Termésbiztonság és időjárás-változás

Ennek tükrében a gyakorló, és tapasztalatokkal felvértezett növénytermesztő számára talán nincs is fontosabb szóösszetétel a szakmájával kapcsolatban, mint a termés biztonsága. Pontosan tudja, ugyanakkor azt, hogy ennek a fogalomnak a megvalósulását, a legnagyobb felkészültség és gondosság ellenére is csak remélheti az ember, hiszen a tető nélküli gazdálkodás igazi fenyegetettségét az időjárási tényezők jelentik. Akik a gazdálkodás magasabb szféráiban járnak – tőkeerejük, rátermettségük, tapasztalatuk, alkalmasságuk, akarásuk, hivatástudatuk birtokában –, már nyilván többet tudnak tenni annak érdekében, hogy a termésbiztonságot növeljék, a kedvezőtlen hatásokat tompítsák, a haszonnövényeket a vegetáció alatt mind jobban helyzetbe hozzák.

A gazdálkodás rendkívül összetett tevékenység, amelyben az empíria, a szakma gyakorlásában eltöltött évek, a megújult technológiák és fajták iránti fogékonyság, a vízpótlás megszervezése stb. óriási jelentőséggel bírnak. Ma már aligha vezethet eredményre az évtizedekkel korábbi megoldások gépies alkalmazása a szántóföldi növénytermesztésben, hiszen a változó időjárási/éghajlati körülmények, a talajok átalakuló termőképességi sajátosságai, permanensen technológiai változtatásokat követelnek meg. A gazdasági év indulásánál – jellemzően minden évben megnyilvánuló – optimista várakozásnak és bizakodásnak azonban vannak teljesítendő feltételei ahhoz, hogy jó évjáratnak nézzenek elébe a gazdálkodók.

A termőhely ismerete

Talán az egyik legfontosabb alkalmazkodási kötelem egy növénytermesztő számára, a talajok fizikai, biológiai, vízgazdálkodási adottságainak alapos feltérképezése, és az ebből következő termőképességi sajátosságok alapos megismerése. Hangsúlyozom, hogy nem az évtizedek óta azonos határrészeken gazdálkodó őszülő halántékú, érett mezőgazdászoknak szánom – talán praktikus – gondolataimat, hiszen ők pontosan tudják, ismerik ezeket az összefüggéseket. Sokkal inkább a fiatal, vállalkozó szellemű, a szakma iránt elkötelezett fiataloknak, akik éppen tanulják, vagy csak barátkoznak a gazdálkodással, ill. a termésbiztonság fogalmával.

Szóval, amikor a vetésterv kerül szóba, akkor célszerű a rendelkezésre álló földek termőképességét alaposan tanulmányozni – visszamenőleg beszerezhető adatokból is –, hogy jellemzően milyen növényeket termeltek korábban sikerrel, milyen időjárási, talaj-, és csapadékvíz-viszonyokkal lehetett/kellett szembesülni. A talajok kémhatása, szerkezetük sajátossága már sok tekintetben irányt mutat abban, hogy mely haszonnövények termesztését érdemes kizárni. Ezután a klimatikus viszonyok változásainak figyelembevétele lehet egy új szempont, ami a növényválasztást tovább befolyásolja, hiszen a nyereséges gazdálkodástól egyetlen táblán sem lehet eltekinteni annak ismeretében, hogy vannak terméscsökkentő szélsőségek.

Éppen ezért a minél gazdagabb talajéletre való törekvés és ennek érdekében a minél hatékonyabb talajművelési beavatkozások, ill. a talajkondicionálás/tápanyag-visszapótlás prioritássá léptek elő. Ezek ismeretében jöhet a növényválasztás, amelyet természetesen a vetésváltással, a helyes növényi sorrend követelményeivel összhangban kell érvényesíteni.

Növény- és fajtaválasztás 

A termőhely és termőhelyi adottságok ismerete alapvetően kínálja a növényválasztást, de a piac szerepe sem elhanyagolható az elmúlt évtizedekben. Valószínűleg azt minden termelő tudja, hogy a melegigényes termőhelyet igénylő kukorica, a hűvös, csapadékos helyeken díszlő repce vagy az ötévenként visszavethető, kissé talajzsaroló napraforgó, és a szinte mindenütt díszlő kalászosok minden gazdaság vetéstervében szóba jönnek. Túlzott arányuk a piac ismeretében érthető, de némelyikük mellőzése sem főben járó bűn, ha nem termeszthetők nyereségesen. Helyettük vethetők alternatív növények, takarmánynövények, fűszernövények, vagy kis területen intenzív kultúrák is, amelyek esetleg nagyobb sikerrel termeszthetők.

