A gondos talajművelés enyhíti az időjárási szélsőségek káros hatásait

Agrofórum Online

A talajmunkák, a növényvédelmi eljárások, a vetés vagy az aratás jó időzítését egyre gyakrabban nehezíti az időjárás kiszámíthatatlansága.

A 2018. tavaszi művelési idény kétszer indult, először a márciusi hó előtt, majd pedig utána. A fejtrágyázás és a tavaszi gyomirtás ideje jelentősen elmaradt a kedvezőnek mondhatótól, de a taposási károkat így sem lehetett elkerülni (1. kép).

1. kép: A technológiai taposás hatása a talajra

A kései hó és a gyors hőmérsékletemelkedés nem vetette vissza a gyomkelést, így a hatékonyság nem lehetett teljes. Aratás után a kalászos tarlók zöldelltek a gyomoktól (nagy térségre jellemzően). A tavaszi magágykészítés az áprilisi száraz időszakban felgyorsult, azonban a kérges talajokon nehézségek adódtak. A kora tavaszi hőség és szárazság a repce és a búza termésében okozott kisebb-nagyobb veszteségeket. A nyár eleji viharok ledöntötték a kalászosokat, növelve az aratási nehézségeket. A búzaszalma mennyisége kisebb lett a vártnál (klímakövetkezmény), de így is fontos szervesanyag-utánpótlási forrás maradt. Nyár elején a bőséges csapadék nyomán a kukorica és a szója látványos fejlődésnek indult. Az augusztusi hőség felgyorsította az érésüket. A júliusban végzett szántások felső rétege teljesen kiszáradt. A szeptemberi esők enyhítettek ezen, de túl hosszú lett a talajélet nélküli állapot.

Több figyelem a klimatológusok óvásaira!

A téli időszakra nagy valószínűséggel jelzett több csapadék 2017/2018 telén lehullott, de több volt eső a remélt hónál. Valószínűleg hasonló jelenségre lehet számítani a jövőben is. A több csapadékot akkor lehet az új tenyészidő biztosítékának tekinteni, ha a talajok állapota alkalmas a csapadékvíz befogadására, tárolására és visszatartására.

A téli időszakra jelzett több csapadék nagyobb része az őszi hónapokban hullhat le (2017 és az idei év szeptembere is példát adott erre), amely azonban nehezíti a betakarítást (kukorica), az őszi alapművelés elvégzését és a búzavetés jó időzítését. Nedves vagy száraz talajon nagyobb szakértelmet kíván a kisebb kárt okozó művelés megvalósítása (2, 3. kép), ugyanis sokszor rövid időn belül kell az adott helyzethez igazítani a művelési beavatkozások módját.

2. kép: Szalonnás szántás – sokan nem tudják, hogy árt a talajnak

3. kép: A szántás eredménye ülepedett, száraz talajon

Az enyhébb telek gyakoribbak, azonban a melegedő tendencia ellenére is előfordulhatnak erősebb lehűlések, ahogyan idén is. A hideg időszak rövidebb, a kártevők és kórokozók egyre inkább túlélik. A talajok porosodása a lehűlés és felmelegedés váltakozása révén az idei télen is bekövetkezett. A felszíni poros réteg az ismétlődő esőzés hatására eliszapolódott majd kérgessé vált (4, 5. kép).

4. kép: Eliszapolódott, majd kérgesedett talaj búzavetésben

5. kép. Eliszapolódás, kérgesedés szántott talajon

A por a tömörebb rétegig lemosódása miatt is kiemelt figyelmet érdemel (6. kép).

6. kép: Tömörödés, súlyosbítva a porlemosódással

Az ún. „fagypor” a tél vége felé 1-4 mm vastagságban borította a hantok felszínét, ellenben a hantok belsejében megmarad az előző ősszel alakult összegyúrt állapot (7. kép). Több alkalommal jeleztük, hogy a talajokon ősszel okozott kár tavaszig sem enyhül.

7. kép: Az őszi talajgyúrás nem enyhült tavaszig

A hó hiánya tartós, nagy hideg esetén lehet kritikus, mivel az ősszel vetett növények károsodhatnak. Ha eső formában hullik a téli csapadék, a talajok víztárolása bekövetkezik (2018-ban közel két hónapig volt elegendő a télről tárolt vízmennyiség).

