
A T4-esek közül a kender mellett a parlagfű korai tömeges kelése is elég gyakori volt a márciusban idejekorán talaj-előkészített, elsimítózott, vetésre váró táblákon, ahol a gyomkeléshez időzített vetőágy-előkészítéssel egyben sikeres mechanikai gyomirtást is lehetett végezni, ezen veszélyes, a napraforgóban kifejezetten kihívást jelentő gyomfajok ellen.
A márciusi tavaszt sajnos a 2000-es évek leghidegebb (a fagyos napok száma meghaladta a sokévi átlagot) és igen szeszélyes áprilisa követte. Az éppen csak meginduló napi felmelegedéseket gyors lehűlési hullámok követték. Április 17 és 24 között komolyabb fagyok, 18-19-én havas esők, néhol havazások, 1-2 napig is tartó szántóföldi hóborítással fordultak elő. A hónap csapadéka ugyan megfelelt a sokéves átlagnak csak éppen az átlag igen nagy területi szórásokból, helyenként felhőszakadás-szerű zivatarokból, máshol meg a várva várt csapadék elmaradásából jött ki. Jellemző a hónap szélsőségességére, hogy fagykárt ekkor tudtam kalászoson fotózni (5. kép), nem pedig a hideg január után.
A repce virágzása a hónap közepétől megindult, aztán lassult, leállt, majd újra megindult, végül 4-5 hétre is elhúzódott, s ebben a hűvös, szeles, zömében inkább száraz időszakban az elágazódások száma a tavalyihoz képest sokkal gyengébben alakult, a beporzók sem járták igazán a táblákat. Bezzeg a fénybogarak kártétele alig mérséklődött, sőt az elhúzódó virágzás miatt csak fokozódott a bimbókban okozott rágáskár. 2017-ben ezért jóval nehezebb volt olyan termésszintet produkálni, mint tavaly.
Áprilisban elkezdődött a kapások vetése …
A napraforgót nagy arányban részesítették alapkezelésekben, amelyek sikeressége igen nagy szórást mutatott annak függvényében, hogy a kezelés után mikor és mennyi csapadékot kapott a tábla. A húsvét tájékán, előtte-utána érkezett vegyes (eső, havas eső, hó) csapadék mennyisége egyes helyeken meghaladta az 50-60 millimétert (pl. Dél-Borsod, Közép-Magyarország), máshol meg nem érte el a bemosó csapadékként elvárt 15-20 mm-t sem (pl. Hajdú, Szabolcs).
Utóbbi helyeken csak az állománykezelésekben bízhattak, míg a zivataros, felhőszakadásos, hóborításos vetéseknél helyenként túl jól is sikerültek az alapgyomirtások. Lazább és alacsonyabb szervesanyag-tartalmú, vagy időszakosan nagy víztelítettségű feltalajú területeken azt tapasztaltam, hogy zömében szépen kelni kezdett a kultúrnövény, aztán a táblán foltokban, 2-4 valódi lombleveles korban megjelentek az erős torzulások (6. kép), vagy sárgulni kezdett a sziklevél és levélcsúcstól kezdve nekrotizálódtak, száradtak a lomblevelek és szinte „visszamentek” a földbe, helyenként végül teljesen el is pusztultak a kis növények.
A tünetek a forgókban, a permetezések átfedéses helyein és a rosszabb minőségű talajfoltokon voltak a legerősebbek. Ahol úgy, tűnt, hogy kiheverték a növények, később mégis látszott a hatás, mert az ilyen korábban stresszelt napraforgók a többihez képest 10-14 nappal később kezdtek virágozni és gyakran elágazódás is jelentkezett. A herbicidek és a kedvezőtlen időjárás okozta stresszhatást a jó időben alkalmazott biostimulátorok és speciális lombtrágyák tavaly tényleg megtapasztalhatóan enyhíteni, a növény kondícióját pedig javítani tudták. Kisebb jégverések esetén – ezekből jutott idén szinte mindenkinek – is bevethetőek voltak a prevenciós fungicid kezelések mellett.
