Sokan emlékezhetnek rá, hogy a tavalyi nehéz szezon után az őszi munkák is elhúzódtak. A kukorica betakarítás még november végére sem fejeződött be, és ennek kihatása lett a követő műveletekre. Néhányan őszi búza vetését tervezték kukorica után, és ezek a magvak általában a tervezett vetésidő után kerültek talajba. Még november 26-án is láttam vetőgépet dolgozni a határban.
Ez a repce tábla az hóolvadás után nem volt valami ígéretes (2017.02.05.)
Az őszi árpa állományok november végére általában elérték a bokrosodás állapotát, de az őszi búza fejlettsége elég változatos képet mutatott. Kevés táblán jutott el a bokrosodás kezdetéig, inkább a 3-5 leveles állapot volt jellemző, de a késői vetések éppen csak kikeltek. Ez nem okozott volna különösebb gondot, ha a tél a szokásos menetet követi, vagyis decemberben csak lassan hűl a levegő a fagyos tartományba. Sajnos, nem teljesen így alakult.
A december hónapot száraz, hideg időjárással lehet jellemezni. A hónap elején sarkvidéki légtömegek hűtötték le a Kárpát-medencét, és ez a hideg gyakorlatilag megmaradt a hónap végéig. Természetesen előfordultak kisebb felmelegedések (11-12. és 25-27.), de ezek annyira átmenetinek bizonyultak, hogy az emlékképek a tartósan hideg decembert őrizték meg.
Aztán érkezett a január, amely köztudottan a leghidegebb hónap, és most igazolta is ezen állítást. A hónap (és vele az újesztendő) komoly hideghullámmal köszöntött be. Az első napok után rohamosan csökkent a hőmérséklet, és 6-12. között -10 Co alatti hőmérsékletek lettek a jellemzők (néhol egészen -20 Co-ig esett a hőmérő higanyszála). Egy egészen rövid enyhülés jött 13-14-én, de azt követően ismét -10 Co közelébe esett a hőmérséklet, és ez a fagyos időszak tartott egészen a hónap végéig. A hónap első felében hullott hó, ami sokáig megmaradt, és ez erősítette a kihűlést, illetve lassította a felmelegedést.
Február első napjaiban megjött az enyhülés, gyorsan, 2-3 nap alatt a hó elolvadt, a hőmérséklet 4-10 Co-ig emelkedett nappal, és az éjszakai fagyok is megszűntek. Ahogy olvadt a hó, megjelent a belvíz. Kb. 5000 ha került víz alá február 4-éig. A fagyott talaj nem tudta befogadni az olvadékot, így a vízborított terület nagysága gyorsan nőtt. Február 9-én már kb. 42 000 ha-ról beszéltek a híradások. Ez a víz a talaj felengedése után, február 20-28. között beszivárgott a talajba, a felszínről eltűnt. Igazából a télen nem alakult ki vízfelesleg.
Az őszi búza is színét veszítette (2017.02.05.)
Február 10-étől visszatértek az éjszakai fagyok, de mérsékelt lehűléssel (-5—10 Co), és a nappalok már elviselhetőbbek voltak ( 0-+5 Co). Az újabb enyhülés február 20. táján kezdődött, és ezt követően már kemény fagy nem jött.
Március elején újabb hullámban melegedett a levegő, kevés csapadék is hullott. Március első hetében lehetett látni a tavasz csodáját, amikor a hóolvadás után még sárgás-barnás, meggyötört őszi búza vetések hirtelen kizöldültek, a gyümölcsfák rügyei megduzzadtak. A tavaszi fejtrágyázást már február végétől megkezdték az ország melegebb tájain, a növényzet hálásan reagált.
Növényeink telelése: az időben és jó minőségű magágyba vetett őszi árpa és őszi búza a fagyos télre megerősödött, így az ilyen állományokban nem keletkezett fagykár. Most a nagyon kései vetés (november utolsó dekádjában még vetettek egyes helyeken), illetve a nem jó minőségű munka visszaütött, ezek a táblák meggyengülve, megritkulva, fejletlenül várták a tavaszt. Szerencsére ez a teljes vetésterület 10 %-át nem éri el.
Jókora belvizes folt (2017.02.05.)
A repcére is hasonló megállapítás tehető, a gondos gazda időben elvetett tábláin megerősödött a repce, november végére elérte a teleléshez optimális fejlettséget, és az ilyen állomány jól telelt. Ebben sokat segített az intenzív termesztési technológiákban általánosan alkalmazott regulátorozás. Most volt az az ősz, majd tél, amely megmutatta, hogy mit ér ez a kezelés.