A 2018. március közepén hullott hó a víz miatt bizonyult áldásosnak. A havazás előtti vetéseken azonban a talaj erőteljesen ülepedett, a felszínen kéreg alakult. Ezek a kedvezőtlen fizikai változások a hirtelen kialakult hőségben visszavetették a növények fejlődését (8. kép).

8. kép: Eső, majd szárazságstressz borsóföldön

Az előrejelzés szerint a nyarak melegebbek, több párás nappal, amely a növényvédelmi feladatokat sokasítja, mivel növekszik a kártevők és kórokozók megjelenésének és túlélésének esélye, s a védekezés szükségessége. A 2018. év nyarának második fele meleg és száraz lett, a hőségben a tavaszi vetésű növények terméskilátásai is romlottak (9. kép).

9. kép: A szója augusztusban már szenvedett a hőségtől

A tarlók hántásakor kiderült, az időjárási tényezőknek kitett talaj sérülékenyebb a véltnél. Az esős időszakban bekövetkezett állapotromlás (ülepedés, erős összeállás) a nyár végi műveléseket nehezítette. Aratás után a tarlóművelés a gyomosodás miatt is sürgetőnek bizonyult (10. kép). A zöld tarlók nemcsak a kevéssé sikeres tavaszi gyomirtásnak és a júniusi esőknek voltak betudhatók, hanem vélhetően a gyomok nagyobb tűrőképességének is.

10. kép: Aratás után erős gyomnyomással kellett szembesülni

A nyáron várható szélsőséges jelenségek – heves esők, hőstressz – gyakorisága miatt a talaj hasznos élőlényei (11. kép) is gondoskodásra szorulnak, védeni kell élőhelyüket, a talajt.

11. kép: A földigiliszták élőhelye a talaj, védelemre szorulnak

A felszín takarása tarlómaradványokkal a talajt (a földigiliszta élőhelyet) óvja, egyúttal az erős felmelegedést is mérsékeli. A heves esők nagyobb vízmennyiségének a talajba jutását segítő lazult állapot a vízstressz kialakulását előzi meg. Tudni kell azt is, hogy ülepedett talajba a csapadéknak kis hányada szivárog be, nagyobb hányada elfolyik, elpárolog, veszendőbe megy. Az adott talajon szükséges lazultréteg- mélység kialakítása és fenntartása tehát alapvető klímakárenyhítési feladat. A vízbefogadás szerint a talpképzéstől mentes művelés előny, a talpképző (tárcsás, ekés) művelés hátrány (12. kép).

12. kép: Az ásópróba során összetöredezett tárcsatalp tömörödés

Az augusztus végi hőhullám szeptemberre is átnyúlhat, amely nem kedvez a repce kelésének. Ezért is értékelődik fel a nyári vízkímélő művelés, a hatásos felszíntakarás lehető leghosszabb ideig (13. kép).

13. kép: Jó felszíntakarás esetén a talajt enyhébb hőstressz éri

Jelentős különbség tapasztalható a felszíntakarás, és a szalmatakaró minősége között. Tudni kell, hogy a hosszú szalma rossz takaró és a feltáródás tekintetében is kedvezőtlen. Az apróra szecskázott, jól tépett szalma nemcsak jó takaró, hanem jól keverhető a talajjal, így a feltáródásnak nem lesz akadálya (14. kép).

14. kép: A szecskázó adapter nélkülözhetetlen eszköz a gazdaságban

Az éves csapadék összeg időben és térben is nagy eltéréseket mutat országon belül, akár kisebb térségen belül is. A csapadék frontok iránya és nagysága ugyancsak bizonytalanná vált. A csapadék jelenségek között az intenzív nyári esőket ülepítő hatásukkal együtt a 2018. évben is több esetben tapasztaltuk.

A klimatológusok előrejelzése szerint kevesebb napon hullik le a sokévi átlagtól kissé kevesebb csapadék, emiatt az elfolyás esélye nagyobb, a növények kevésbé hasznosíthatják. Az ellenszer a vízbefogadásra alkalmas talajállapot létrehozása és fenntartása. Ezért válhatott a talajlazítás jelen időjárási helyzetben a legfontosabb művelési eljárássá (15. kép). Aratás után hő- és esőstresszt enyhítő, a nedvesség visszatartására alkalmas felszín kiképzése ajánlott. Az őszi alapművelés számos jellemzője közül a vízbefogadásra, tárolásra és a nedvesség-visszatartásra alkalmasság és a minél kisebb károkozás a legfontosabbak.

