A melegedés egyértelmű A műszeres megfigyelések kezdete óta a rendelkezésre álló források alapján, az ezredforduló és az azt követő évek bizonyultak a legmelegebbnek globálisan és Magyarországon is. 2018 középhőmérséklete a 4. legmagasabb földi átlagban a kiterjedt műszeres megfigyelések kezdete óta, Magyarországon pedig a legmelegebb volt a tavalyi az 1901-től tekintett adatok alapján.
Az éves középhőmérséklet országos átlaga 2018-ban 11,99 °C-nak adódik, ez 1,66 °C-kal múlja felül az 1981-2010-es normál értéket. A melegedés mértéke 1,23 °C a múlt század elejétől Magyarországon, ez némileg meghaladja a globális melegedés trendjét. A hőmérsékletemelkedés és a változó csapadékeloszlás a növénytermesztésre is jelentős hatással van, a magasabb hőmérsékletek a növények aktív időszakának kezdetét is alapvetően befolyásolják.
A klímaváltozás hatásaira való felkészüléshez elengedhetetlen a változások irányának és mértékének ismerete. Valóban eredményes akkor lehet az alkalmazkodás folyamata, ha az egyes szektorok, köztük a mezőgazdaság számára is jól definiált indikátorok segítségével, hosszú adatsorok és modell szimulációk alapján vizsgáljuk a bekövetkezett és várható változások irányát és mértékét.
Vegetációs periódus, definíciók
A vegetációs periódus, más néven tenyészidőszak hossza nagyon fontos a mezőgazdasági termelés szempontjából, mert behatárolja az adott területen termeszthető növények körét. A Kárpát-medencében termesztett növények hőmérsékleti igényeik szerint alapvetően két csoportba oszthatók. Az egyik csoportba a hidegtűrő, a másikba a melegigényes növények tartoznak. A hidegtűrő növények élettevékenysége akkor indul meg, amikor a napi középhőmérséklet tavasszal tartósan, jellemzően legalább 4 napon keresztül átlépi az 5 °C-ot. Az 5 °C egy bázishőmérséklet, amely ezekre a növényekre általánosan jellemző, melytől az egyes fajok – de akár fajták is – kisebb-nagyobb mértékben eltérhetnek. Ez mégis egy fontos jellemszám, melyből következtetni lehet arra, hogy természetes körülmények között mely területeken lehet majd először aratni, vagy az első zöldségeket szüretelni.
A melegigényes növényeink esetében a bázishőmérséklet jóval magasabb, biológiai tevékenységük 10 °C-os napi középhőmérséklet felett indul meg; itt is követelmény a tartós átlépés. Addig tart a tenyészidőszak, amíg a napi átlaghőmérséklet tartósan alul múlja a bázishőmérsékletet. Több nemzetközi, éghajaltváltozással foglalkozó projektben definiáltak különböző indikátorokat, melyekkel az éghajlati változások tetten érhetők. Ilyen indikátorok a vegetációs periódus kezdetének, végének, hosszának a jellemzésére szolgáló indexek. Szakirodalom-függő, hogy mit tekintünk tartós átlépésnek, ez az időszak általában 4-6 nap között változik, jelen tanulmányban a 4 napot tekintettük tartós átlépésnek.
Melegedő tavaszok
Az emelkedő tavaszi hőmérsékletek miatt jellemzően korábban beköszönt a tenyészidőszak, ezt alátámasztják az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) mérőhálózatában rögzített mérések. Az OMSZ klimatológiai adatbázisában tárolt, ellenőrzött, homogenizált (MASH, Szentimrey) mérési adatokon alapuló tendenciaelemzések segítségével mutatjuk be az 1901-től 2017-ig tapasztalt változásokat. Az országos átlagokat úgy származtattuk, hogy egy hozzávetőlegesen 10 km-es rácshálóval fedtük le az országot, s a homogenizált állomási értékeket a rácspontokba interpoláltuk kifejezetten meteorológiai célú interpolációs eljárással (MISH, Szentimrey és Bihari). Az 1901-2017 közötti időszakban a tavaszok és a nyarak melegedtek leginkább, 1,34 °C-kal és 1,25 °C-kal; a legkisebb hőmérsékletnövekedést (0,86 °C-ot) ősszel jeleznek a sorok; míg a telek melegedése is jelentős: 0,98 °C, de nem éri el a 90%-os megbízhatóságot a változás mértéke. A tavaszi és az őszi hőmérsékletek meghatározzák, hogy mikor kezdődik, és meddig tart a vegetációs időszak. A múlt század első felét hűvösebb tavaszok jellemezték, az ezredfordulót követően viszont többségében enyhe tavaszok fordultak elő, a legutóbbi években jelentős pozitív anomália jellemezte ezt az évszakot (1. ábra).
