A Magyarországon előforduló gyümölcsfajok közül az alma igényli a legtöbb odafigyelést tárolás tekintetében, ugyanis szeretnénk elérni, hogy minél hosszabb ideig fogyasztható legyen a vásárló számára.
A hazánkban termelt kb. 675 ezer tonna gyümölcsből megközelítőleg 90 ezer tonna tárolása megoldott bizonyos ideig, a termés nagy részét léalmaként dolgozzák fel. A fejlettebb termesztéstechnológiát alkalmazó államokban a betakarított gyümölcsök legalább 50%-a, de sok országban a 80%-a modern, szabályozott légterű tárolókba kerül.
A sikeres tárolás a megfelelő növényvédelmen alapszik. A megelőző védekezés kiemelt jelentőségű: a betegségek kialakulását megakadályozzák a közvetlenül a betakarítás előtt végrehajtott vegyszeres védekezések. Nagyon fontos szereppel bír a gazdálkodó, valamint a növényorvos szakismerete az egyes betegségek, illetve az élettani eredetű hiánytünetek minél gyorsabb beazonosításához. Ezeknek a kialakulásához kedvező környezeti feltételek időben történő észlelése is létfontosságú. A gombás eredetű tárolási betegségek nagy része seben keresztül fertőz, egyesek viszont képesek az ép bőrszöveten is áthatolni. Ebből kifolyólag csak a sérülésmentes gyümölcsöt szabad betárolni, különben a veszteségek jelentősek lehetnek. A kártevők (alma- és sodrómoly) elleni védekezésre nagy hangsúlyt kell fektetnünk, mivel a sokszor alig látható rágások, szúrások elősegítik a sebparazita kórokozók fertőzését.
A betakarítás során ügyelni kell, hogy az almák minél kevesebbet ütődjenek. Néhány almafajta (pl. Golden Delicious) nyomódásra érzékeny, ennél fogva csak a munkájára igényes, precízen dolgozni képes alkalmazottakra bízzuk az almaszedést. A túlérett almák szintén alkalmatlanok tárolásra.
A gyümölcsök tárolási idejét több tényező befolyásolja. A terméseken kialakuló minőségromlásnak két csoportját különböztetjük meg: Ilyenek az apadási veszteségek (légzés és párologtatás során, súlycsökkenésből eredő), illetve a romlási veszteségek (élettani és gombás megbetegedések). Jelentős hányadukat a gombás eredetű megbetegedések okozzák. Ismereteink szerint száznál is több gombafaj okozhat tárolási veszteséget, viszont gazdasági jelentősége Magyarországon körülbelül húsznak van, melyek közül a legfontosabbakat szeretnénk részletezni.
Az alma penicilliumos gyümölcsrothadását (kék- vagy zöldpenészes rothadás) a Penicillium expansum konídiumtartós gomba okozza (1. kép). Térségünk legjelentősebb tárolási veszteségeket okozó betegségeként tartják nyilván, állandó veszélyforrást jelentve a tárolókban.
A kórokozó csaknem az összes érett gyümölcsön megtalálható. A fertőzött gyümölcsök felületén világosbarna, vizenyős foltok jelennek meg. A betegség korai stádiumában a penészedési góc szegélyén fehér micéliumtömeg látható. Később kékeszöld konídiumtartó nyalábok fejlődnek.
A gomba legfőképp sebparazita, viszont a túlérett vagy túl hosszú ideig tárolt termésekbe paraszemölcsökön keresztül is képes behatolni.
A botrítiszes gyümölcsrothadás (szürkepenészes rothadás) szintén hazánk leggyakoribb és jelentős veszteségeket okozó tárolási betegségei közé tartozik. Kórokozója a Botrytis cinerea konídiumtartós gomba Az almafajták közül a Red Delicious, a Golden Delicious és a Jonathan fajták a legfogékonyabbak. A terméseken két tünettípusa figyelhető meg. Az egyik tünettípus esetén csésze körüli rothadás tapasztalható (2. kép).
Ebben az esetben a csésze körül nagyjából 1 cm átmérőjű, enyhén bemélyedő rothadás jelenik meg. A másik tünettípusra a teljes gyümölcsrothadás jellemző (3. kép).
Ilyenkor az egész termésre kiterjedt, barna rothadás észlelhető. A fertőzött, rothadásnak indult részeken szürke színű konídiumtartó gyep fejlődik. A beteg termés rugalmas állományúvá válik és a termés húsa barnára színeződik. A gomba sérüléseken és a kocsányon keresztül hatolhat a gyümölcsbe. A kórokozó a termések egymással érintkező pontjain is képes továbbterjedni az egyik gyümölcsből a másikba. A szabályozott légterű tárolók üzemeltetésével a betegség mértékét jelentősen csökkenthetjük.
Az alma glöospóriumos gyümölcsrothadását (közismerten keserű rothadás) (4. kép) több Gloeosporium faj okozhatja.
Leggyakoribb a G. perennans és a G. album. Ritkábban előforduló faj a G. fructigenum. A betegség hosszú tárolás után okoz súlyos veszteséget. A terméseken lenticellákból kiinduló, kör alakú, rothadó barna, besüppedő foltok alakulnak ki, amelyeken a későbbiekben körkörösen elhelyezkedő, acervuluszok fejlődnek, melyekből hússzínű konídiumtömeg tör a felszínre. A gomba mumifikálódott terméseken, illetve fás részeken telel át.
Az alternáriás gyümölcsrothadás (fekete rothadás) Magyarországon ugyancsak gyakori, jelentős károkat okozó tárolási betegség. Kórokozója az Alternaria alternata konídiumtartós gomba. Közismert tünete a magház-penészesedés (5. kép), amikor a termés magházában sűrű, sötétszürke micélium és konídiumtartó gyep jelenik meg.
A Starking, Starkrimson és a Staymared fajták kifejezetten fogékonyaknak számítanak, a rájuk jellemző nyitott bibecsatorna miatt (melyen keresztül a gomba fertőz). A betegség gyümölcsök felületén, a lenticellasérülés és a kocsány körül is jelentkezhet (6. kép).
A foltok kör alakúak, sötétbarnák. A gyümölcs húsában félkör alakú, feketésbarna rothadás figyelhető meg. Tárolókban a paraszemölcsökön keresztül történő terjedés a leggyakoribb.
A moníliás gyümölcsrothadás tünetei az almaültetvényeinkben szintén jól ismertek. A betegség kórokozói a Monilia fructigena és M. laxa. A M. fructigena tünetek jellegzetessége, hogy a penészpárnák koncentrikus körök mentén alakulnak ki (7. kép), míg a M. laxa esetében elszórtan.
A gyümölcsök tárolása folyamán viszont egy másik, tipikus tünettípus, a „fekete alma” figyelhető meg (8. kép).
A fertőzött, de még tünetmentes termések a tárolás során barna majd fekete színűre változnak. A gyümölcs állománya rugalmassá, gumiszerűvé alakul. A tárolt termés alacsony páratartalmú levegőben összeaszalódik, de akkor is rugalmas, szilárd marad. Ritkán, magas páratartalom esetén, a gyümölcs felületén megjelenhetnek a gomba szaporítóképletei. Ezek az exogén sztrómák világos színűek, elszórtan képződnek, kevés konídium fejlődik rajtuk.
A betegség főleg magas hőmérsékleten (optimális 20-22 ºC) és magas páratartalom mellett terjed. A gomba konídiumai légmozgással vagy víz segítségével jutnak a termésre, seben keresztül hatolnak be a gyümölcsbe. Az egymással érintkező termések esetén a paraszemölcsökön keresztül történő terjedés is jelentős.
Amikor a Monilia elleni védekezésről beszélünk, fontos megemlíteni, hogy a fertőzött növényi részeket meg kell semmisítenünk. A rágó kártevők (almailonca, almamoly) ellen kiemelten fontos a rendszeres beavatkozás.
Az alma sztemfíliumos gyümölcsrothadása egyre gyakrabban jelenik meg a hazai tárolókban. Kórokozója a Stemphylium ilicis konídiumtartós gomba. Főként a Jonathan és a Starking fajtán fordul elő.
A beteg gyümölcs felületén a seb vagy a lenticella körül először apró, sötét, határozott szélű foltok alakulnak ki (9. kép). Később a termésen körülbelül 3 cm átmérőjű fekete, nem vizenyős rothadó foltok képződnek. A gyümölcs húsában barna rothadás figyelhető meg.
Túlnyomórészt sebparazita, viszont a több hónapja tárolt, vagy túlérett gyümölcsök felületén lévő konídiumok a lenticellákon keresztül is képesek behatolni újabb gyümölcsökbe.
A tárolási varasodást az ültetvényekben is jelentős pszeudotéciumos gomba, a Venturia inaequalis okozza (10. kép).
A kórokozó akkor fertőzi a gyümölcsöket, amikor a szüret miatt már befejeződtek a permetezések. A gyümölcsök még tünetmentesek, amikor a tárolóba kerülnek. Ha a gomba számára kedvező, párás körülmények állnak rendelkezésre, szürkés foltok jelennek meg a gyümölcsök felületén. A megbetegedés amellett, hogy az alma piacosságát rontja, kaput nyit más, sebfertőző, szaprofita kórokozók számára.
Magyarországon az alma trihotéciumos gyümölcsrothadása (keserű penész) kis jelentőséggel bír (11. kép).
A betegséget a Trichothecium roseum konídiumtartós gomba okozza. A kórokozó csak a nem megfelelő tárolási körülmények között fertőz, a Venturia inaequalis varas foltjain telepszik meg, ahol rózsaszín konídiumtartó gyepet fejleszt. Körülöttük barna foltok jönnek létre, amelyek később összefolynak. A gyümölcs húsában szivacsos állományú rothadás figyelhető meg. A gyümölcs húsa kifejezetten keserűvé válik. Védekezésnél kulcsfontosságú teendő a ventúriás varasodás kialakulásának megelőzése.
Tárolási betegségek megelőzése
Az előzőekben részletezett betegségek ellen még a vegetációs időszakban van lehetőségünk védekezni. Az utolsó gombaölő szeres kezelések között alkalmazott réz hatóanyagú növényvédő szerek használatával a termés kutikulájának vastagodását idézzük elő, mely hatásos védelmet biztosít a kórokozók fertőzése ellen. A kifejezetten tárolási betegségek ellen kifejlesztett fungicidek szüret előtti alkalmazásával nagymértékben csökkenthetjük a tárolóban megjelenő beteg gyümölcsök számát. Ajánlott tapadásfokozó készítmények használata a permetszer megfelelő felületi borítása érdekében. A következő táblázat az almában engedélyezett hatóanyagokat, kombinációkat, illetve az élelmezés-egészségügyi várakozási időket tartalmazza (1. táblázat).
Összegzésképpen a gombás eredetű tárolási betegségek ellen magas színvonalú növényvédelemre van szükség, amely során kiemelt figyelmet kell szentelni az ültetvényben megjelenő kártevőkre, illetve a védekezést jelentősen meghatározó időjárásra. Ahhoz, hogy minden együtt legyen a sikeres almatároláshoz, elengedhetetlenek a modern, szabályozott légterű hűtőházak is.
Szilágyi Gábor, Lőrinczné Izsányi Gizella
Syntech Research Hungary Kft., Szombathely