15. kép: A talajlazítás jelen helyzetben a legfontosabb művelési eljárássá vált

A klimatológusok aláhúzzák, hogy a gyakran aszályos körzetekben öntözés nélkül nem lehet fenntartani a növénytermesztés színvonalát. A 2018. nyár második felében másodvetést – akár takarmány, akár zöldtrágyanövényről legyen szó – alig sikerült elérni vízutánpótlás nélkül.

A térségre korábban – alapos elemzések nyomán – jelzett klímaprognózisból mostanáig a kivételek is bekövetkeztek, vagyis a korán jelentkező hőség, a tavasz közepétől fellépő viharok nem egyszer jégveréssel, a több szeles nap, az eltérő csapadékeloszlás időben és kisebb térségen belül is.

A vélelmek és a tények

A téli, télvégi esőzés nyomán feltörő belvizek (16. kép) láttán sokak bíztak jótékony, esősebb idényben.

16. kép: Belvíz 2018. áprilisban

Az áprilisi csapadékhiány eltemette ezeket a reményeket. Némi előnye azért volt, a szárazabb talajon kisebb kárral alakíthattak magágyat több növény alá. A hirtelen beálló hőség azonban nem kedvezett a kelésnek (17. kép).

17. kép: A cukorrépa kelése 2018. áprilisban

A ’májusi esők áldásos hatásában’ a legtöbb gazdálkodó bízik, különösen azok, kik nem fordítanak gondot a szükséges lazultréteg-mélység kialakítására. A jó nedvességellátottság ugyanis általában mérsékli a művelési hibák utóhatásait. Messzebbre kell látni a szokásosnál! Csapadékos idényekben kell a talaj nedvességkészletét növelni – szerencsés esetben feltölteni – azért, hogy a száraz idényekben esély legyen a növények túlélését minél hosszabb ideig kitolni. Meg kell tanulni a kisebb nedvességveszteséggel járó mélyebb művelések technikáját. A szántás csak akkor alkalmas erre, ha nyirkos talajon végezték és elmunkálással együtt. A nyári lazítás – az eszközök ismeretében – kiegészítő, felszínkonszolidáló eljárással lesz alkalmas a nedvesség visszatartására (pl. a lazítás irányára szögben síktárcsás elmunkálással). A mélyebb kultivátoros művelés – az eszközök felszereltségének betudhatóan – száraz és nedves, de még járható talajon egyaránt nedvességkímélőnek bizonyul (18, 19. kép).

18, 19. kép: A kultivátorral végzett alapművelés előnyei: porhanyítás, talpmentesség, jó keverés és mulcshagyás

Tarlógondozás

A tarlógondozás összetett feladat, célja a talajállapot alakítása aratás után a biológiai élet pezsdítése, a vízforgalom és a művelhetőség javulása érdekében. A tarlóstádium ideje alatt, ha a gondozás szakszerű, a talaj pihen és megújul. A gondozásba értendő, hogy a szalmát, szárat minél kisebbre kell aprítani (növényvédelmi célból is fontos), egyenletesen teríteni (20. kép), sekélyen, mulcsot hagyva hántani a tarlót, majd időben ápolni a talajt a kigyomosodást követően.

20. kép: A szalma szecskázás és terítés haszna sokkal több a véltnél

A talaj első nyári védőtakarója a szecskázott és egyenletesen terített kalászos szalma, esetleg a repceszár (21. kép). Az aratáskor adapterrel zúzott és a tarlón egyenletesen terített szalma vagy repceszár késlelteti a talaj kiszáradását, ezáltal a hántás is jobb minőségben sikerül. A talaj mélyebb rétegeiből a felszín felé áramló víz a takaróanyag alján kicsapódva nedvesíti vissza a talajt. Az idővel, nedvességgel való takarékosság, a talaj kímélése az újabb taposástól az aratással egymenetes szalma- és száraprítás és a minél jobb terítés mellett szól.

21. kép: Repcearatás szárszecskázással. Nem szabad eladni a repceszárat sem!