Ne felejtsük el, hogy 2018-ban alkalmazhatjuk utoljára a napraforgó alapkezelésében az oxifluorfen hatóanyagú készítményeket, melyeknek engedélye már visszavonásra került, a termelőknél lévő készletek végső felhasználási határideje pedig 2018. június 21.
2017-ben május első dekádja országszerte esőket, záporokat hozott. Az egy nap alatt leesett csapadék mennyisége általában 5-15 mm volt, de néhol a 20-25 mm-t is meghaladta, az ország K-i, DK-i részei kivételével. A határ látványosan kizöldült, erőre kapott. A napraforgó állománykezelései és a kukorica gyomirtása szempontjából is előnyös volt, hogy ezek az esők szinte egyszerre „kirobbantották” a kapásgyomok nagy részét, kevésbé volt elhúzódó a csírázás és a táblák kigyomosodása, jobban lehetett időzíteni a kezeléseket.
Ugyanakkor tény, hogy az alacsonyabb nappali hőmérsékletek és éjjeli lehűlések miatt néhány melegigényes gyom a szokásosnál is későbben kezdett kelni, például az egyszikűek közül a muharfélék és az újabb, problémás köles fajok is a kakaslábfűhöz képest jóval lemaradva jelentek meg a táblákon. Ismét bebizonyosodott, hogy a kukoricában állományban kijuttatott kombinációkból nem érdemes kihagyni a tartamhatást is adó készítményt/készítményeket. Nemcsak azért, mert a kijuttatás utáni csapadékok miatt a már kezelt terület újra gyomosodhat, hanem azért is, mert a jelenleg legnagyobb problémát okozó gyomfajok csírázásbiológiája eleve ezt teszi szükségessé.
Manapság igen sokféle, több terméket és még több hatóanyagot tartalmazó herbicid csomagból, mint kész megoldásból lehet válogatni. A kiválasztásnál érdemes gondosan számba venni, hogy a területünkön melyek a főbb megcélzott gyomok, ezek milyen csírázási tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezen felül meg kell nézni, hogy a csomagban szereplő, tartamhatást adó hatóanyag, ill. hatóanyagok esetében hány hetes tartamhatással számolhatunk, mely gyomok esetében lehet gyengébb, vagy nem megfelelő ez a hatás; nincsenek-e keverhetőségi tiltások, lehet-e plusz adalékanyagokat alkalmazni stb.
Tehát nem egyszerű a feladat, gondolkodást igényel, amit sokan azzal akarnak megspórolni, hogy olyan széles spektrumú készítményt, ill. népszerű csomagokat választanak, amelyeket viszonylag későn, fejlettebb kukoricában és fejlettebb gyomok ellen is lehet alkalmazni, és úgymond megvárják, amíg minden kijön, és aztán végzik el a posztemergens gyomirtást. Idén is láttam számos kukoricatáblát, ahol ez volt a fő rendező elv a gyomirtásnál, s még azt sem mondhatom, hogy nem volt megfelelő a fejlett gyomok elleni hatás.
Pusztult szépen a méretes 10-12 leveles libatop, szerbtövis, parlagfű a már 7-8 leveles kukoricában, csak éppen a május végétől beköszöntött hirtelen nyárban, hőségben addigra már annyi vizet és tápanyagot elvontak ezek a nagy gyomok a kultúrnövénytől, hogy a kukorica a jól sikerült gyomirtás után sem tudott igazán erőre kapni, végzetes, terméscsökkentő hátrányban maradt. Jó példa erre a 7. képen szereplő tábla, ahol a szép zöld, méretes egyedekkel borított részen a kísérletemben korai posztemergensen kezelt parcellák láthatóak, mellette pedig a jó két héttel későbben, igencsak kései posztemergensen elvégzett – amúgy sikeres – üzemi gyomirtás után furulyázik, kínlódik a feleakkora kukorica a hőségben.