Az őszi trend kevésbé markáns, ennek oka, hogy a húszas évektől a hetvenes évekig csak egy-egy esetben lépett fel az átlagosnál hidegebb ősz, jellemzően átlag körüli, illetve afeletti hőmérsékletek uralkodtak ősszel. A kilencvenes évek második felétől szinte töretlen a melegedés ősszel is, csak 2007 ősze maradt el jelentősen a sokéves átlagtól (2. ábra).
Korábban kezdődő tenyészidőszak
A melegedő tavaszok a tenyészidőszak kezdetének korábbra tolódását eredményezik térségünkben. A 3. ábrán a hidegtűrő, illetve melegigényes növények esetén mutatja annak a napnak a sorszámát az évben, amikor legalább 4 napig átlépi a napi középhőmérséklet az 5, illetve a 10 °C-ot alulról, tehát a tenyészidőszak kezdetét, valamint amikor először tartósan a bázishőmérséklet alatt marad a napi középhőmérséklet ősszel, vagyis a tenyészidőszak végét, s e két dátum közötti időszak hosszát napokban, vagyis a vegetációs periódus hosszát. Az országos átlagos értékeket a már említett rácsháló pontjaira kapott értékek átlagolásával nyertük.
A napi középhőmérséklet az 5 °C-os küszöböt tavasszal tartósan általában márciusban lépi át. Országos átlagban, az 1961-1990-es normál időszakban ez a 78. nap a felhasznált adatok alapján, míg a legutóbbi 30 év adatát tekintve a 71. nap, de ez régiónként természetesen eltérő. A napi középhőmérséklet az 10 °C-os küszöböt tavasszal tartósan általában április közepén lépi át. Országos átlagban, az 1961-1990-es normál időszakban ez a 108. nap a felhasznált adatok alapján, míg a legutóbbi 30 év adatát tekintve pedig a 106. nap. Látható, hogy a korábbra tolódás a hidegtűrő növények aktív időszakának kezdetében jobban megnyilvánul.
A lineáris trendillesztés szerint a múlt század elejétől a hidegtűrő növények aktív életszakasza 11,4 nappal korábban kezdődik országos átlagban, mint a századelőn, a melegkedvelő növények esetén 12,4 napos az előbbre tolódás az 1901-2017 időszakra illesztett trend szerint. Október közepére-végére a melegigényes növények befejezik az aktív életszakaszukat, a hidegtűrők estén pedig november közepére az egész ország területén lezárul a vegetációs időszak. A lehűlési szakaszt tekintve a hidegtűrő növények esetén jelentéktelen a trend, a melegigényes növényeket tekintve pedig 4,6 napos a későbbre tolódás a tenyészidőszak végében 1901-től. A hossznövekedés lényegében a korábbi kezdetből adódik.
Változás térben
Térképeken szemléltetjük, hogy mely régiókat milyen mértékben érinti a változás. A 4. és 5. ábrán látható térképek az 1961-1990-es átlagos kezdet és a legutóbbi 30 év (1988-2017) átlagos kezdetének a különbségét mutatják a kétféle bázishőmérséklet alapján.
A hidegtűrő növények esetén tapasztalunk nagyobb változást, az átlagos előbbre tolódás 8 nap, míg a legnagyobb változás 23, ez a dél-Dunántúlon, a Balaton-felvidéken és a Duna–Tisza közének határ menti régióiban jelentkezik, de a Kiskunságban és a Körös-Maros közén is 10 napos a korábbra tolódás. A melegkedvelő növényeket tekintve, országos átlagban 2 nappal kezdődik korábban a jelen klímában a tenyészidőszak, mint a hatvanas években, a legnagyobb növekedés, mintegy 9 napos, a Dunántúl északi területein jelentkezik. Későbbi kezdet is felfedezhető a Duna mentén és a délkeleti határ menti területeken.
Előny vagy hátrány?
Alapvetően előnyt jelent, ha hosszabb az évnek azon időszaka, ami kedvező időjárási feltételeket biztosít egyes növénykultúrák termesztéséhez. 2018 áprilisában szárnyra kapott egy hír, miszerint a klímaváltozás okozta időjárási körülmények akkora mértékben befolyásolják a növényeket, hogy kétszer szüretelhetnek az Ukrajnában élők az ottani agrometeorológia szolgálat szerint. Fontos azonban megjegyezni, hogy a késő tavaszi fagyok – melyek a melegedő tendencia ellenére előfordulnak a Kárpát-medencében –, esetenként fejlettebb állapotban érik a fagyérzékeny növénykultúrákat a korábban beköszöntő vegetációs időszak miatt, így nagyobb veszteséggel járnak.
Dr. Lakatos Mónika, Hoffmann Lilla
Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest