Szeptember utolsó hetében egy atlanti eredetű hidegfront egyszerre véget vetett a késői nyárnak. A hidegfront a lehűlés mellett bőséges csapadékkal áztatta a határt, mely a korábbi többhetes szárazságtól az aszály jeleit mutatta. A nappali hőmérséklet azóta nagyot zuhant, így ritkán kúszik a hőmérő 20 Celsius fok fölé, éjszaka pedig 10 fok körüli a hőmérséklet. A mély fekvésű területeken reggelente gyakori a párásság és a köd.
A kedvező nedvességi viszonyok, a nagy hőmérsékletkülönbség kedvezően hat az alma színeződési folyamataira, de az is látható, hogy az alacsony termés miatt nagyra nőtt gyümölcsökön már most, szüret előtt megjelentek a kalcium hiány okozta foltosodási tünetek.
A hűvösebb időjárás hatására a kártevők zöménél leállt a rajzás, gyümölcsösben már csak a keleti gyümölcsmoly néhány példányát fogják a csapdák, illetve egy-egy nyugati dióburok fúrólégy repül a sárgalapokra. Az alacsonyabb hőmérséklet miatt a foltosszárnyú muslica szaporodása is lecsökkent, pedig 1-2 hete még százasával fogták a csapdák.
A lehűlést hozó viharos szél hatására a diófák alja terítve van az elfeketedett burkú terméssel. A megfeketedett burok felnyitásakor láthatóan már csak fejlett lárvákat láthatunk, a terméshéj foltosan megfeketedett, helyenként már a magbél is elszíneződött a kártétel nyomán. A mennyiségileg igen jelentős kárba a buroklégy mellett alaposan besegített a nyárvégi csapadékos periódusban felszökő baktériumos- és gnomóniás termésfoltosság. Ez a hármas kártétel az idei termés nagy részét elvitte.
Az idei nyárban ismét nagy tömegben megjelenő és károsító zöld vándorpoloska és az ázsiai márványos poloska még aktívan szívogat a zöldség- és gyümölcsféléken, de a már kifejlett egyedek egyre gyakrabban bukkannak fel a lakások környékén és más védettebb helyeken. Ideje felkészülni arra, hogy miképpen akadályozhatjuk meg bejutásukat. Ebben az évben egyedszámukat tekintve több károsított a zöld vándorpoloskából, de napjainkra az ázsiai márványosból is van bőven.
Az őszi idő hatására egyre színesebb ruhára váltanak a fák, de ezzel párhuzamosan megkezdődött a lombhullás is. A füvesített területek nem kedvelik a tartós levéltakarást, így célszerű legalább heti gyakorisággal összegyűjteni a lehullott leveleket. Az őszi lomb értékes tápanyagokat tartalmaz, így annak a komposztálóban van a helye, amit érlelés után ismét visszajuttathatunk a talajba. A helyesen érlelt komposzt a tápanyag visszapótlás mellett kedvezően alakítja a talaj szerves anyag tartalmát is. A pázsit nyírását ebben az időszakban már elegendő ritkábban végezni, mert lelassult a fű növekedése is. A télre való felkészítés jegyében foszfor- és kálium túlsúlyos trágyákkal kezeljük a gyepet, így erősítve a télállóságát. Az elhalt és filcesedett fűszálakat még most is érdemes gyepszellőztetővel eltávolítani a gyepből.