A tarló gondozásában a tarlóhántás alapvető feladat, olyan sekély (6-10 cm) tarlóművelési mód, amely a bolygatott felszín lezárásával teljes. A talaj második nyári védőtakarója a jól takart, lezárt hántott réteg. A védelem tökéletesebb, ha a tarlómaradványok legalább 35-45%-a a felszínen marad. Száraz nyáron nagyobb (50-55-60%, v.ö. 13. kép) takarási arány a kívánatos. A művelés iránya térjen el a növényi sorok irányától, mivel az eszközök keverő munkája így kedvezőbb. A korán aratott növények kisebb vízigényéből adódó előnyt jó tarlóműveléssel tovább lehet növelni. Ez az előny a tarlók gondatlan használata esetén 2-3 hét, hőségben pár nap alatt elveszik (míg az állattenyésztés számára bálázók kisebb, az ipari célra báláztatók nagyobb időveszteséggel hántják a tarlókat, késleltetve, elvesztegetve a talaj megújulás esélyét).

A hántott réteg lazultsága a felszínre érkező csapadék befogadása miatt is fontos. Ha nincs tömör talpréteg a hántott felszín alatt, a víz egyenletesen áztatja be a talajt, ekkor nem alakulnak ki az eliszapolódást fokozó összefolyások. Amikor nedves talajt hántanak, az alsó réteg összegyúrásával akadályozzák a normális vízbeszivárgást.

A hántott felszín rögössége fontos a klímakárenyhítésben. A legfeljebb ökölnyi, a lezáró hengerrel egymás mellé rendezett, hántott rétegbe nyomott, kissé már porhanyított rögök egyformán viselkednek a beázás, átázás és a száradás folyamán.

A mulcshagyó és keverő hatású hántás (22. kép) a talajba kevert tarlómaradványok feltáródásának előfeltétele. A gondozott talajban az idény csapadékától függetlenül marad elegendő nedvesség, a levegő és a hő az állapotnak megfelelően jut a bolygatott rétegbe. Mindhárom szükséges a feltáródás biológiai folyamataihoz. Sok szalma esetén a fokozatos bekeverés – előbb a hántással, majd az ápolással, végül az alapműveléssel – a feltáródás fenntartása, lezajlása és a felszínvédő hatás kitolódása miatt is szükséges.

22. kép: A mulcshagyó és keverő hatású hántás bármely idényben hasznos

Alapozó művelés előre nem tervezhető nedvességű talajon

Hozzávetőlegesen ismert, hogy a talajlazítás a lazítandó rétegben száraz talajon hatásos. Kevésbé ismert, hogy szántani csak szántható és egyúttal elmunkálható, nyirkos talajon szabadna (23. kép).

23. kép: Szántani csak szántható, elmunkálható talajon szabadna

A művelési idényt megelőző tervezéseket újabban sokszor felülírják a nem várt időjárási változások. Hirtelen lezúduló csapadék átnedvesíti a talajokat vagy épp ellenkezőleg a súlyosabbá váló szárazság nehezíti meg a művelést. A hazai talajművelés klasszikusai közül id. Manninger G. Adolf már az 1930-as években rámutatott a kultivátorok széles nedvességviszonyok közötti alkalmazhatóságára. Az akkori gépek legfeljebb 20 cm mélyen jártak. A mostani modern konstrukciók akár 32-35 cm mélységben dolgoznak. A kultivátorral alakított lazultréteg-mélység a talptömörödéstől való mentesség okán szója (24. kép), cukorrépa, kukorica stb. termesztési rendszerébe illeszthető. Más eszközzel nem helyettesíthető előnye a kultivátoros alapművelésnek a széles nedvesség viszonyok közötti alkalmazhatóság, vagyis az extrém száraztól a még járható neves talajig. A kisebb károkozás előnye ugyanis nagy fontossággal bír a jelenleg eléggé szélsőséges időjárási körülmények között.

24. kép: Mulcshagyó alapművelés szója alá a tartamkísérletünkben

A kultivátoros alapművelés országosan egyre nagyobb teret hódít, mégis vannak ellenzői, mivel nem fordítja alá a nem kívánatos anyagokat (a gyom- és tarlómaradvány-tömeget). Ez a jelenség inkább előny, mivel nem okszerű a gyommagvak eltárolása, a tarlómaradványokat pedig a jó feltáródás érdekében jobb egyenletesen eloszlatni a művelt rétegben, mint a barázdafenékre aláforgatni.

Kultivátoros hántással a felszín közeli rétegben fekvő (nem magnyugalomban lévő) csíraképes gyommagvak kelését segítő talajállapot körülmények alakíthatók ki. Így teremtődik esély az irtásukra. Az árva- és gyomkelést kultivátorral eredményesen lehet korlátozni. Nem elhanyagolható a kultivátoros művelés közvetett szerepe elgyomosodott területeken. A művelés megismétlésével csírázásra, kelésre serkenthetők a felső talajréteg gyommagjai, lehetőséget teremtve az irtásukra. Egyéves gyomokkal fertőzött talajon a szántotthoz (a durvább műveléshez) képest jobb gyomkelés várható kultivátoros művelés után, ezért az irtás jól időzíthető. A vélelmekkel ellentétben nem a kultivátor gyomosít, hanem a talaj kedvezőbb állapota ad esélyt a jobb gyomkelésre adott, gazdag magkészlettel rendelkező talajon.

Az évelő gyomok irtására a mélyebben járó konstrukciók jobbak. A szaporítógyökeres gyomok gyökerét a szárnyas kapa elmetszi, de azok újra sarjadnak. A kimerítésüket célzó eljárások ismétlésére a talajszerkezet kímélő hatása miatt a kultivátor jobb a tárcsánál.

A kultivátorra alapozott művelési rendszer menetszám szerint is takarékos. Az őszi alapművelés után (tekintettel a művelőelemekre) nincs szükség hagyományos (pl. tárcsás) elmunkálásra, ezért az így előkészített talajok nem tömörödnek vissza. Vagyis az alapműveléskor tapasztalt előny érvényes a teljes rendszerre.

Egyre többen tapasztalják, hogy a kultivátor őszi alapműveléskor áttelelésre alkalmas talajállapotot alakít. Az egyenletes felszínen fagyporból is kevesebb alakul. A kultivátoros talajmunka összképe – lazítás, porhanyítás, keverés, egyengetés, tömörítés – kielégíti a kényesebb agronómiai elvárásokat is. A 25 vagy 35 cm-ig átmunkált talaj, ha e réteg alatt nem tömör, bármely növény termesztési rendszerébe illeszthető. Az átmunkált talaj nedvességtároló képessége igen jó (25. kép). A csapadékot ugyanis a művelőtalp-tömörödéstől mentes talaj fogadja be és tárolja.

25. kép: Kultivátorral művelt talaj egyenletesen átnedvesedve

A kultivátoros művelési rendszerek összetett előnye a talajkímélés az első beavatkozástól (tarlóhántás) a vetésig bármely idényben megvalósul.

Messzebbre előrenézve

A tömör állapot enyhítése jótékony ezért a lazítás talajállapot-gyógyító eljárás (talaj-akupunktúra, v.ö. 15. kép). A lazítás előtt célszerű megvizsgálni, mely mélységben kezdődik a talajban tömörödés (pálcaszondás, ásópróbás vizsgálat) és az milyen vastag. A kár okát, vagyis azt, hogy művelési hibából vagy klímastressz miatt következett be, az újabb, hasonló jelenség megelőzése érdekében is fel kell tárni (26. kép).

26. kép: Öntözött talajokon kiemelten kell figyelni a lazultréteg-mélységére

A tömör állapotot a kár kialakulását követő művelési idényben célszerű enyhíteni, a súlyosabb kár ugyanis nagyobb költséggel javítható (akár 45-60 % hajtóanyagigény növekedéssel). Számításba kell venni azt is, hogy egyetlen lazítás nem mutat gyökeres talajállapot javulást. A kármegelőzés és a kárenyhítés ugyanis folyamatos, jól időzített beavatkozások hatására sikerül.

A talajlazítást a fizikai- és biológiaiállapot-javítás, a klímakárcsökkentés szükségessége, értéke szerint kell elbírálni és alkalmazni. Ha a talajállapot-javítás nélkülözhetetlen, bármely növény alá alkalmazható, noha egyes vélemények szerint jobban hasznosul az intenzíven termesztett növényeknél (pl. repce, cukorrépa esetében).