Egyéb kukorica gyomirtási kísérleteimben is jól lehetett érzékelni, hogy a száraz és hőségperiódusos időszakban végzett klasszikus posztemergens (már 5-6-7 leveles a növény) kezeléseknél mennyire számított még az is, hogy a kombinációk a kijuttatást követően mennyire gyorsan tudták leállítani a fejlett gyomok anyagcseréjét, és milyen gyorsan pusztították el azokat.
Minél hamarabb megszűnt a kultúrnövénnyel való versengés, annál gyorsabban tért magához és indult újra fejlődésnek a kukorica. Az egyre szélsőségesebbé váló időjárásban érdemes felidézni a már ismert tételt, hogy a kukorica kritikus kompetíciós periódusa a vetése utáni 2. héttől kb. az 5-6. hétig tart, tehát legalább ebben a 3-4 hetes időszakban kellene mentesíteni a kukoricát a gyomnövényekkel való éles konkurenciaharctól, hogy a maximális termést produkálhassa. A túlságosan megkésett, vagy a tartamhatást nem biztosító, gyors utógyomosodást okozó herbicides kezelések nem tudják időben kikapcsolni ezt a versengést, a kései posztok ráadásul szinte biztos, hogy okoznak valamilyen fitotoxicitást, még ha csak látens módon is.
A szeszélyes és hűvös április tavaly azt eredményezte, hogy mind a napraforgókban, mind a kukoricákban a kapásokra jellemző, gyakori gyomfajok mellett néhol tömegesen csíráztak T2-es növények is (pl. Veronica félék, Matricaria, galaj, pipacs, árvacsalán fajok), amelyeket „átvert” az időjárás, és azt hihették, hogy ősz, vagy kora tavasz van.
Komoly gyomkonkurenciát nem jelentettek a kapásoknak, de jól lehetett tesztelni a herbicidek hatását, vagy éppen teljes hatástalanságát ellenük. Az egyik IMI-napraforgó kísérletemben a csak posztemergens kezelésben részesült parcellákon vidáman piroslottak a pipacsok június elején, egy öntéstalajú táblában pedig az ebszékfű bozótjai konkuráltak állományzáródásig a kukoricával az egyébként jól sikerült gyomirtás ellenére.
Az IMI- és a tribenuron-metil-toleráns napraforgók kiegészítő, posztemergens gyomirtásainak időzítését és hatásosságát is segítette a helyenkénti kirobbanó, gyors gyomkelés. A „költségérzékenyebb” termelők egy része úgy gondolta, látva a viszonylag homogén és tömeges kelést, hogy sorköz-kultivátorozással letudja a gyomirtást, hiszen úgyis kint van már minden gyom. Sajnos a parlagfű nem osztotta ezt a nézetet és a júniusi, rendszeres helyi zivatarokkal, esetenként jégesővel színesített hőségben még csírázásnak indult az ilyen táblákon, és júliusra már parlagfű-büntetésre „érett” állapotban volt.
Az ilyen gazdálkodók külön szerencséje, hogy a hatóság akkor kezdett el helikopterrel intenzívebben repkedni a felderítés érdekében, amikorra ezeken a táblákon már rég leszáradt a parlagfű és a napraforgó is (8. kép), és már a betakarításokat is megkezdték.
Míg a preemergens kezelések esetében a szokásosnál több, addig a posztemergenseknél a szokásosnál kevesebb fitotoxikus tünetet tapasztaltam jártamban-keltemben. Igaz viszont, hogy tavaly újra találkozhattam jellegzetes „ufó-fej” napraforgókkal (9. kép).