Ha kialakul egy helyes vetésváltási gyakorlat akár az imént említett alternatív növények bevonásával, akkor viszont már a fajták megválasztása kínál kitörési pontokat. A növények fajta-, ill. hibridkínálata nagyon szerteágazó, elég csak az őszi búza fajtaszortimentet említeni, ahol mintegy 150 fajtából és immár hibridekből is lehet választani. A célt szentesítő egyik szempont a termőhelyhez legjobban alkalmazkodó fajta kiválasztása, amely – jól kiszolgálva – akár 30-50%-os terméstöbbletet is produkálhat. Ez a helyzet a kukorica hibridek esetében is, ahol kiváló lehetőség adódik a FAO-számok, azaz a tenyészidő hosszának helyes megválasztására. Az olajosoknál is hasonlóan óriási a hibridkínálat, ahol a rezisztencianemesítéssel és további jó egyedi alkalmazkodóképességgel együtt van lehetőség a nagyobb termésszintek elérésére.

A növény és fajtaválasztás egyben felelősség is, hiszen minél nagyobb egy növény potenciális termőképessége, annál nagyobb körültekintést igényel a kiszolgálása. A gazdálkodó szaktudása, képzettsége, vagy akár csak a saját önképző igényessége is sokat segít a helyes döntések meghozásában. Ahhoz, hogy a termésszintek trendje a változatos külső körülmények ellenére az évek során emelkedjen, nagyon alapos és körültekintő szakmai munkára van tehát szükség.

A víz megőrzése és pótlása

Aligha kell ma már külön felhívni a gazdálkodók figyelmét arra, hogy a haszonnövényeink folyamatos vízellátása milyen hatással van a vegetáció alakulására. Az idei tavasz kiváló példa arra, hogy milyen zavarokat tud okozni a megszokott mennyiségű csapadék hiánya, és milyen felkészületlen ebben a váratlanul kialakult helyzetben a vízgazdálkodási szakma. Számos – ma már alkalmazott – talajművelési elmélet és gyakorlat kivétel nélkül a vízmegőrzés érdekében született az utóbbi évtizedekben. Biztos recept azonban nincs, hiszen az egyes talajtípusoknál más-más talajművelési technológia vezet eredményre, ami jelentős gépberuházásokat követel meg.

A gazdálkodónak kell helyesen adaptálni azt a legjobb talajművelési eljárást, amely a vízmegőrzést legjobban segíti, akár egy korai öntözéssel kiegészítve. Ehhez kell az erő és munkagépeket helyesen megválasztani, természetesen praktikus ökonómiai megfontolásokból és a táblaméretek figyelembevételével. Hosszú évek kitartó munkájával lehet csak elérni, hogy optimális talajművelési gyakorlattal az évjárat csapadékviszonyaihoz legjobban alkalmazkodva sikeres vízmegőrzés történjen, ami a legjobban szolgálja a haszonnövények vízigényének biztosítását.

Előfordul azonban, hogy egy száraz évjáratban nem elég a helyes talajművelés, és mindenképpen vízpótlásra van szükség. Ekkor az időben megkezdett öntözés lép előtérbe annak érdekében, hogy a vegetációs folyamat ne torpanjon meg, a növények minden fenológiai fázisban egyaránt fejlődni tudjanak – akár levéltrágyák folyamatos vagy egyidejű kijuttatásával –, és optimális fejlettségi állapotban érjenek a generatív fázisba. Csak így várható el a szemestermények magas termésszintje, és a nyereséges termelési folyamat így teljesedhet ki. Persze a sikerhez át kell vészelni a szélviharokat, jégesőt, árvizet, homokverést és egyéb nem várt szélsőséges időjárási jelenségeket, amelyek sajnálatos módon az átalakulóban lévő kontinentális időjárás velejárói lettek az utóbbi időben.

A termés megvédése

A gazdálkodó szeme előtt az egész tenyészidőszak alatt az lebeg, hogy a haszonnövények szempontjából és a saját lelkiismerete szerint jól elvégzett munka egy magas termésszintben kiteljesedjen. Ápolással, gondozással a gyomok elleni hatékony fellépéssel az egyéb külső hatások elleni védekezés fokozható, hiszen az egészséges, és állandó turgorban lévő állomány kevésbé sérülékeny, és ellenállóbb is. Mindez a forgalomban lévő számos praktikus és bárki számára rendelkezésre álló növénykondicionáló szerek alkalmazásával segíthető, aminek persze ára van és költségnövelő tényezőként jelentkezik.

Ugyancsak nagyon lényeges, hogy a termés betakarítása a legkisebb veszteséggel történjen meg, és a piac is jól viszonyuljon áraival a jó minőségű terményhez. A gazdálkodók nagyobbik része már tudja, hogy nem elég a terményt megtermelni, azt jól kell eladni ahhoz, hogy a tervezett nyereséget – amiért az egész termelési folyamat zajlott – abszolválni lehessen. A termés megvédésének érdekében közvetlenül keveset lehet tenni, de közvetve annál többet, ahogyan a fenti fejezetekben ez talán követhető. A szélsőségeknek az a növényállomány tud legjobban ellenállni, amelynek termőhelyi, vízellátási és kondicionális viszonyai és fajtatulajdonságai a legjobbak.

Minden évben úgy célszerű a növényállományt kiszolgálni, mintha szélsőségekkel terhelt évjárat lenne várható, tele kiszámíthatatlan terméscsökkentő csapásokkal! Ekkor csak kellemes benyomások érhetik a gazdálkodókat, hiszen azért nem minden évjárat hordoz szélsőséges időjárási jelenségeket, és nem minden évben kell elemi csapásokra számítani. Az optimalizált gondolatsorból kimaradt a nem várt káresemény kezelése, és ha már megtörtént a baj, akkor van kárenyhítési alap és növénybiztosítás, amelyeket igénybe lehet venni. A növénybiztosítást persze módszeresen és előre kell megkötni, nem utolsó sorban pedig tervezni kell a termelési folyamat költségvetésében.

Ez utóbbiak persze, már keresztbe húzhatják a tervezett árbevételi reményeket, hiszen a termés minőségi és mennyiségi csökkenését csak részben pótolják.

Biztosítással a károk enyhítéséért

A díjtámogatott növénybiztosításokról szóló 2011-es törvény megalkotásával lehetővé vált, hogy a gazdák a megkötött növénybiztosítások díjának egy részét utólag visszakaphassák. A jogszabály alapján 4 milliárd Ft támogatás kerül visszatérítésre a termelők által befizetett biztosítási díjakból, amennyiben a termelők élnek a támogatott biztosítási lehetőséggel. A mezőgazdasági növénybiztosítások már a magvak elvetésével köthetők május 31-ig. Minél hamarabb gondoskodik a gazda a termények védelméről, annál nagyobb biztonságban tudhatja gazdaságát. Fontos hangsúlyozni, hogy a már bekövetkezett káreseményekre nem lehet biztosítási szerződést kötni. Amennyiben a gazdálkodó tavaszra tervezi – akár megszokásból is – a növénybiztosítási szerződésének megkötését, a téli időszakban károsodott növényekre már nincs lehetősége a kockázatkezelést biztosítani. Ugyanakkor a várakozási idővel is számolni kell.

A biztosítók többsége bizonyos kockázatokra 10, de akár 30 napos várakozási időt is kiköthet. Ez azt jelenti, hogy a szerződés megkötésétől számított 10-30 napon túli káreseményekre vállal csak kockázatot. Mivel a díjtámogatott növénybiztosítások kockázatviselési időszaka január 1-jétől december 31-ig tart, így felelőtlenség is lehet egy későbbi időpontot választani a biztosítási ajánlat aláírására. Ilyenkor ugyanis a január 1-jei kockázatviselési kezdet a szerződéskötési időpontra tolódik el. A növénybiztosítások esetében időszakos díjat számolnak a biztosítók. Ez azt jelenti, hogy a fent említett január 1. – december 31. közötti időszakra egységes díj kerül megállapításra, függetlenül attól, hogy mikor kezdődik ténylegesen a kockázatviselés. Azonban lehetőség van a biztosítási díj négy részletben történő fizetésére, amelynek legkésőbb október 31-ig be kell érkeznie a biztosító számlájára.

Amennyiben ez nem történik meg, a gazda nem kaphatja meg az állami támogatást, hiába igényelte azt korábban. A mezőgazdasági növénybiztosítások tekintetében tehát nagyon körültekintően kell eljárni mind az ügyfélnek, mind a folyamatban segítő falugazdásznak. A naprakész információk a NAK Biztosításközvetítő Kft. segítségével jutnak el a falugazdász-irodákba. Arra is fontos figyelni, hogy a díjtámogatott növénybiztosítások a jogszabályi előírás alapján minimum 30% hozamcsökkenés esetén térítik a kárt. A kiegészítő növénybiztosítás a díjtámogatott növénybiztosítási díj töredékéért köthető, és az önrész és a 30% közötti részre nyújt fedezetet. 2012 és 2018 között egyre több gazdálkodó élt a 2011-ben megalkotott jogszabály adta lehetőséggel. A növekvő igényeket a biztosítói üzletkötői hálózat nem képes kielégíteni. A rövid kötési időszak miatt többnyire csupán a nagy területen gazdálkodókat érik el közvetlenül. A kamara falugazdász-hálózata a kis-, közép- és nagyvállalkozóknak is segít eligazodni a különböző ajánlatok között.

A falugazdászok naprakész információval rendelkeznek, így a gazdák segítségére lehetnek a biztosítási szerződés megkötésében és az egységes kérelem pontos kitöltésében is. Megfelelően kitöltött kérelem és az időben megkötött biztosítási szerződés kétségtelenül valamelyest nyugodtabb munkavégzést biztosít egész évben.