Régóta tudott, hogy lazítással tartható fenn az alagcsövezés hatékonysága a gyenge vízáteresztő képességű kötött talajokban. Kevésbé közismert, hogy a lazítás energiaigényét a lazító eszköz konstrukcióján, az erőgép alkalmasságán, a lazítás mélységén kívül befolyásolja a kár súlyossága, a talaj kötöttsége és nedvessége. Érthető, miért nem hiányozhat az adott gazdaság területéhez méretezett ún. nagytraktor. A lazítás nagy energiaigényéről korábban alkotott vélemény – a normálhektár számítások szerint is túlbecsülve – csak elhanyagolt, erősen tömörödött vagy kiszárított talajon állja meg a helyét. Jóllehet a tervezett mélység könnyebben elérhető nedves talajon, ekkor tartamhatás nem várható, de rövid ideig tartó előnyre (víztől mentesítés) számítani lehet.

Több alkalommal tapasztaltuk, a szárnyas elemek száraz talajban jobban repesztenek, ám nedves talajba talpat gyúrnak a lazított mélység alá (szelvényásással fedhető fel).

Nehezen eldönthető, melyik lazító hatékonyabb az, amelyik a talajban tartja a megrepesztett hantokat vagy az, amelyik a feltört tömör rétegből alakult rögöket a felszínre is juttatja. Ha nincs a felszínen nagy rög, a könnyebb elmunkálhatóságban lehet bízni, ám a felszín alatt maradt hant fizikai és biológiai javulása – különösen kötött talajokon – igen kétséges (27. kép).

27. kép: Lazított talajból kiemelt hant

Az összeállt hant a növények gyökereinek mélyre hatolását is akadályozza. A felszínre hozott nagy rögök a talaj valós állapotát mutatják. Bár nehezebb az elmunkálás, mégis van esély arra, hogy a talaj mélyebb rétegei is átlazulnak. Az eltérő hatású lazítók alkalmazhatósági nedvességtartománya kissé eltérő. Az egyenes késes lazítók csak száraz, a ferdekéses lazítók száraz és nyirkos állapotú talajon is hatásos munkát adnak. Nagyobb területű gazdaságban a változó talajnedvesség okán mindkét lazítóféleséget okosan ki lehet használni. Mivel a heves esők erősen ülepítik a talajokat, a lazítások hatástartama lerövidült. Ezt tudva a talajállapot-ellenőrzést nem szabad elhanyagolni a lazítás megkezdése előtt.

Gyakori dilemma, tarlóhántás előtt vagy után hatásosabb a lazítás. Általános tapasztalat szerint hántott tarlón elvégezve sikerül jobban. Ha a talaj alkalmassága a lazításra közvetlenül aratás után észlelhető, nem szabad a munkával késlekedni. A 2018. nyáron országosan változott a talajok lazításra alkalmassága. Száraz idényben további lehetőség adódhat hántatlan tarlón, aratás után hosszabb idő elteltével is, ha a talaj szecskázott szalma alatt érte el a lazításra alkalmasság beéredési szintjét.

Újabb tudnivalók a talajlazítás eredményességének növeléséhez. 1) Nincs 4-5 év lazítási forduló. A talaj állapota nemcsak a szakszerűtlen művelés hatására romlik, hanem a klímaeredetű károk miatt is. 2) A kellő mélység és minőség elérése, az energiaveszteség elkerülése szükségessé teszi az optimális vonóerő alkalmazását. 3) A talajállapot-ellenőrzés (tarlókon, növényállományban) el nem hagyható feladattá vált. 4) A porlemosó, ülepítő esőzéseket követő idényben – így a 2018. nyáron vagy ősszel is – sort kell/ett keríteni a talajállapot megújítására. 5) A lazítást a hatékonyság érdekében az arra alkalmas nedvességnél (ásópróba, ujjpróba segít az ellenőrzésben) ajánlott elvégezni.

Felkészülés a következő nehéz idényekre

1. A talajok válaszaira (akár kedvező, akár lehangoló) adott művelési beavatkozás után nagyon oda kell figyelni. Ebben nem segítenek a korábbi tapasztalatok. Most kell alaposan odafigyelni, és a jövőben jobban dönteni.