Júniusban és júliusban is az igen gyakori hőségnapok mellett jellemzőek voltak a jelentős hőmérséklet ingadozások is, amikor a hőségnapot hirtelen betörő hidegfront és 1-2 napig tartó záporos-zivataros (jégesős) lehűlés követte, majd szinte ugyanilyen gyorsan vissza is tért a kánikula. Ez a szélsőségesség nem kedvezett sem a napraforgó, sem a kukorica termékenyülésének, sem a már termékenyült kaszatok, szemek kitelítődésének, növekedésének.
Májusban és júniusban az összesített havi csapadék mennyiségek közel 20%-kal alatta maradtak az országos átlagnak, júliusban is folytatódott a tendencia, amikor az ország nagy hányadán a 2012-es trópusi nyár hőségnapjainak számát is meghaladta a 30 ○C feletti hőmérsékletű napok száma.
Aratás után a tarlókon …
Tavaly a forró júliusi napokban a kényszerérésre is tekintettel elég jó ütemben haladt az őszi vetésű növények betakarítása, hamar tarlóhántásra váró állapotba kerültek a táblák. Sajnos némelyek ilyen várakozó állapotban maradtak szeptemberig, mert még mindig sokan nem értik, hogy a tarlóhántás és ápolás, az már a következő évi növénytermesztés és növényvédelem megalapozását jelenti, olyan jövőbeli befektetés, melynek hozama csak nagyobb lehet, mint a kár, amit az elmaradása okoz.
Az eredményes gyomirtás első lépése a jól kivitelezett tarlóhántás. Nem akarok most hosszas tankönyvszerű értekezésbe fogni a tarlóhántás céljairól, előnyeiről – olvashattunk erről számos kiváló cikkben idén is – de gondoljunk arra, hogy tekintettel a glifozáttal kapcsolatos esetleges további korlátozásokra, egyre kevesebb lehetőségünk lesz majd, hogy veszélyes évelő gyomnövények ellen a kultúrnövények veszélyeztetése nélkül, viszonylag olcsón és eredményesen védekezzünk.
A tarlóhántással egyrészt felaprítjuk az évelők föld alatti részeit, rizómáit, szaporítógyökereit, másrészt csírázási pozícióba juttatjuk a gyommagvak és a betakarításnál elszóródott repce és kalászos magvak többségét is. Egy jól elvégzett tarlóhántás után sor kerülhet herbicides tarlókezelésre (10. kép).
A tarló kezelésekkel és mechanikus tarlóápolásokkal jelentősen gyéríthető az árvakelés is, amely az őszi vetések kikeléséig biztosítani tudja a kórokozók (pl. rozsdabetegségek, egyes levélfoltosságok) és kártevők (pl. vetési bagolypille, vírusvektor levéltetvek, repcedarázs, bolhák stb.) folyamatos fennmaradását, szaporodását.
A zöldítési előírások miatt egyre többet látni, hogy beépül a technológiába a zöldtrágyakeverékek vetése, ahol spórolási okokból általában a tarlóhántással egy menetben megtörténik a vetés. Az ilyen táblák többségébe őszi vetésű kultúrát nem terveznek, ezért célszerű odafigyelni, hogy mikor valósul meg a terület beforgatása (ökológiai jelentőségű másodvetésként elegendő a főnövény vetése előtt ennek megtörténnie, ha ténylegesen zöldtrágyaként számítunk rá, akkor ajánlatos a növények virágzása előtt). Ugyanis ennek függvényében ezek a növények maghozásig eljutva, akár új gyomosító növényekként is szóba jöhetnek a rákövetkező szezonban. Egyre több helyen találkoztam idén pl. tömegesen kelő pohánkával a kukoricában, vagy éppen a most ősszel kelő repcében.
Őszi vetések tájékán …
A tavalyi év augusztusa igen forró volt, és a csapadék az ilyenkor szokásos 70%-át sem érte el, így kiváló minőségű vetőágy készítésére a repcéhez kevés gazdálkodónak volt lehetősége. Esetenként betonkeménységű talajokból kellett megfelelő magágyat produkálni, ami nem mindenkinek sikerült. Szerencsére a vártnak megfelelően augusztus 20. körül megjött a csapadék, és akik nem sokkal ezután indultak a vetéssel, augusztus utolsó, szeptember első hetében, azoknál szeptember végére már elég erős, egyenletesen kelt – gyomirtást igénylő (11. kép), vagy sok esetben már gyomirtásban is részesült – állományok várták, hogy előbb-utóbb regulátorozásban is részesüljenek. 2016 őszével ellentétben 2017-ben többségében rovarölő szerrel csávázott magvak kerültek a földbe, kevésbé volt problémás a fiatalkori kártevők elleni védelem.
A preemergens gyomirtások általában elegendő (néhol kissé túl sok) bemosó csapadékot kaptak, és most arra sem panaszkodhatunk, hogy csak a melegkedvelő T4-esek és a gabona árvakelés özönlötték el a repcét. Szeptemberben már szépen kelésnek indultak a klasszikus repcegyomok is – persze jött azért libaparéj és más széleslevelű is – jól lehetett tervezni a korai poszt és poszt gyomirtásokat. A megrögzött augusztus 20. előtt repcét vetőknél viszont néhol már a második kezelést végezték szeptemberben az árvakelés ellen.
Ennek oka nemcsak az aszály miatti, kizöldülés nélküli tarlóban, hanem abban is keresendő, hogy a különböző egyszikűirtó készítmények prospektusaiban a kifejezetten gabona árvakelés ellen megadott dózis, csak a gyökérváltás előtti, fiatal, 1-3 leveles növényt pusztítja maradéktalanul. Ha a növények ennél már fejlettebbek, vagy a jelenlétük igen tömeges, akkor már célszerű a magról kelő egyszikűekre megadott dózist, esetenként annak felső határát kijuttatni az eredményesség érdekében.
2017 szeptembere eléggé csapadékos volt, a nyugati megyékben és a Duna–Tisza közén néhol 200 mm-t is meghaladó eső hullott, a felső talajrétegek a hónap közepére telítődtek. A párás, kissé hideg időt szerencsére a hónap végén napsütésesebb idő követte, ami a talaj-előkészítésnek, a kalászosok vetésének kedvező, nem túl száraz talajállapotot eredményezett. Azok jártak jól, akik október első harmadában földbe tudták tenni a magvakat, mert a hónap második dekádja megkésett „vénasszonyok nyarát” idézte, beindította a kelést.
Október utolsó harmadában aztán jelentős lehűléssel kiadós esők jöttek újra, néhol orkán erejű széllökésekkel, a földek már megint átmenetileg géppel járhatatlanná váltak. November első heteit változékony, az átlagosnál kissé enyhébb, az ország zömén inkább szárazabb időjárás jellemezte. Az első fagyok a mindenszentek környékén már „lehervasztották” a T4-es gyomok zömét a repcékben, rá lehetett kapcsolni a betakarításokra és a kalászos vetések befejezésére.
A sietség indokolt volt, mert aztán hidegfrontok többszörös átvonulásai okoztak 1-2 napos esőket és hajnali fagyokat. Egy-egy ilyen frontátvonulás után hiába jött 2-3 nap enyhébb, esetleg naposabb idő, ha a gépi munkákat a sáros, felázott föld akadályozta. November utolsó napjaiban az ország túlnyomó részén ismét 10-20 mm csapadék jelentkezett, északon egyes helyeken már néhány cm hótakaróval is a földeken.
Se tél, se tavasz…
A tavalyi év utolsó hónapja meglehetősen enyhe (2-3 ○C-kal a sokéves átlag felett) és csapadékos volt (országos átlag 60 mm, de néhol 100 mm felett) két átvonuló hidegfronttal, akkor –5, –11 ○C hajnali hőmérsékletekkel. A karácsony előtti napokban látványosan enyhült az idő, nem egy helyen 12-14 ○C nappali hőmérsékleteket is mértek, és sokfelé újra fagymentesek lettek az éjszakák.
