Ha van a kukoricának ellensége, márpedig van neki elegendő, akkor közöttük is igen előkelő helyet foglal el a kukoricabogár. Jelentőségét két tényező adja; egyik a kettős kártétel, a másik a természetes ellenség hiánya.
Ritka az a kártevő, amelynek mind lárvája, mind imágója egyaránt károsítja az adott növényt. A kukoricabogár Le Conte esetében a lárva a gyökér fejlődését támadja, pontosabban a fiatal kukoricanövény pányvázó gyökereit károsítja. Ha legalább két pányvázó gyökér sérül, akkor a kukoricanövény ledől. Ezt azonban a növény a további fejlődése során – ha további károsodás nem éri – kompenzálni képes (1. kép).
Lényegében a pisai ferde torony építésének mintájára. Ismeretes, hogy a világ egyik legszebb renaissance tornya, megfelelő alapozás híján már az építése során megdőlt. Ezt az építők sikeresen próbálták megakadályozni, és a dőlés irányába eső oldalon hosszabb oszlopokat helyeztek el emeletenként, ezzel mintegy kiegyenesítve a megdőlt alépítményű tornyot. Ettől ugyan a torony nem lett egyenes, de áll a mai napig. Valójában nem ferde, hanem görbe toronyként kellene tisztelnünk. A kukorica kompenzáló, visszagörbítő szárfejlődése, a „hattyúnyakasodás” ugyanezt az elvet követi. A komolyabb kárt viszont az imágó okozza. Ez a „fenevad” ugyanis a nővirágzatot károsítja, nevezetesen a bajuszt, vagyis a bibeszálat eszi meg. Ily módon minden bibeszál elrágása egy-egy szem kukorica veszteséget jelent a majdani termésből. Komolyabb rovarpopuláció esetén akár a termés fele is odaveszhet.
De honnan is került hazánkba ez a kártevő, és mi tette lehetővé gyors térhódítását? Az éghajlati viszonyok általában, a tenyészidőszak meteorológiai tényezői pedig közvetlenül alakítják a növénytermesztési tevékenység feltételeit. A mezőgazdaság e tényezők összességének hatását nem, vagy csak kis mértékben képes szabályozni. E hatások ugyanakkor alapvetően meghatározni képesek a termelés célját, a termesztendő növény faját, fajtáját, az alkalmazható agrotechnikai műveleteket és magát a tevékenység gazdaságosságát.
A klimatikus hatások nemcsak a termesztett növény életfolyamatait, hanem kártevőit, kórokozóit és az adott terület gyompopulációját is befolyásolják. Magyarország napjainkban talán legsúlyosabb rovarkártétele, amelynek megoldása még mind a mai napig megnyugtatóan nem rendezett a kukoricabogárhoz (Diabrotica virgifera virgifera Le Conte) kapcsolható.
Mint ismeretes a kukoricabogár 1992-ben a jugoszláv háború idején érkezett egy tengerentúli élelmiszer-segélyszállítmánnyal a Belgrád melletti Zimony repülőterére. Terjedése koncentrikus körben, az időjárási viszonyoknak megfelelően évi mintegy 40 km-es átlagsebességgel folyt. Az 1. ábra térképén, amely a kártevő terjedésének a betelepülésétől számított első 10 évét szemlélteti látható, hogy a rovar terjedésében a Dunai Alföld speciális szakaszt jelentett.
Mint ismeretes az 1999. év rendkívüli időjárású volt; nevezetesen az aszályos tavaszt egy igen nagy csapadékú nyár követte. A kukoricabogár számára ez teremtett lehetőséget, hogy az addig csak Dél-Magyarország keskeny sávjában megjelenő rovar egy év leforgása alatt a teljes Dunai Alföldet birtokba vegye. Ez egyúttal távolsági rekordot is jelentett, amire azóta sem került sor, mert abban az évben a terjedési táv meghaladta a 120 km-t. Ma már Magyarország egésze fertőzött, továbbá a terjedés is több dimenziójúvá vált; nevezetesen továbbhurcolás révén a rovar már az ezredfordulón megjelent Franciaországban és Észak-Olaszországban is, ahonnan hasonló módon továbbterjedt. Napjainkra lényegében egész Európa Skandináviát és a Brit-szigeteket leszámítva fertőzöttnek tekinthető. Mondhatni a hódítás befejeződött.
Magyarországon 1996-ban kezdődött meg a rovar terjedése, és lényegében 2002-re a Diabrotica meghódította a Kárpát-medence összes síkvidéki területét. A Szent István Egyetem Növénytermesztési Intézetének klímakutatási munkacsoportja elemezte a rovar terjedésének klimatikus tényezőit. Az értékelés adatbázisát a vizsgált időszak meteorológiai adatai, ezen belül a csapadék és a hőmérsékleti adatok éves, havi értékei, továbbá a növénytermesztés, ezen belül a kukoricatermesztés technológiai mutatói jelentették. A kukoricabogár terjedésének mértékének meghatározása egyrészt az FM növényegészségügyi hatósága a NÉBIH, illetve szakirodalomi források adatainak felhasználásával, földrajzi távolság- és helymeghatározással, valamint planimetrálással történt. Az adatok biometriai értékelése összefüggés-vizsgálatokon alapult. A vizsgálat során kizárólag meteorológiai, növénytermesztési és földrajzi adatokon alapuló értékelés készült, entomológiai szempontokat az elemzés nem vett figyelembe.
A rovar terjedésének mértéke évente jelentős eltéréseket mutat. Az értékelés ennek megfelelően – kukorica kártevőről lévén szó – elsődlegesen a kukoricatermesztés adatait elemezte. Az 2. ábra a Diabrotica éves terjedésének mértékét, illetve az adott évjárat kukorica átlagtermésének összefüggését szemlélteti. Az ábrából megállapítható, hogy egyetlen évjárat kivételével a rovar terjedése, valamint a kukorica termésátlaga hasonló trendet mutat a vizsgált időszakban.
A gradáció és a károsított növény terméseredményeinek feltételezett összefüggése nyomán valószínűsíthető volt az évjárati meteorológiai jelenségekkel való kapcsolat. Az 1. táblázat foglalja össze a vizsgált időszak, vagyis Magyarország meghódításának kritikus meteorológiai adatait.
A vizsgálat során az elemezés tárgya egyrészt az évjáratok jellemző csapadék és hőmérsékleti adatainak, a kukorica terméseredményének, illetve a Diabrotica terjedésének összefüggés-vizsgálata volt. A 2. táblázat adatai tartalmazzák az egyes tényezők korrelációs értékét és azok szignifikancia szintjét.
A kapott összefüggések alapján megállapítható, hogy az adott évjárat csapadék és hőmérsékleti értékei nem minden esetben voltak közvetlen hatással a rovar terjedésére. Közvetett hatásuk azonban bizonyítottnak látszik: egyrészt a kukorica termésátlaga révén, a kukoricabogár terjedésének mértéke és a kukorica adott évjáratban betakarított átlagtermése szoros összefüggést mutatott. Ugyancsak szoros összefüggés volt megállapítható a júniusi csapadék mennyisége és a gradáció mértéke között. A kapott eredmények alapján érdemes lenne a gradáció klimatikus tényezőinek entomológiai szempontú elemzését is elvégezni.
Dr. Jolánkai Márton, Dr. Kassai M. Katalin, Dr. Tarnawa Ákos
SZIE Mezőgazdaságtudományi Kar, Növénytermesztési Intézet, Gödöllő