2. A klímaeredetű károk (ülepítés, morzsarombolás, porlemosás, eliszapolás, kérgesítés) megelőzése talajvédő művelés alkalmazására int. Nem okszerű ezeknek a károknak a növelése művelési hibákkal (v.ö. 5-7 képek).

3. A talajállapot megkímélése és javítása a biztonságos termesztés alapeleme. Ugyanakkor számot kell azzal vetni, hogy bármely kár gyógyítását újabb klíma jelenség szakíthatja meg. A talajművelés több termőhelyen folyamatos kárenyhítő tevékenységgé vált.

4. A 2010. esős év óta tapasztalt jelenség, hogy a klíma- és gazdálkodási eredetű károk enyhítését az újabb klímaeredetű károk megjelenése korlátozza. Pl. elkezdődik a súlyos kár enyhítése, de éremben nem fejeződhet be, mivel újabb klímaeredetű károk keletkeznek. A 2018. év tavaszán és nyár elején bekövetkezett ülepedett állapot enyhítése megkezdődhetett nyáron, azonban a száraz időszak miatt az eredmény nem lehetett teljes.

5. Szélsőséges idényekben minden művelési beavatkozás – a 2018. nyáron is – a szokásosnál nagyobb szervesanyag-veszteséggel jár. A szervesanyag-utánpótlás a talajok jövője érdekében nélkülözhetetlen. Ehhez hozzá kell tenni a szervesanyag-kímélő művelést is.

6. A legfontosabb, nagy területen megvalósítható szervesanyag-utánpótlási mód a tarlómaradványok hasznosítása. Tudni kell, hogy szervesanyag-fogyás a talajban növekvő talajállapot romlást, emiatt nagyobb gázolaj-felhasználást von maga után.

7. Az istállótrágya, zöldtrágya fontos kiegészítő szervesanyag-források, de nem helyettesítik a tarlómaradványokban rejlő szervesanyag-értéket. Mégsem szabad ezekről sem lemondani (28. kép).

28. kép: A jól kezelt istállótrágya szervesanyag-utánpótlási forrás

8. A talajra hulló csapadékvíznek a talajba kell jutnia. A feltétel a kellő lazultréteg-mélység és a nedvességet visszatartó felszín kialakítása. E feltétel teljesítése messze került a korábbi művelési felfogástól és gyakorlattól.

9. A gyomok vízfogyasztása nagy, nem szabad engedni a terjedésüket (29. kép). A növényállományban való védekezés általános, de a tarlókon vagy a hántott tarlókon való védekezés sok esetben elmarad, holott egyre fontosabb lenne.

29. kép: Ebszékfű (Tripleurospermum inodora) fejlettsége 2018. május elején

10. Az enyhébb telek miatt korábban és nagyobb tömegben jelennek meg a földeken a kora tavaszi kelésű gyomok (Veronica, Stellaria, Capsella fajok; 30. kép), gyakran ősszel is, amelyek vízfogyasztása egyáltalán nem elhanyagolható.

30. kép: A kora tavasszal kelő gyomokra is oda kell figyelni

11. Intenzív csapadékhullás bármely idényben bekövetkezhet. Meg kell ismerni az idénytől független talajromboló hatását (31. kép) és meg kell találni az ellenszert. A takaratlan, kitett talaj védtelen az ilyen károkkal szemben.

31. kép: A takaratlan talaj kitett a heves esők eliszapoló hatásának

12. Hófogás. Korábban úgy hitték, a hantos szántás a legjobb hófogó. Bebizonyosodott azonban, hogy a nagy felületről több víz párolog el az enyhe téli napokon, mint a kevesebb havat fogó, egyenletesre munkáltról. A hántatlan talaj is jó hófogó (32. kép), mégis kevesebb nedvességet tart, mint a mélyebben lazult, vízbefogadásra alkalmasabb talajok.

32. kép: A hántatlan talaj jó hófogó, mégsem ajánlható hosszabb távra

13. Heves esők a tenyészidőben. Fellépésükre, úgy tűnik, egyre inkább számítani kell. A hatásuk kedvezőtlen, mivel erősen ülepítik a talajokat, amelyek felszínén megjelenik a mohosodás (33. kép). A 2018. idény sok példát adott a heves esők következményeire. Enyhébb kár csak a mélyebben lazult talajokon volt és lesz remélhető.