Az évet úgy zártuk, hogy a felső talajrétegek nedvességtartalma az 50 cm-es mélységig majdnem telítettnek volt mondható, és a felső 100 cm hiányának pótlására is volt remény a 2018-as vegetáció kezdetéig. Zala megyében decemberben találkoztam kivirágzott repcetáblával, egyébként meglehetősen fejlett, de zömében regulátorozott és egészséges, jó állományú repcék köszöntötték az újévet.
A kalászosok zöme egyenletes kelés után elég jó állapotban ment a télbe. A korábbi vetésű árpák szépen zöldelltek, bár a Pyrenophora első atipikus levélfoltjait ősszel már meg lehetett találni a táblák többségénél. Az őszi búza állományok 3-4-5 levéllel indultak az új esztendőnek a szokásosnál gyengébb őszi gyomosodással. Az őszi gyomirtást már rendszeresen tervbe vevő termelők egy része úgy végezte el – ha tudta – az őszi kezelést, hogy nem, vagy csak alig volt kint a széltippan, tehát a talajon keresztüli tartamhatásra és az előérzeteikre alapoztak, másik részük pedig megpróbálta kora tavaszra áttenni az eredetileg őszre tervezett kezelést. Ez utóbbival már gondok lehetnek/lehettek, mert januárban és február közepéig nem igazán a téli évszaknak volt megfelelő az időjárás, szokatlanul enyhe időszakok „zavarták meg” a növények nyugalmi állapotát, valamint beindították a gyomkeléseket is.
Február második felére már zömmel a bokrosodás kezdeti állapotába kerültek az őszi búza állományok, és aktuálissá váltak volna az elmaradt őszi kezelések, de ebben a se tél se tavasz időjárásban majd minden nap jelentkezett valahol eső, havas eső, havazás; hol itt, hol ott alakult ki 1-2 napos néhány cm-es hótakaró, mely alighogy olvadásnak indult és kisütött a nap, máris újabb front követte, újabb csapadékkal. A felázott földeken mind a korai fejtrágyázás, mind a korai gyomirtás ezért késedelmet szenvedett.
Az utolsó téli hónap, február időjárása megtréfált minket, hiszen a 21-ével kezdődő hét téli havazással lepte meg a földeket, majd Jégtörő Mátyás nevével ellentétben ezúttal jeget hozott. A zord időben éjszakánként jócskán –10-15 ᵒC alá hűlt a levegő, előfordult helyenként –18 ᵒC is, és főleg a nyugati országrészeken nappal sem emelkedett a hőmérséklet –6, –8 ᵒC fölé. Ilyen zord idővel köszöntött be a meteorológiai tavasz is márciusban, csak a második héttől érkezett meg a várva várt, már tavaszt ígérő enyhülés.
Ami biztató: az őszi szántóföldi kultúráknál kifagyás, felfagyás nem fordult elő, a repcék és búzák kedvező kórtani állapotban vannak, elég jó a szántóföldek talajának víztelítettségi állapota; belvíz február utolsó dekádjában még csak néhány ezer ha-on jelentkezett. Ami figyelmet kíván: az őszi árpák zöme eléggé sárgult februárban. Ha ezen a kiadott fejtrágya és a tavaszi napsütés nem javít majd látványosan, akkor érdemes az egyre gyakoribb vírusfertőzésre is gondolni, netán az őszi Pyrenophorára.
A pockok igen aktívak maradtak az „elmaradt tél” következtében és az egyéb károsítók áttelelésének is kedvezett az időjárás – a február végi fagyos időszak nem tett igazán nagy kárt bennük – tehát a vegetáció megindulásakor nagyobb károsító-nyomással számolhatunk.