Beszélgetés Szikszai Tamással, az Agro-Harta Zrt. vezérigazgatójával
Legutóbb 2018-ban jártunk erre, ugyancsak repcevirágzás idején. Akkor is az öntözésről beszélgettünk Szikszai Tamással, meg a beszélgetésbe bekapcsolódó Wéber Péterrel, az igazgatóság elnökével.
Tervek és a tervek útjában álló nehézségekről váltottunk szót.
- „ Változott-e a helyzet? – kérdezem Szikszai Tamás vezérigazgatót.
Amiről akkor beszéltünk, az a megvalósulás fázisába jutott, mert ez év júniusában tervezzük átadni a Duna menti tábláinkon az öntözőművet. Ha kimegyünk a határba láthatjuk is, hogy a munkálatok lassan a végéhez közelednek.
- „ Ide is BAUER berendezés kerül?
Nálunk ez vált be. Pontos és megbízható berendezések. Van olyan lineár egységünk, amelyik több mint tíz éve folyamatosan üzemel.
Ezzel újabb területeket sikerül bekapcsolnunk az öntözésbe, ráadásul itt a talajadottságok is kedvezőek.
- „ Akkor megvalósult az álom…
Meg, de milyen áron… Ha minden ráfordított időt összeszámolunk, ebben közel négy évi munka van. Küzdelem a hatóságokkal, engedélyek, környezetvédelmi tanulmány stb. Szinte alig lehet összeszámolni, hogy hányféle feltételnek kell megfelelni, és hányféle engedélyt kellett beszerezni ahhoz, hogy a pályázatot az öntözéses beruházásra egyáltalán be tudjuk nyújtani. Ettől kezdve másfél évig tartott amíg a támogatási okiratot megkaptuk.
- „ Mi tarthatott ennyi ideig?
A Kincstár mindig talált valami kifogást, és hiánypótlásra szólított fel, de a lényeg, hogy mostanra végre egyenesbe jutottunk.
- „ Minden jó, ha vége jó – mondják.
Ezzel a beruházással már a célegyenesben vagyunk, de a további terveink megvalósítása komoly akadályokba ütközik. Van egy fejlesztési elképzelésünk, ami további kétszáz hektár öntözését tenné lehetővé.
- „ És mi az akadálya?
A villany, meg a túzok…
- „ Ez így elég furán hangzik.
Mert az is. Arról van szó, hogy az öntözni tervezett tábla közepét átszeli egy elektromos vezeték, amelyet át kell telepíteni. A másik táblában pedig az a probléma, hogy a tábla egyik sarkában néhány fokozottan védett túzok élőhelye van, ami miatt ott nem lehet intenzív gazdálkodást folytatni a környezetvédelmi tanulmány szerint.
- „ Akkor mi a megoldás?
Az elektromos vezetéket át kell telepíteni a tábla közepéről az út mellé. Ez három kilométer hosszú vezetéket jelent. A tervezés és az áttelepítés költsége 35 millió Ft, vagyis száz méterenként 1 millió.
- ” Ennyi pénzből már közutat lehet építeni.
Évekkel ezelőtt ugyanilyen vezetékáthelyezés 10 millió Ft-ba került… Ezt még nem tudom milyen forrásból tudjuk megvalósítani, de ami ráteszi az ügyre a koronát, hogy ahogy megvalósul az áthelyezés, a vezeték és az oszlopok átmennek az áramszolgáltató tulajdonába.
- „ Ez ebben a formában igen jelentős vagyonveszteség.
Sajnos igen, és erre pályázni sem lehet. A probléma – jelzem – nem egyedi. Akármerre járunk az országban, szinte nincs olyan tábla, ahol ne menne keresztül valamilyen kisebb-nagyobb kapacitású elektromos vezeték.
- „ És mi van a túzokkal?
Abban talán sikerül előrelépnünk. Próbálunk együttműködni a hatósággal, akiket köt a szabályozás. Ezt tudomásul is vettük, és olyan hosszú távú, extenzív jellegű vetésszerkezetet alakítottunk ki, amelyik megfelel az előírásoknak és az öntözést is lehetővé teszi.
- „ Ezek után nem ment el a kedve az öntözéstől, ennyi hercehurca miatt?
Nem, sőt bizakodó vagyok. Nálunk egyébként sincs más út, ha versenyképesek akarunk maradni. Ahogy az idézetben próbáltam a lényeget megfogalmazni „..öntözés nélkül nem éri meg…”
Ez az egyik szempont: a kényszer a másik, hogy az utóbbi időkben – végre valahára – történnek olyan intézkedések, miután az öntözés ügyét a kormányzat is zászlajára tűzte, amelyek reménykeltőek.
Pénz van, és ez egy olyan nemzeti program, amely átível a kormányokon, mert valamennyiünk elemi érdeke.
Abban reménykedhetünk, hogy az Öntözési Központok leveszik a gazdálkodók válláról az engedélyeztetéssel kapcsolatos terheket, és ezzel felgyorsul a folyamat, ami a beruházások mielőbbi megvalósulását fogja eredményezni.
- „ Legyen ez a végszó, abban bízva, hogy az elmondottak nem veszik el a gazdák kedvét attól, hogy „belevágják a fejszét” abba a bizonyos „nagy fába” vagyis az öntözésbe.
Vezérigazgató úr, köszönöm a beszélgetést.