33. kép: Mohos felszín vízpangás után

14. Talajra és növényre figyelve okos döntéseket hozni. A talajállapot-károkat szakértelemmel lehet felismerni. A korábban jónak tartott művelés (34. kép) jelen időjárási helyzetben nem kívánatos stresszt okoz a talajokban.

34. kép: Sokak jónak tartják, de a talajokra ártalmas

Ha a kedvezőtlenül kérgesesedett talajon a felszín alatt kedvező morzsásság észlelhető, remény van a tartósabb állapotjavuláshoz (35. kép). Hatásos klímakárenyhítés azonban elsősorban a talajnak s másodsorban a növénynek kedvező beavatkozásokkal érhető el.

35. kép: Remény arra, hogy a talaj állapota javulni fog

 15. A külföldön kidolgozott művelési és termesztési módszerek közül (pl. minimális művelés, folyamatos takarónövény alkalmazás) csak néhány válik be hazai körülmények között. Ennek legfőbb oka a kidolgozás körülményeitől való jelentős eltérés. A víz hiánya vagy többlete ugyanis jelentős segítő vagy korlátozó tényező. A jónak tűnő ötleteket legalább öt évig érdemes tesztelni, s csak kellő tapasztalatok birtokában hirdetni, mint segítő (talajállapot javító vagy klímakárcsökkentő) megoldást. A sávos műveléssel pl. rossz tapasztalatokat szereztünk nedves talajon, ellenben jó megoldásnak találtuk száraz talajokon, amikor a nedvességkímélés elsődleges szemponttá vált (36. kép).

36. kép: Hatásos klímakárenyhítés a talajnak és a növénynek is kedvező körülményekkel érhető el (itt sávos művelés)

16. Több tudás szükséges. Jelen szélsőséges klímakörülmények hatásainak megoldásában nem használnak a korábbi (30-40 éves) tapasztalatok. A károk felismerése után meg kell találni a hatásos kárenyhítés módszerét, amelyre, ma még, kevesebb a tapasztalat. Elsősorban a talajra kell figyelni. A talajnak kedvező megoldások alkalmazásakor a növénytermesztés céljai is beválthatók.

Köszönetnyilvánítás

A talajállapot kutatások a VKSZ-12-1-2013-0034 Agrárklíma 2. projekt támogatásával folynak. Köszönet Lakatos Mónikának (OMSZ) a gazdálkodásban okosan használható tanulmányokért.
Köszönet a vizsgálatokat lehetővé tevő vállalatoknak: Agroszen Kft., GAK Kft. Gödöllő, Belvárdgyulai Mezőgazdasági Zrt., Bóly Zrt., Dalmand Zrt., Gödöllői Tangazdaság Zrt. Kartal, Hód-Mezőgazda Zrt., Mezőgazdasági Zrt. Szerencs; P.P. Orahovica (HR), Vásárhelyi Róna Kft., TerraCoop Kft. Szentes, Väderstad Kft.
Köszönöm a hasznos szakmai beszélgetéseket a gazdálkodóknak, név szerint: Ajtai György, Antal Gábor és Csapata, Bottlik László, Braun János, Czina György, Csordás György, Debreczeni László, Jürgen Eggers (HR), Fehérvári Sándor és Csapata, Fodor-Papp Krisztina, Földesi Sándor, Gránicz Zoltán, Gutay Tibor, Gyutai Péter, Hegedűs József, Jancsó István, Juhász István, ifj. Karsai Ferenc, Zlatko Katančić (HR), Ködmön Szabolcs, Máté Imre, Mikó Ferenc, Papp Sándor, Tomislav Pavlović (HR), Samu Gábor, Sebes József, Szabó Péter, Szarvas Pál, ifj. Tihanyi Ferenc, Tóth András, Tóth Péter, Uzonyi András, Vadász Attila, Varga László.

ARCHÍVUM
KERESÉS / SZŰRÉS
Kulcsszó vagy címrészlet
Dátum
Szerző
Csak az extra lapszámokban keressen

Notice: ob_end_flush(): Failed to send buffer of zlib output compression (0) in /home/digitalnomads/public_html/staging/releases/20240911215937/public/cms/wp-includes/functions.php on line 5420