Az ültetvények általában jól teleltek. A kemény és tartós fagyok időszakában még mélynyugalmi állapotban voltak, ami védettséget adott nekik. Kisebb hányadban a későn beérő vesszők szenvedtek fagykárt. Főleg almánál tapasztalható még egy utolsó negatív hatás a múlt évről, nevezetesen a lisztharmat micéliumával fertőzött rügyek (rojtos rügyek) nyitottak, érzékenyek a fagyra, ezek bizony károsodhattak (bár úgyis levágtuk volna őket a metszéskor, vagy a primér fertőzés megjelenésekor).
A tél elején még lehetett szántani, de a komoly fagyok beálltával kockázatos lett volna, le kellett állni a gépekkel. Így több helyen az őszi betakarítás maradványai még tavasszal is a táblán voltak, ilyen helyeken a tavaszi munkákat szántással kell kezdeni.
Az őszibarack csúcsrügye már fakad (2017.03.08.)
A károsítók telelése: sokan azt hangoztatták már a tél közepén, hogy ilyen időjárás után sokkal kisebb gondot okoznak majd a károsítók. Ezzel szemben Pénzes Béla professzor úr január végén mikroszkópos vizsgálattal bizonyította a pomázi kajszi ültetvényről származó vesszőkön, hogy a pajzstetvek 80%-a nem pusztult el, a –15 C0 –os hőmérsékletek ellenére. Még megdöbbentőbb a ráckevei eredmény, a koronában maradt nyári vértetűtelepek 40%-ban átvészelték a –22 C0-os időjárást. Nem szól ez a vizsgálati eredmény a telelő levéltetű tojásokról, de azt tudjuk, hogy a tojások rendkívül ellenállóak a hideggel, akár tartós faggyal szemben, így joggal feltételezhetjük, hogy a levéltetvek is kora tavasszal és tömegesen jelennek majd meg.
Összességében azt kell mondani, hogy ahol nyáron gondot okoztak a rovarok, atkák, ott az idén is el kell végezni az olajos tavaszi lemosó permetezést.
Egyedül a mezei pocok népességnél tapasztalható csökkenés. Már a tél elején lehetett találni elhagyott járatokat, majd a tartós hidegben a táplálkozó állatok megfáztak, megbetegedtek. A pontos képet majd a tavaszi népesség vizsgálata mutatja meg.
Így már jobban néz ki (2017.03.12.)
A kórokozókat vizsgálva a peronoszpóra telelő oospórája vélhetően csökkent mennyiségében, aktivitásában. A teljesség okán meg kell jegyezni, hogy ennek a pusztulásnak az oka kevésbé a hideg időjárás, sokkal inkább a csapadékban szegény tél, a kiszáradás. A lisztharmat esetében a rügyek belsejében telelő micélium pusztulása várható, de a kleisztotécium nem ennyire érzékeny, tehát a betegség fellépésére számítani kell.
Március első 15 napjában tartós melegedés indult el, számottevő mennyiségű csapadék nem hullott. Ez sok mindennek kedvezett, legfőképpen a növényeknek. Az őszi vetésű szántóföldi kultúrák kizöldültek, megerősödtek és fejlődésnek indultak.
Az ültetvényekben hasonló folyamatok indultak, a fák rügyei megduzzadtak, a korán virágzó csonthéjasok már virágzás közeli állapotba kerültek.
Szerencsére a talajnak van annyi vízkészlete, hogy a növények még megfelelő mennyiségben fel tudják venni azt.
Az őszi búza is hamar felvette tavaszi zöld színét (2017.03.12.)
Ez az időjárás kedvezett a tavaszi munkáknak is, egyre több helyen forgolódnak a gépek, fejtrágyáznak vagy éppen a szántáselmunkálás a program, de néhány helyen még a szántás maga a feladat.
Korán indul a növényvédelmi szezon. Már a metszésnél érvényesíteni kell(ett) a növényvédelmi szemléletet (múmiák, beteg vesszők, fertőzött rügyek, stb.) A folytatásban a lemosó permetezéseket kell elvégezni, ki-ki a saját felvételezése alapján tudja, hogy milyen hatóanyagot kell kijuttatni, de a legtöbb helyen a réz-kén-olaj hármasa ad biztonságos megoldást.
A szántóföldeken még nem jellemzőek a betegségek tünetei, őszi búzában elvétve lehet találni helminthospóriumos (pirenofórás) levélfoltosságot, ezek is őszi maradványok. Repcében szintén az őszről maradt kevés fómás levélfoltosság. Tudjuk, a repce levélzete megújul, vélhetően kevés gondot okoz majd ez a foltosság.
Növényorvos
